A soha véget nem érő történet

A három hónapon át tartó metformin mentesség nem hozott jó eredményt, ahogy azt a legújabb vércukorterhelésem eredménye mutatja:

vc0: 6.8
vc60: 8.8
vc120: 7.3

inzu0: 11.8
inzu60: 72
inzu120: 69

Picit elszontyolodtam, mert valahogy azt vártam, hogy minimális javulás lesz az előzőhöz képest, vagy legalábbis nem romlik egyáltalán, de nem ez történt és így egyértelműen látszik, hogy nálam nem elég csak a diéta és a sport. Pedig tényleg nagyon figyeltem a 120 grammra, még fogytam is egy pár kg-t, aminek örülök, mert akár hízhattam is volna ilyen rossz eredmény mellett. 

A kecskeméti dokival abban maradtunk, hogy teszünk még egy próbát úgy, hogy még mindig nem ír fel gyógyszert, de most szedek 2* 2000 mg inozitolt, mert a korábbi eredményeimből úgy tűnt, hogy egy enyhe javulás akkor volt tapasztalható, amikor elkezdtem az inositolt. Hátha csak az insoitol önmagában segít. Most már mondjuk nem várok ettől csodákat, de hátha. Kérdeztem, hogy ő lát-e még egyáltalán esélyt arra, hogy ez nálam helyrehozható, hiszen tényleg több éve szenvedek vele, és nincsen javulás, miközben azt látom magam körül, hogy majdnem minden IR-es egy kis sporttal, egy minimális étkezésre való odafigyeléssel (komoly méregetős diéta sokszor nem is szükséges) hip-hop rendezi az eredményét. Mondta, hogy ez valóban így van, hogy legtöbb esetben tényleg elég egy minimális odafigyelés vagy esetleg kevés gyógyszer, de vannak ritka kivételek, mint ami látszik, hogy én is vagyok, akinél nagyon nehéz, nagyon érzékenyen reagál mindenre a szervezetem, és nem is áltat, lehet, hogy sohasem fog sikerülni ennél jobban javítani az értékeket. Azt mondta, hogy még azért ne adjuk fel, és tegyünk egy-két próbát, de elképzelhető, hogy majd egyszer ki kell mondja, hogy nálam ennyi az, amit a szervezetem produkálni tud. Ez azért szomorú, mert az ő véleménye szerint is (és egy ideje most már az enyém szerint is) a vetéléseim hátterében vagy az IR vagy a pajzsmirigy alulműködés áll továbbra is. Az, hogy 2 vetélésem is volt IVIG mellett abszolút azt bizonyítja, hogy nem az immun vagy nem CSAK az immun áll a vetélések mögött. Kérdeztem, hogy mi a véleménye a gluténmentes diétáról, azt mondta, hogy megpróbálhatom, nem ártok vele, ha tudok figyelni arra, hogy lassú felszívódású szénhidrátokat egyek, de ő azért csodálkozna, ha azzal rendeződne. Úgy gondolom, hogy teszek egy próbát azért, nincsen vesztenivalóm.

A pajzsmirigyemre a 75 mcg Letrox (T4) mellé kaptam most 12.5 mcg Trijodthyronint (T3) is, mert bár határértéken belül van mind a T3 mind a T4 értékem is, de ahhoz képest, hogy mennyi gyógyszert szedek rá, nem eléggé jók. Kontroll 3 hónap múlva.

Így viszont eldőlt: nem lesz tavasszal lombik, ilyen értékek mellett semmi értelme és ez engem most  inkább megnyugvással tölt el, mint nem és azt sem tartom kizártnak, hogy soha többé nem lesz már.

Boldog Új Reményeket!

Nem a 2016-os volt életem legszebb karácsonya. Valahogyan november végén, december elején sokkal, de sokkal szebbet képzeltem el, például hogy mondjuk ott állunk a fa előtt az egész családommal, bontjuk az ajándékokat, mi meg mondjuk a férjemmel, hogy van még egy, és már a mosolyomból látja az anyukám, hogy örömhírt készülünk közölni, és már potyognak is a könnyei, erre persze az enyémek is, mielőtt bármit is mondhatnék, de hát nem volt ilyen giccses, mondom, nem ez volt életem legszebb karácsonya. Mondjuk az én könnyeim potyogtak azért párszor, csak nem örömömben. Van ilyen is, de túl lehet élni, egyszer minden elmúlik, elmúlt ez is, és nekünk sem lesz mindig ilyen, mert lesz ez még jobb is.

Emlékszem 2015-ben a 4. biokémiai terhességem után annyira magam alatt voltam. Március volt és én tudtam, hogy annak az évnek annyi, hogy vissza kell mennünk Fülöphöz és a hónapokon át tartó vizsgálatok alatt nem próbálkozhatunk, amit én olyan tragikusnak láttam, hiszen még csak reménykedni sem reménykedhettem abban, hogy esetleg valami csoda folytán terhes leszek. Úgy gondoltam, minden erőmre szükség lesz, hogy túléljem azt az évet, ami hosszúnak és szomorúnak ígérkezett akkor márciusban. Mostanában már azt érzem, hogy a reményhez sokkal több erő kell. Sokkal megerőltetőbb eljutni addig, hogy egy-egy kudarc után újból reménykedni tudjak és lássam, hogy vannak lehetőségeim, mint a reménytelenséghez. Tényleg jó ideig nem láttam azt, hogy most akkor merre tovább, és mostanában sokat hezitáltam a feladáson. Aztán arra jutottam, hogy úgysem fogom még. Eddig 2 stimulációm volt, még biztosan teszek pár próbát. Csak kár, hogy nálam nem elég annyi, hogy egyszerűen fellövöldözzük az embriókat és várjuk a csodát.

Hogy mi lesz pontosan, azt persze nem tudom még. Először is teszek egy utolsó kísérletet az inzulinom rendezésére. Karácsony előtt elmentem egy vércukorterhelésre, hogy megnézzem hogyan hat a kevesebb, és lassú felszívódású metformin, amit kb. május óta szedek, majd két ünnep között meglátogattam a híres kecskeméti endokrinológust, neki még adok egy esélyt. A terhelés eredménye nem lett olyan rossz, mármint az én korábbi eredményeimhez viszonyítva, hiszen én már annak is örülök, ha nem romlik:
vc0: 5.8
vc60: 7.1
vc120: 5.6
inzu0: 6.2
inzu60: 68.4
inzu120: 79.9
Kecskeméti sem esküdött meg arra, hogy ez okozza a vetéléseket, de tény, hogy nem jó az inzulin, és azt érdemes rendezni, hogy mondjuk biztosan kizárjuk. Csak hát nekem a rendezés majd felér egy kisebb fajta csodával, ezt szerintem ő is tudja, mert eléggé kerekítette a szemét a 2012 óta felhalmozott leleteimen, látva, hogy nagyon semmilyen gyógyszerrel nem jutok előrébb, ráadásul azon ritka egyének közé tartozom, akinek már egy kis plusz hormon (progeszteron vagy fogamzásgátló) is totál elcseszi az értékeit. Talán ez a kevesebb metformin az, ami kis változást hozott, ezért azt tanácsolta, hogy hagyjuk el teljesen, úgy sincsen egy darab olyan leletem sem, ami megmutatná, hogyan reagál a szervezetem gyógyszer nélkül, csak sporttal és diétával. A 160 grammos diétát viszont levitte 120 grammra, amin meg én kerekítettem a szemem. Kíváncsi vagyok. Egyrészt gyógyszer nélkül én elég éhes vagyok, ráadásul most még kevesebbet is ehetek, mint gyógyszerrel, hát nem tudom, de teszek egy próbát. 2 hónap múlva kell megnézni az eredményét. Egyelőre 2 napja csinálom, még élek. Ha nem jelentkezem, akkor nem kell semmi extrára gondolni, valószínűleg csak éhen haltam.
Ami érdekes, hogy azt mondta, hogy ő nem tartja kizártnak, hogy a pajzsmirigyem a gond, amiről tudni kell, hogy 50 mcg letroxal tökéletesen működik legalábbis a vérvételeimet tekintve (TSH, T4, T3, ANTI-TPO, TG is mindig rendben van, ráadásul míg nem szedtem hormont, addig is csak a TSH volt 3.6, az összes többi értékem normális volt). Tavaly, a budapesti endokrinológus guru szerint szednem sem kéne rá hormont, de végül ő azt mondta, hogy azért maradjon az 50-es, mert ártani nem árt. Kecskeméti szerint meg nem lehet értelmezni az eredményemet, mert nem éltem jódmentesen. Tény, hogy nem, de azért nem, mert minden más doki szerint nekem nem is kell úgy élnem, ugyanis nincsen pajzsmirigy problémám. Na, most Kecskeméti felemelte 75 mcg-re a letroxot, meg jódmentes életet írt elő. Persze teszek egy próbát, mert tulajdonképpen már nem veszthetek semmit sem, de nekem azért ez gyanús.
A másik felvetésem még az, hogy a méhnyálkahártyám nem működik tökéletesen. Nem a vastagságra gondolok, hanem a minőségére, amit ugye sosem néznek (lehet nem is lehet nézni?). Gondolkozom még egy teljesen mesterségesen felépített ciklusban, ösztrogénnel, hátha úgy másfajta méhnyálkahártya összetételt érhetünk el, ami táplálóbb az embrióknak. Nem tudom, hogy mindez működőképes lehet-e vagy sem, ugyanis szerettem volna erről beszélni a lombikdokival, de nem sikerült. Miután értesítettem arról, hogy nem sikerült a legutóbbi FET, nem hívott vissza, pedig korábban mindig egyeztettünk ilyenkor, lehet, hogy már maga sem tud mit mondani nekem. Mindenesetre majd próbálkozom még januárban.
A harmadik sejtésem az, hogy egyszerűen az embrió volt hibás ezúttal, és csak próbálkozni kell megállás nélkül aztán majd egyszer sikerül.
A negyedik feltételezésem pedig, hogy minden bajom van egy időben: IR is meg immun is meg a nyálkahártya is rossz, és egyszerűen csak mindent rendezni kell egy olyan ciklusban, amiben pont egészséges az embrió is. Hát van kihívás, mit mondjak. Nem csoda, hogy előbb-utóbb minden dokinak elmegy a kedve attól, hogy kicsit jobban törje a fejét a megoldáson.
Hogy konkrétan mi lesz, azt még nem tudom pontosan. Egyelőre - ha sikerült a lombikdokival egyeztetni-, szeretnék januárban egy FET-et az utolsó kis Tökmagra. (Úgy értem, hogyha nyitva lesz az intézet, meg a doki is ráér, kicsit frusztrál, hogy nyakunkon a síszezon.) Kecskeméti szerint mondjuk most megint fel kellene hagyni a próbálkozással. Talán ez lenne az ésszerű, de valószínűleg ő azért mondja olyan könnyen, mert nem adatta be magának több százezerért az IVIG-et, ami kb. januárban hat még utoljára (ha egyáltalán hat, ezt is csak Isten tudja), úgyhogy én tennék még egy próbát, mert ki tudja, lehet beigazolódik a harmadik sejtésem. Szóval remélem, hogy szülési fájdalmakban gazdag, izgalmas évnek nézünk elébe.
Más pedig nem is maradt hátra idén, mint az, hogy Boldog Új Reményeket kívánjak! Mindenkinek, akinek szüksége van rá. Akinek nincsen, annak meg egy hiperszuper 2017-et.

Ne pazarold az embriót!

Készülök a júniusra. Sokat edzek (mint úgy általában), hogy ha már egyszer nem lesz stimuláció, ami leronthatja az amúgy sem jó inzulinomat, legalább a lehetőségekhez képest javuljon picit, hogy rajtam és az erőfeszítéseimen aztán ne múljon semmi. Egyébként még mindig nem állok jól ezen a téren, egyszer már mondtam, hogy szerintem soha nem is fogok, úgy néz ki, tényleg. Voltam terhelésen, a következőképpen alakult az eredmény:

0' glükóz: 5.3
60' glükóz: 9.5
120' glükóz: 5.7
0' inzulin: 4.8
60' inzulin: 84.6
120' inzulin: 73.6

Nem is akarok sokat hozzáfűzni, nincs mit. Talán annyit, hogy mindezt ráadásul úgy, hogy terhelés után bevettem az Eucreast, merthogy a kombinált tablettákat be kell venni terheléskor. Annyit ehhez hozzátennék, hogy csupán 3.5 éve járok ebbe a magán egészségcentrumba, nagyjából 3 éve szedek kombinált gyógyszert, és mintegy pár százezer forintot költöttem el itt laborral, konzultációkkal együtt, de még egyszer sem hangzott el senkitől, hogy terheléskor be kell venni a gyógyszert, ha az kombinált. Nem tudom, biztosan nem volt erre idő vagy nem fért bele ebbe az összegbe a pontos felvilágosítás, de hagyjuk is. Mondjuk, ha most tankönyvi eredményt produkáltam volna gyógyszerrel, lehet másként reagálok, de úgy tűnik, végül is bármit veszek be vagy nem, nálam sehogy sem sziporkáznak a számok. A doktornő szerint viszont rendben van, mármint ugye magamhoz képest van rendben, nem pedig úgy általában, mert természetesen még mindig úgy szar ez az eredmény, ahogy van. Most azt mondta, hogy csökkenteni kell a gyógyszert, mert az is lehet, hogy túl van tolva a metformin. Na, ez már kicsit kezd hasonlítani Fülöp elméletéhez, legalábbis az egyikhez, mert ugye neki több is volt. Szóval kaptam Merckformin XR - t (750), ebből már csak 1-et kell bevennem reggel, este semmit (Eddig 2*1 Eucreas volt az adagom). Amúgy nem a vércukrom miatt jöttem most tulajdonképpen, csak tudjátok, hogy milyen kedves nekem ez a téma. Nem tudok nélküle élni. 

Van jó hír is. Szerintem az LDN-től elmúltak a PMS tüneteim. Ugye alapvetően én is olvastam, hogy jó erre is, de valahogy nem is gondoltam volna. Évek óta küzdök ezekkel a tünetekkel, tulajdonképpen mióta az eszemet tudom, és bevallom nekem ez nem is okozott sosem problémát (valószínűleg mert tényleg hozzám nőttek ezek a tünetek, és nekem az élet ezekkel együtt volt normális). A menstruációm előtt 1-1.5 héttel már jelezte a szerveztem, hogy meg fog jönni. Innen is tudtam minden inszemnél, hogy nem sikerült, és, hogy sosem el sem indult akkor semmi, mert minden terhesség nélküli ciklusom pont ugyanúgy zajlott. A második lombiknál már írtam, hogy furcsa, hogy nem érzem, hogy meg fog jönni, de aztán egyszer mégiscsak megjött. Valójában a mostani ciklusomban jöttem rá erre, merthogy most sem éreztem semmit sem az égvilágon. Ráadásul késett is, na gondolhatjátok, hány tesztet ellőttem. Persze megjött. Tünet nélkül. Úgyhogy viszlát haspuffadás, viszlát derékfájás, viszlát mellfájdalom és mellduzzadás! Nem mondom, hogy hiányozni fogtok, de egyelőre még furcsa nélkületek az élet. Na, mindegy, amúgy még csak nem is ezért jöttem. 

Amiért viszont tényleg itt vagyok: páran írtátok, hogy mi lenne, ha már júniusban ráerősítenék az LDN-re egy kis lipiddel is. Először elvetettem ezt az ötletet, mert nagyon elterveztem, hogy júniusban még adok egy esélyt csak az LDN-nek, mégis csak egyszerűbb így, és max. ha nem sikerül, majd akkor nyúlok más megoldáshoz is. Persze, ahogy közeledik a FET, én amennyire várom, úgy kezdek kicsit parázni is azért. Elgondolkodtam, hogy talán tényleg nem lenne rossz ötlet jobban bebiztosítani magam, mert mi van ha esetleg a júniusi embrió lesz az egyetlen életképes embrió, ami ebben a csomagban van és mondjuk tényleg sikert hozna a lipid és az LDN kombó, én pedig elpocsékolom azt, mert "kísérletezhetnékem" van a sok lehetőségemmel. Úgyhogy leszerveztem egy lipidet, amit támogatott az LDN-s dokim is, és egyébként tényleg annyira egyszerű volt, mint ahogy írtátok. Gyakorlatilag a G1-es HABAB lelet kellett hozzá, egy telefon, egy személyes találkozó annak a magánrendelőnek az asszisztensével, ahol beadatom a szert, ő meg is kéri az OGYI engedélyt, és persze majd, ha odajutok, akkor pattintani a harmincezret. Ha nagyjából látom, mikor lesz az ET, akkor egyszerűen csak oda kell ereszteni egy telefont, és mehetek is. Tényleg ennyi. Pofon egyszerű lesz ez a teherbeesés, higgyétek el nekem! Lesz itt mindenfajta védelem, kérem: csöpög majd az infúzió, dolgozik a kábítószer helyettesítő, már csak terhesnek kell lenni.  Na, szóval, csak ezért jöttem.

Gyógyszerrel

Ma úgy döntöttem, hogy írok a régi endokrinológusomnak is levelet arról, hogy mit mondott Fülöp, milyen terápia lenne nekem szükséges (gyógyszermentes vagy gliptin), végtére is benne bízok meg a legjobban, meg igazából ő a kezelőorvosom ebben a témában. Azonnal visszaírt, hogy nem ért vele egyet, és szerinte jó úton vagyok, menjen tovább az Eucreas. Igazság szerint nagyon kiakadt, hogy ilyenekbe beleszól Fülöp. A tegnapi endokrinológus is javasolt gyógyszert, és amennyire kivettem az ő szavaiból is (mert ugye ő nem volt annyira egyértelmű), lehetek én terhes akár ilyen eredményekkel is. Végtére is ők a szakemberek. Így ma döntöttem végül: szedem továbbra is Eucreast (vagyis újból, mert persze most 1 hétre letettem). Na kész vége, a fene egye meg. Komolyan megkönnyebbültem. Leírtam, mert ugye a következő ciklusban terhes leszek, úgyhogy tudnotok kell róla, mit szedtem:) És ha még egyszer elbizonytalanodom ezen az egész IR dolgon meg a metforminon, akkor legyetek szívesek, nagyon kérlek Titeket: vágjatok pofán. Tényleg.

Az endokrinológus gurunál

Megjártam az új endokrinológus doktor urat is. (Azért azt megemlíteném, hogy a 4 éves IR-es karrierem alatt ő 4. endokrinológus, akit megjártam.) 

Mikor egy-egy új orvost felkeresek, mindig olyan nagy bajban vagyok, hogyan kezdjem a történetem, hogyan válaszoljak a mi a panasz kérdésre. Úgy érzem, hogy éppen ahányféle szakorvosnál vagyok, annyiféle megvilágításban tudom előadni a történetemet és bevallom ezt most már egy kicsit nyomorultnak tartom. Az endokrinológusoknál az IR szempontjából állítom be a dolgokat, Fülöpnél a 4 terhességre mentem rá, a Kaáliban a stimulációk a fő irányvonal, a pszichiáternél meg egész egyszerűen csak elbőgtem magam első alkalommal és szipogva, hang nélkül mutogattam a férjemre, hogy legyen kedves ő elmondani, hogy mi a bajom, mert én nem tudom (tényleg). Hát így éldegélünk mi.

Szóval most is rámentem az IR-re, ahogy azt kell, de ehhez képest szerencsére volt mindenről szó. Néha úgy éreztem magam, mint valami vizsgán, és ha éppen nem repdestek a helyes információim az adott témában, akkor hopp, már jött is ki a nyomtatóból a hozzávaló tananyag. Így a kezemben egy javaslattal, néhány recepttel, meg vagy 20 oldalnyi oktatási anyaggal jöttem ki. De jól szerepelhettem, mert közölte, hogy jobban tudom már a dolgokat, mint egynéhány doki.  

Megnézte a pajzsmirigyemet is ultrahanggal, persze gyulladt volt picit, de azt mondta, hogy ez már múlóban van.  Azért ezen meglepődtem, eddig semmi gond nem volt a pajzsmirigyemmel, szedek persze egy kis Letroxot, mert kezdetekben 3.6 volt a TSH-m, de T3, T4, ATPO, ATG mindig rendben volt. Ettől félek a legjobban, hogy ahogy telnek az évek még a végén kijön olyan betegségem is, ami eddig nem volt...Persze megnyugtatott, hogy ezzel nem kell foglalkoznom, de kicsit megijedtem.

IR: Az volt az első kérdésem, kell-e 30-as legyen az a nyamvadt 60 meg a 120 perces inzulin ahhoz, hogy sikerüljön megtartani egy terhességet. Eléggé kikerülő választ kaptam, de nem mondta, hogy igen, sőt inkább a nem felé hajlott a mondanivalója. Azt mondta végül is, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot és gondoljak csak bele, a terhelést leszámítva sosem sokkolom a szervezetem ekkora adag cukorral. Meg azt is hozzátette, amit én is sokszor mondok, hogy ha így lenne, akkor a sok terhességi cukorbeteg kismama nem tudná kihordani a gyerekét, hanem minden ilyen terhesség megszakadna. Kérdeztem arról, hogy akkor most mi van ezzel a metforminnal, egyértelműen megmondtam neki, hogy Fülöp szerint nincsen rá szükségem, és hogy mondja meg, van -e olyan, hogy néhány ember szervezetére pont ellenkező hatással van a metformin, és nem javít, hanem inkább ront az eredményeken. Egyébként erre sem kaptam konkrét magyarázatot, ami bevallom nem igazán tetszett, azért 19.000 Ft-ért ne rébuszokban beszélgessünk. Mindenesetre kérdezte van-e panaszom a metformintól (hasmenés, gyomorfájás), mondtam, hogy éppenséggel az nincsen, erre elejtett egy mosolyt és felírta a Meforált (ami tulajdonképpen csak metformin). 

Egyébként alaposan végignézte a női nem hormon leleteimet, meg a celluláris immunstátuszt is, az autoimmun panelt is, úgyhogy azért örülök, hogy alapos volt, összességében elégedett vagyok vele. Jól kinevette a cukorterheléses táblázatomat, szerinte biztosan könyvelő vagyok vagy informatikus, hogy Exceleket gyártok. Nem is nézegette nagyon, a leleteket bogarászta, pedig szerintem tényleg egyszerűbb és átláthatóbb lett volna az Excelt nézegetnie. Na mindegy. Ő dolga.

Sport: erre is konkrét javaslatot vártam, érdekes, hogy ez az egyetlen dolog, amiben nagyjából minden orvos egyetértett eddig idén: nem szabad túlzásba vinni. A Mensmentisben is azt mondták, hogy picit túlzás volt az, amit év elején csináltam (heti 4-5* egy óra izomnövelés), ugye Fülöp is kérte, hogy csökkentsem (ő elég drasztikus csökkentést kért), ez a doki meg konkrétan azt mondta, hogy nem vagyok túlsúlyos, úgyhogy üljek a fenekemen és kötögessek. (Mondjuk túlsúlyos valóban nem vagyok, de azt nem bánnám, ha olyan 4-5 kg azért lerepülne)

Javaslat: 

- babaváró étrend: ez tulajdonképpen a 160 gramm CH-t jelenti nálam, plusz vitaminok, meg max napi 1 kávé, tilos a dohányzás, üdítők, energiaitalok, xenoösztrogének és az alkohol. Szóval ezen a téren semmi új. Vagyis de: azt írja a nyomtatott tananyag: napi 5 pohár bor 3-6 hónapon át is ártalmas. Na, csak nem?...Ezen jót nevettem, szerintem ezt elírták. Napi öt pohár bor az majdnem egy üveg bor naponta. Hát, ha én ezt elnyalogatnám hónapokon át, akkor azt hiszem más gondjaim is lennének az IR-en kívül... 

- Letrox 50 mcg

- Szelén

- Premens tabletta: ez barátcserje kivonat, hormonális zavarok rendezésére javasolják

- Meforal (2*1000 mg)

- Infolic (2*1 tasak): egyébként szerinte a korábban szedett myo-inozitol is tökéletes, és még olcsóbb is (ugye erre mondta Fülöp, hogy porcukor és csak az Infolic a jó minőségű...)

- Melatonin: ezt én mostanság alvászavarra tolom, ő is örült, hogy már szedem, én meg annak, hogy ő is támogatja, viszont most látom, hogy 2*1-et írt az ambuláns lapomra. Nem tudom ezt amúgy, hogyan gondolta, hogy majd reggel bedobok egyet, azt menet közben elalszok, ahogy sétálok a munkába? Netán ebéd után ledőlök majd alukálni odabent? 

- ACC 2*1: Hát erről eddig még sosem hallottam, ugye ezt mindenféle náthára, légúti megbetegedésre használják elsősorban, de hatóanyaga, az acetilcisztein miatt a PCO-s betegeknek is javasolják, mert javítja az eredményeket (http://www.csaladinet.hu/hirek/eletmod/egeszseg/21498/n-acetilcisztein_uj_lehetoseg_a_policisztas_petefeszek_(pcos)_kezeleseben). Mondjuk azt mondta, hogy szedjem addig, amíg terhes nem leszek, hát nem tudom, én tényleg bizakodó vagyok, de ugye azért nem tudhatom, hogy meddig tart nálam ez a hercehurca, úgyhogy szerintem 1 hónapig szedem most, és ha márciusig nem esek teherbe, akkor 1 hónappal lombik előtt is lenyomok egy kúrát.
- Bromocriptin este 1/2 tabletta: Na ezt nem tudom, hogy miért és szintén nem kaptam rá használható választ. Prolactinom rendben van, de szerinte jót tehet immun problémáknál. Nem nagyon találok erről egyébként semmit sem. Valaki szedi úgy, hogy közben rendben van a prolactinja? Egyelőre alapvetően én ezt amúgy nem gondoltam beszedni.

Hát így. Kérdeztem a dokit, hogy mikor menjek kontrollra, meg milyen vizsgálatot javasol. Semmilyen vizsgálat nem szükséges és azt mondta, hogy hozzá már csak terhesen menjek vissza. A fő dologra még mindig nem tudom a választ, és pedig most már mennék vacsorázni, úgyhogy ideje lenne eldönteni, mi legyen akkor: szedjek gyógyszert az IR-re? Ha szedjek, akkor mit? Maradjak az Eucreasnal (850 mg metformint tartalmaz és 50 mg vildagliptin)? Vagy térjek át a Meforálra (1000 mg metformin)? Kire hallgassak? Melyik tud jobban gyereket csinálni?

Elkeserítő eredmények

Bár szeptember végén akartam eljutni az endokrinológushoz, de sajnos csak november közepére kaptam időpontot hozzá, így elhalasztottam a cukorterhelést is későbbre, hogy addig is minél többet tudjak sportolni és minél több idő teljen el az új gyógyszer szedése óta. Bár ne tettem volna, vagyis fogalmam sincsen, hogy mivel jártam volna jobban, de ezt tulajdonképpen már nem tudjuk meg sohasem.

Azt talán már többször említettem, hogy nagy mumus az életemben ez az IR dolog. Lassan 3 éve sosem sikerült tökéletes eredményt produkálni, hiába a sok metformin, a diéta, és a sport. 

Szóval íme, ez itt a valóság, nem titok többé, közzéteszem ezeket a "gyönyörűséges" értékeket, aztán pedig természetesen majd magyarázom a bizonyítványomat:

2012-ben még a jó öreg állami egészségügyben próbálkoztam rendbe vágni az IR problémámat, de hát- mint ahogy a mellékelt táblázat jól mutatja-, a régóta fizetett TB-mből nem tellett a kórháznak egy rendes vércukorterhelésre, így aztán csak Homa indexeket néztek. Bár sokak szerint az is bőven elég, hát nem vitatkozom, amúgy, lehet. 2012 év végén már a Homa indexre se tellett, büszkélkedtem viszont egy - a kezdetekhez képest - mínusz 10 kg-os súlycsökkenéssel, mivel boldogságomban az eredménytől néhány könnycseppet letöröltem az arcomról, ezért fontosnak tartottam feljegyezni a történelemnek. Emellett persze akkor lopta be magát az életembe a Prednisolon is, melyet csak és kizárólag a kiváló anyagcsere-összezavaró képessége miatt muszáj mindenképpen megemlítenem, szteroid szedése mellett ugyanis majdnem lehetetlen kitűnő vércukor értékeket produkálni. Ezért legyenek mentségemre a 2013-as siralmas eredmények. Bár, azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a 2013 októberi eredménytől a föld fölött jártam pár hétig, hogy igen ez nem is olyan rossz és ha nem szedném a szteroidot még lehet, hogy tökéletes is lenne. Milyen ügyes, és kitartó vagyok, nem hiába a sok sport, a koránkelés, a finomságról való lemondás, a sok metformin, és miután jól megveregettem a saját vállam, Fülöp Vilmos rendkívüli gyorsasággal lerángatott a földre, letépte az arcom elől a rózsaszín függönyt, majd földbe döngölte az elégedettségemet és a közölte, hogy az eredmény úgy sz**, ahogy van, igazából túlmutatok az IR-en, ez már cukorbetegség, sokkal több meformin kell, 3000 mg/nap, mert ez így semmihez sem lesz jó, de gyerekhez legalábbis édes kevés. Hát egy darabig kitartottam, de aztán be adtam a derekam, és kipróbáltam a 3000 mg metformint, de terhelésre nem jutottam el, mert össz-vissz három hétig bírtam, annyira kikészítette a szervezetem, de erről írtam már korábban. Inkább elkezdtem csökkenteni a metformin adagját 3*500 mg-ra, ahogy a Kaáliban ezt javasolták, mert hátha ők ott ezt jobban tudják, és nincs is olyan nagy bajom, mégiscsak ők kotyvasztják a gyerekeket. Ám mint látszik, ez sem hozott javulást. Ezután mondta Breyer doktornő, hogy rajtam márpedig csak az izom fog segíteni, súlyzós edzések kellenek ide, nem pedig a kardio: és íme 2014. november eredménye, soha ilyen rossz 60 perces értéket nem produkáltam. Taps! Gratulálok magamnak! Hát most legszívesebben, dühömben fognám az augusztus óta növesztett izmaimat - amit heti három kemény edzés + heti két alkalom futás táplált -, kitépném a testemből, odavágnám a falhoz, és elküldeném őket a fenébe, hogy köszönöm, nekem ilyen izmokra aztán semmi, de semmi szükségem nincsen. 

Nos, mielőtt elkezdeném szétmarcangolni a testem és kitépni az izmaim, lehet, hogy csak egy védekező mechanizmus, de talán maradt egy kis reményem: ez pedig a Marvelon. Mindenhol azt olvasom, hogy a fogamzásgátló jól összezavarja az inzulin és vércukorértékeket. A vércukor-növekedés pedig még a tájékoztatójában is megemlítésre kerül. Ezzel a tudattal, nem is lennék kiborulva ennyire az eredménytől. Azonban ne gondoljátok, hogy nem voltam előrelátó. Írtam ugyanis a doktornőnek levelet, még a terhelés előtt, hogy szerinte van-e értelme Marvelon mellett terhelni, de igazából ő azt írta, hogy semmilyen hatással nem lesz a Marvelon a cukorértékeimre, nyugodtan terheljek. Viszont én pont az ellenkezőjét olvasom róla, és úgy általában a fogamzásgátlókról. Ha azt vesszük, hogy majdhogynem az összes mellékhatást sikerült produkálnom, amit a Marvelon okozhat, akkor miért pont a vércukor-növekedés maradt volna ki? Nem tudom, ha igaza van a doktornőnek, és nem a Marvelon okozza ezeket a borzalmas számokat, akkor viszont mégis mi értelme van, hogy 3 éve az életem a diétáról, a kemény sportról és a metforminról szól, ám mégis olyan mintha semmi sem változna? Így akkor azt kell mondjam, hogy semmit sem ért, semmi értelme nem volt, egyszerűen kidobott idő. Hinni akarok benne, hogy csak a Marvelon zavarta össze az értékeket. Muszáj elhinnem, hogy volt is és van is értelme, és őszintén remélem, hogy a héten a doktornő a személyes konzultáción mást fog mondani, mint amit a levelében írt a terhelés előtt.

És azt már alig merem megkérdezni - Marvelon ide vagy oda- , hogy ilyen inzulin és vércukor eredménnyel egyáltalán van bármennyi esélyem egy sikeres lombikra? 

A dolgok állása

A második negatív teszt után egyből hívtam is a dokit, hogy mehet-e a következő bevetés, de nem javasolta. Azt mondta, hogy egy ciklust ki kell hagyni a cisztásodás lehetősége miatt, úgyhogy ebben a hónapban G. végezte el a munkát a dokik helyett. Bár elég kevés az esély, de azért reméljük, hogy sikeres volt,  nos mindenesetre ő keményen és jól dolgozott, szóval tény, hogy rajta nem múlik semmi:)

Először rossz volt hallani, hogy várni kell, de aztán az eszem (megint) felülkerekedett az érzelmeimen, rájöttem, hogy több okból is bölcsebb várni. Nem dicsekedtem ugyan vele egy külön bejegyzésben, de a tesztelés után egy cukorterhelés is esedékes volt, aminek az eredménye igencsak lesújtott. Az egy dolog, hogy nem javult, de romlott is... (glucose-> 0': 5.2; 60': 9.8; 120': 9.6; inzulin-> 0': 6.9; 60': 65.7; 120': 67.6). Bambán néztem a képernyőn az eredményt, miközben beugrott, hogy valószínűleg emiatt sem sikerült az inszem. Persze, nem biztos, mert sok oka lehet (pláne nálam, ugye ott van még például az a csodálatos spermaölő képességem is), de ha minden egyéb  más a sínen van, akkor emiatt biztosan nem sikerülhet. És erről ki más tehet, ha nem én? Mert én hoztam meg azt a döntést az endokrinológus véleményével ellentétben, hogy lecsökkentem a met mennyiségét és növelem a sportok számát. Ráadásul nem is a megfelelő sportok számát sikerült gyarapítani, mert az már korábban is kiderült, hogy nekem nem a legjobb választás a futás, mert fogynom nem kell tovább, ezzel szemben izomnövelésre igencsak szükségem van. Szóval a kombinált edzés a legideálisabb, ehelyett én hónapok óta hetente 3-4 alkalommal csak futottam. Mindenesetre az újabb döntésem ezzel a rohadt nyavalyával kapcsolatosan megszületett: cukorbetegséges ügyekben az endokrinológusra hallgatunk, egyéb másban meg a nőgyógyászra. Nőgyógyász tanácsait sporttal és metforminnal kapcsolatban szépen megköszönjük, de figyelmen kívül hagyjuk: egyik fülünkön be, másikon ki. Remélem ezúttal jól döntök. Szóval isten hozott 3000 mg metformin! Előre is köszönöm a hozzájárulásodat a második és egyben sikeres inszeminációhoz.

Ami az inszeminációt illeti a következő akciónak menetrendje persze ugyanaz, 3. naptól Clostylbegit, hívni is kell majd Kaálit, hogy megbeszéljük az ultrahang időpontját. A doki kérdezte, hogy rásegítsünk-e Merional injekciókkal a tüszőérésre, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy elég nekem ez a 2 tüsző vagy növeljem az esélyeket kicsit többel. Mindenesetre a receptet felírta, aztán majd ha úgy döntök, akkor kiváltom és beadom magamnak a ciklus 7. és 9. napján. Vagy beadatom. De beadja G. Már bármit bead nekem tulajdonképpen. Meg hát egész frankó videókat leltem a youtube-on. Gondolkodom is rajta, hogy kitanulom magamnak én is ezt a jó kis tevékenységet. Az ember sosem tudhatja, mikor marad egyedül aztán ott áll tehetetlenül egy fecsivel a kezében. 

Eredmények

Kicsit elmaradtam az írással, mert már jó ideje voltam vizsgálatokon, sőt a laboreredményeim is pár hete megvannak. Csak hát elég sok van a munkában, mindennap túlórázom, itthon pedig nem sok kedvem van újra pötyögni a gépen. Mondjuk legalább elmondhatom, hogy újra kezdem élvezni a munkát, ami nagy szó, mert a 2. vetélés óta (2013. január) igencsak csökkent a motivációm, a 3. után  (2013. október) meg hát szinte el is tűnt, holott a terhelhetőségem korábban határtalan volt, és a munka az elsők között szerepelt az életemben...de most szerencsére újra szeretem és ez jó érzés.

Szóval a cukorterhelésem eredménye:

0' Glucose: 5.2

60' Glucose: 7.2

120' Glucose: 6.5

0' Inzulin: 9.9

60' Inzulin: 54.3

120' Inzulin: 55.9

Hát ez igencsak jó az előbbiekhez képest...Annyira meglepődtem rajta, hogy majdnem kiesett a szendvics a számból, amikor megláttam. Ennek az az oka, hogy vittem a saját, otthoni cukormérőmet a terhelésre, hogy ellenőrizzem a helyességét, és hát nem ezeket az értékeket mérte, nagyon nem, majdnem el is sírtam magam rajta (5.4; 11.4; 9.9 volt a cukor), amin azért csodálkoztam, mert már attól jobbnak kell lennie, hogy abbahagytam a szteroidot. Nos mindegy is, a lényeg, hogy én a hivatalos eredményt veszem figyelembe természetesen, a cukormérőmet pedig eldugtam a szekrényem mélyére....természetesen. És kijelentem, mégsem kell bodybuildernek lennem ahhoz, hogy 103-ról 55-re csökkenjen az inzulin, csak diétára és koránkelésre a sportoláshoz:)

Az endokrinológus viszont még mindig nem nagyon repkedett ettől, sőt azt mondta, hogy ha abbahagyom a Jentaduetot, szedjek 3000 mg Meforált, mert az kell, terhesen is ennyit kell majd, nem árt az, igaz a dobozában max. napi 2000 mg áll, meg az is, hogy terhesen ne szedjük. Azzal már megbarátkoztam, hogy biztos kell szednem, ha terhes leszek, vagyis nem merem majd nem szedni, de ezzel a 3000 mg-al nem tudom mit kezdjek majd. Szóval ezek a dolgok megijesztenek. Tudom, hogy Fülöpnek ez az egyik vesszőparipája, hogy ez kell, de a Kaáliban azt mondták, hogy kicsit túlzásba viszik egyesek az IR-re ajánlott gyógyszer mennyiségét, meg azt is, hogy egyáltalán, hol a határ, sok esetben Krizsa szerint nem is kéne gyógyszer. Az én korábbi eredményeimre azt mondta, hogy határeset, szóval van gond, és kell a gyógyszer, de nem olyan vészes. Ez a nem olyan vészes dolog meg számomra nem teszi indokolttá, hogy a maximálisnál is nagyobb mennyiséget szedjek. Szóval nem értem, és nem tudom, hogy így majd hogyan döntsek erről. Persze még nem kell, úgyhogy ezt be is söpörtem a szőnyeg alá, egyelőre.

A Kaáliban még kértek Chlamydiát, Mycoplasmát, Hepatits B&C-t, HIV-et, szerencsére minden normális.

Megcsináltattam pár Fülöp által kért laborvizsgálatot is, vagyis mindent az autoimmunokon kívül, de szerencsére úgy tűnik itt is minden normális, Toxoplazmán, Rubeólán átestem.

A méhnyaknyákos vizsgálatra meg elmentem a Krizsa által javasolt nőgyógyászhoz, aki nagyon rendes volt, de nem tudtam megállapítani, mennyire alapos. Rendes volt, mert a magánrendelésre mentem, és azt mondta, hogy ezeket a vizsgálatokat meg tudja nekem csinálni ingyen a kórházban is, a magánrendelésén meg 21.000.- Ft lenne ez a 3 db nyavalya. Igaz, az jutott eszembe, hogy mondom neki, hogy "nézze Doktor úr, most jövök egy 60.000 Ft-os vérvételről, és nem akarom kiszámolni, hogy a 3 év alatt, hány 100.000-ket költöttünk vizsgálatokra, úgyhogy ez a 21.000.- Ft már nem igen oszt szoroz, ha már eljöttem az időpontra.", de végül mosolyogtam, megköszöntem a kedvességét, mert tényleg azt gondolom, hogy az volt, és mert nyilván számít a pénz, csak túl akartam esni rajta. Így viszont elkérhettem magam még egyszer a munkából, és mehettem ezen a hétfőn a kórházba. Ott is nagyon rendes és kedves volt, eredmény 2-3 hét múlva, necces, hogy meglesz-e március 10-ig, akkor megyünk a Káaliba. A férjem, G. - ezentúl így fogom használni, mert a többiek is így használják, és nagyon tetszik- elment a Helikobakter kilégzésre, az is negatív.

Remélem, már nem sok vizsgálat kell, és sínen vagyunk az inszeminációhoz.