Alloimmun vérvétel eredménye

Körülbelül egy éve próbálkoztunk, amikor először teszteltem pozitívat. Annyira örültem, és tudom, olyan sosem lesz már, mert az nem csak egy végre sikerült most már öröm volt, hanem abban benne volt egy olyan felhőtlen boldogság is, amiben nem volt semmi kétség, amiben nyoma sem volt holmiféle vetélésektől való félelemnek. Mégis bekövetkezett a baj. Akkor nagyon sírtam, de hamar ki is hevertem, mondván előfordul ez 30 évesen, olykor meg esik ez az emberrel.  A második kudarc után kezdtem el gyanakodni, és jobban elmerülni a témában, hiszen két egymás utáni veszteség talán nem lehet a véletlen műve. Már akkor sok mindent találtam az immunféle vetélésről, de én bevallom őszintén, hogy ezt hamar elvetettem. Egyrészt volt is egy megérzésem, hogy nekem ilyen nem lehet, másrészt meg a meddőségen belül ez azért olyan ritka, oly kevés embert érint (még akkor is, ha azt látom, hogy amúgy egyre többeket), miért pont én legyek az egyik, és hát elnézést mindenkitől, aki ebben a cipőben jár, de én azt gondoltam, hogy annyira szerencsétlen nem lehetek, hogy ez legyen a bajom. Az a sok kivizsgálás, meg az IVIG, nem, ez biztosan nem érinthet engem, hiszen ilyen szörnyű dolgok tulajdonképpen csak másokkal történhetnek. Ezután derült ki az MTHFR mutáció és én el is mentem ebbe az irányba, tömtem a folsavat, hittem benne, hogy ez a bajom. A harmadik vetélés után viszont már kételkedtem, hogy ez a genetikai mutáció a gond, hiszen, hiába a sok folsav, még sem maradt meg a baba. Ekkor kötöttünk ki először Fülöp doktor úrnál, aki elhintett egy olyat, hogy akár a rosszul szedett szteroid is okozhatta a vetélést, de persze ki kell vizsgálni. Na, nekem sem kellett több, el is hittem, hogy tényleg az okozta, nem kell nekem további vizsgálat, mert egyébként is embertelen, meg hát én még mindig nem lehetek olyan szerencsétlen, hogy immun problémám legyen. Persze aztán a sikertelen lombik után azért belemászott az elmémbe, hogy hátha mégis, de megmondom őszintén, hamarabb mentem el egy laparoszkópiás műtétre, és jobban hittem egy endomtriozisban vagy valamilyen összenövésben, mint az immun bajban, hiszen a szívem mélyén én akkor még mindig úgy képzeltem, hogy ilyen pechesek csak mások lehetnek. 

A 4. vetélés után viszont már nem maradt más irány és hát a héten meg is jött az alloimmun vérvételem eredménye, amiben beigazolódott, hogy az általános immunitás jelentősen fokozott celluláris immunfunkciók fennállásával jellemezhető, melyet alátámaszt az NK magasabb sejtarány és a fokozott sejtfunkciója (Na, és még ez is, tavaly ez rendben volt). Az MLC vizsgálat erős partnerspecifikus reaktivitást mutat, melyet a savóban található blokkoló faktor csak közepes mértékben csökkent, a vetélések hátterében erős alloimmun reaktivitás állhat. 

Fülöp doktor szerint erre IVIG és lipid is kelleni fog majd. Na, de én ezt most megint elhessegetem, és egyelőre tartalékba teszem ezt a lehetőséget, hiszen mi most más irányba indulunk, egyelőre az LDN-re koncentrálok. 

Egyébként amikor megnyitottam az eredményt, bevallom, ijesztő volt látni, hogy tiszta piros az egész, és nagyon sok a normál értéktől való eltérés, de közben meg nagyon örültem, hogy végre pontot tettünk az okok kutatásának a végére. Arról ne is beszéljünk, milyen érdekes az emberi természet, hiszen most már, hogy velem is megtörtént az, ami csak másokkal történhet, cseppet sem érzem magamat, magunkat annyira szerencsétlennek, mint pár évvel ezelőtt gondoltam a hasonló esetekről. Sőt, azt hiszem nagyon is szerencsés vagyok, hiszen tudom, vagy az LDN, vagy a lipid vagy az IVIG (vagy a kettő egyszerre) nekem is segíteni fog, hogy végre én is képes legyek kihordani egy kisbabát. 

A Mindentmegmondónál

Hála az égnek nem kellett várnunk újabb 5 hónapot a következő konzultációhoz, tegnap beszorított minket a doki. Na, hát mit mondjak?

Sorra vettük a tökéletes eredményeimet, mindent rendben talált, a cikluskövetésemet halálra dicsérte, el volt ájulva tőle, mint gyerek a játszótértől. Kihúztam magam és büszkén néztem a férjemre, hogy igen ezek az én kis petéim, az én nemi hormonjaim, amik ilyen csodálatos előadást nyújtanak a dokinak. A nagy laborom: tankönyvi. Hát hiába. Egészséges vagyok, mint a makk, hála az égnek.

Utoljára hagytam neki a szaftosat, a cukorterhelést. "Na, hát ez szar" - volt a válasz rá szó szerint, pedig én kis naiv, azért bevallom számítottam rá, hogy azt mondja, "jól van, magától jó lesz ez is". De nem. Másfél órát voltam bent, de ebből szerintem egy órát a cukorterhelésemen lovagoltunk. Persze én próbáltam meggyőzni, hogy ójaj, hát hány cukorbajos szaladgál nagy hassal a világban, amivel egyet is értett, de azt mondta, hogy az más. Végül is igaz, más terhességével én valóban nem megyek semmire. Nyomtattam neki gyönyörű szép táblázatot, hogy nézze meg a 4 éves tendenciát, próbáltam meggyőzni, hogy ebből nem lesz jobb, és értékelje jónak a legutóbbit, mintha amúgy az ő jóváhagyása a biztos terhességet jelentené. Szerinte lesz jobb, mert lennie kell, különben ezzel nem lesz gyerekem...:( Jó volt ezt hallani, minden meddő nő álma, hogy ezt egy orvos mondja neki. Azt mondja, hogy a 60 és a 120 perces inzulin 30-as kell legyen. Ha jól emlékszem 2013-ban azt mondta, hogy nekem lehet 50 is, mert annyira rossz eredményem van. Most azt mondja, hogy najó 30 helyett elég, ha 32 lesz. Komolyan. Azt hittem, ez csak egy vicc. De nem. 32. Ezt biztosan könnyebb lesz elérni, mint a 30-at. Szerinte elképzelhető, hogy a metformin nem jó nekem (állítólag van olyan, hogy metformin rebound effektus, de egyelőre nem sok mindent találtam erről). Úgyhogy ő azt javasolja, hogy 2 hónapig gyógyszer nélkül próbáljuk rendezni az inzulint, csak napi 2 Inofolic-al, további kevés sporttal és szigorú diétával. Ha nem sikerül, akkor kell gyógyszer, de szerinte nem metformin, hanem valamilyen gliptinszármazékot kellene kipróbálni (egyébként az Eucreasban - amit most szedek-, is van gliptinszármazék (pontosan vildagliptin) a metformin mellett.). Ühüm. Nem tudom. Ha ez így jó, akkor az endokrinológus miért nem mondta nekem ezt ezalatt a 4 év alatt? Amúgy olvastam, hogy nem nagyon létezik olyan, hogy ezeket a gliptineket metformin nélkül adják. Félek, hogy ezt csak így kitalálta tegnap, hogy milyen jó ötlet, de ugye nem ez a szakterülete és nem vagyok benne biztos, hogy megvalósítható úgy, ahogy ő gondolja. Mellesleg, ha létezik ilyen metformin ellenesség, akkor miért nem volt még szó erről nálam? Egyébiránt kicsit be vagyok tojva attól is, hogy metformin nélkül nemcsak hogy meg fogok hízni, hanem én éhen is halok (minden vágyam plussz kilókkal éhen halni). Tudniillik a metformin előtt sajnos iszonyatosan sokat küzdöttem az éhséggel, bármennyit is ettem. Tudom sok mindenkinek ez elképzelhetetlen, de jó pár komoly IR-es tudhatja miről beszélek. Szóval nehéz döntés ez.

A lényeg, hogy végül 2 lehetséges okot vázolt fel az esetünkre:

1.) Az IR-em és a mindkettőnk MTHFR mutációja. Ennek megoldása, hogy rendezem az inzulint (bárhogyan is történjen ez), G. is elkezdi szedni az aktív folsavat az MTHFR-re. A PCT miatt továbbra is lombikozunk és elképzelhető, hogy ez elegendő is lesz és megmarad a terhesség. 

2.) Ugyan lehetséges, hogy a fentiek okozzák a beágyazódási problémát, de úgy véli, hogy az én koromban akkor is túlzás a 4 biokémiai terhesség csak az IR és az MTHFR miatt. Nem mondta, de kicsit azt éreztem, hogy csak a fentiek miatt azért nem lenne indokolt ennyi sikertelenség. Így a másik ok az immunológiai probléma lehet. Szerinte meg kellene csináltatnom a G1-es HABAB vizsgálatot, és ha abból kiderül, hogy én G. antigénjeivel szemben ellenanyagot termelek, akkor az IVIG lesz nálam a megoldás. Ám mivel nincs kettőnél több ultrahanggal bizonyított terhességem, ezért erre semmiképpen nem leszek OEP támogatással jogosult. Na, ez olyan 700.000-1000.000 Ft-os immunoglobulin kezelést jelent a mi esetünkben. Luxus terápia. Szuper. Kimondottan jól állunk. Van itt egy IR rendberakós lehetőség, amivel 4 éve küzdök, azaz egyelőre elég kilátástalannak tűnik a helyzet, ráadásul kevés az esély, hogy csak ez a probléma, meg itt van egy milliós nagyságrendű IVIG. Köszönöm szépen Univerzium a két csodálatos alternatívát, amit itt elém toltál, egyelőre fingom sincsen, melyiknek drukkoljak inkább. Egyik egyszerűbbnek tűnik, mint a másik.

A helyzet az, hogy egyelőre kicsit össze vagyok zavarodva, de nem mondom, hogy el vagyok keseredve. Igyekszem elfogadni ezt a szituációt és kihozni belőle a legjobbat, akkor is, ha úgy tűnik, továbbra sem lesz könnyű a mi utunk, de próbálok nem belesüppedni ebbe.
Egyébként holnap megyünk a Kaáliba, ahol megbeszéljük a következő lombikot. A doki amúgy nem tiltott le a próbálkozásról, de azt mondja, hogy előbb tényleg rendezzem az inzulint és ha teherbe esek, akkor a pozitív teszt napján azonnal hívjam. Ezt a lelkemre kötötte többször is. Kérdeztem, hogy miért, mert amúgy semmit nem mondott mivel támogassam meg a terhességet, de csak hajtogatta, hogy hívjam és kész. Jövőhéten a híres endokrinológushoz megyek, akire 9 hónapot vártam, bízom benne, hogy nem volt hiába, és a fincsi konzultációs díjáért mond nekem valami hasznosat és segít megoldani ezt a fenti inzulinproblémát. Januárban pedig elmegyünk a G1-es HABAB vérvételre, aminek során, ha beigazolódik az alloimmun háttér, akkor ismét hívni kell a dokit, hogy elindítsuk az IVIG-et. Szóval még ha nem is a legegyszerűbb (és legolcsóbb) úton, de van esély a babára. Egyszer nekem is lesz, ezt eldöntöttem a fejemben.

A soha nem javuló

Természetesen megint a vércukorterhelésemről beszélek:

(Elnézést a rossz minőségért, ezt most nem tudtam gyorsan ennél jobban megcsinálni. Előzmények ITT) 

Nem tudom, hogy a 60 perces cukor vajon azért javult majdnem ugyanannyi inzulin mellett, mert már teljesen lent vagyok alfában és el vagyok szállva? Tényleg nagyon figyeltem a stresszre, vagyis arra, hogy ahogy tudom, próbáljam kezelni: ugye ott a pszichiáter, a melatonin alváshoz, a meditáció és szerencsére a munka sem annyira agymenéses mostanában, mint tavaly volt meg év elején. Ez azért fontos, mert Fülöp is és az endokrinológus is azt mondta az áprilisi 14.3-ra, hogy a stressz okozhatja. Hát az volt akkoriban. De a 60 perces inzulin semmit sem javult, ráadásul nagyon magas, és bárcsak ne romlott volna az a nyamvadt 120 perces inzulin most az árpilisihez képest, akkor egy szavam sem lenne. Nem tudom, hogy ez a csökkent adag gyógyszer vagy a csökkent adag (izomnövelő)sport miatt alakult így? Csak mert amúgy mindkettőt Fülöp kérte, hogy így csináljam. 

Vajon mit fog majd rá mondani? Már a fülemben csengenek kedves, melegszívű, barátságos, elbűvölő  és természetesen bizakodó szavai: "Magának sosem lesz gyereke ilyen inzulin értékek mellett!" Na, megyek és kiverem a fejemből őket egy jó kis szénhidrát-dús vacsorával. Ja, nem! Bocs! Nyilvánvalóan a szokásos diétás vacsorával. Nem baj, még jó, hogy amúgy szép az élet, csak csinálnám már úgy, hogy jó eredménye is legyen végre!

Vizsgálati összefoglaló

Pár hete szeretnék írni már, hogy állok a Fülöpös vizsgálatokkal, de egyszerűen nem foglalkoztat most ez az eredményesdi. Annyira bele tud fáradni az ember ebbe a nyomozósdiba. Emlékszem egészen múlt évig órákat lógtam a neten mindenféle kutatások után matatva, hátha rálelek valami megoldásra, ami előre viheti az én esetemet. Már semmi után nem nézek, semmit sem keresek, türelmesen várok az ítéletre, lesz ahogy lesz.

De nézzük csak, milyen vizsgálatok eredményeit kell vinnem nemsokára Fülöphöz:

• 2 havi ciklusvizsgálat: 8.CD-n vérvétel (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin), 10. CD-től Uh 2 naponta a peteérésig, leletek a tüszők méretéről, helyzetéről, majd 7. DPO-n vérvétel (progeszteron)

Az elsőn augusztusban, a másodikon szeptemberben lettem túl. Azért a szeptemberi ultrahangokra nem a legideálisabb időpontokban tudtam menni, sőt..! Biztosan túlságosan mesébe illő volt az augusztusi, úgyhogy gondolom kellett egy kis szívatás szeptemberben. Gyakorlatilag folyamatosan napközben mentem, hát mitmondjak, szükség volt egy kis kreativitásra és fantáziára, hogy ezt a munkában jól beadjam. Ráadásul 6 alkalommal kellett ultrahangozni (mind munkanap volt), mire megérett az a nyamvadt tüsző. Nem viccelek 6! alkalom! A 21. napon volt peteérésem, ott röhögött rajtam a doki! De túl vagyok rajta, már nem érdekel, de akkor bosszankodtam rendesen. Mindenesetre én kihasználtam a bérletet úgy, ahogy kell. A női hormon eredmények szerintem rendben vannak, bízom benne, hogy még nem fenyeget a petefészek-kimerülés. Bevallom, nagyon félek, hogy addig szórakozunk itt ezzel az egésszel, míg engem is utolér...

• Autoimmun panel

Rendben, nincs eltérés.

• Trombofilia

Apti van határérték alatt, ez múltkor is így volt, és elviekben akkor azt mondta rá Fülöp, hogy nem gond. 

• Vércsoport+ellenanyag

Rendben. AB Rh+

• Toxoplazma, CMV, Chlamidia (ezek megvoltak, de régiek, Toxoplazmán egyébként átestem, de szerinte azon át lehet többször is, úgyhogy kell neki friss)

Toxoplazmán még mindig át vagyok esve, CMV-n nem, Chlamidia pneumonien pedig valamikor mostanában estem át. 

• AMH

5.9 ng/ml. Ennek örültem. Tavaly a lombik előtt 8.9 volt, ugye az a PCO miatt volt olyan magas, nem azért mert annyi tartalékom van, nem is tudom, hogy cisztás petefészeknél amúgy mennyire releváns ez a mutató, de most csökkent és nem túl alacsony sem, így remélem ez azt jelenti, hogy a cisztáim is megfogyatkoztak picit. 

• Antiovarium és spermium elleni antitestek

Itt is minden negatív vagy határértéken belül van.

• férj új spermatogram

Ugye ez kalandosan ment, de másodjára sikerült is leadni a mintát. Minden tökéletes, tenyésztésben volt egy kis baci, úgyhogy arra kapott antibiotikumot, kontrollra mennie kell még a jövőhéten. Menjen csak, menjen, messze van még az én 10 ultrahangomtól:D

• férj A1298 mutáció

Kérem szépen az én férjem MTHFR A1298C-re nézve homozigóta. Pontosan úgy mint én, csak én a MTHFR C667t-re nézve. Gondolom én, hogy ez így a jobbik eset (mármint, hogy különböző génre vagyunk homozigóták), viszont biztosan fogja javasolni rá a doki neki is az aktív folsavat. Hát nem tudom, én már régen nem gondolom, hogy ez olyan komoly gondot jelenthet és ettől nem maradtak meg a terhességeim. Valószínűleg azért, mert hiába a temérdek mennyiségű aktív folsav, akkor is vetéltem. Szerintem ez annyira gyakori dolog, hogy nők ezrei szaladgálhatnak ezzel a mutációval hasukban egészséges babával, úgy hogy fogalmuk nincs róla, mi ez a mutáció, arról meg pláne nincs, hogy nekik van-e. 

• Nagylabor

Minden határértéken belül.

• Rákszűrés

P1 - ilyenem nem volt még sosem. Örülök.

• új cukorterhelés az ő általa előírt gyógyszerezés és életmód mellett 2 hónap múlva

Erre egyébként majd csak az utolsó pillanatban megyek, addig úgy élek mint a hippik, tök laza vagyok, igyekszem nem stresszelni. Ha mégis úgy érzem, hogy elkezdenének az idegeim pengeélen bemelegíteni a tánchoz, akkor alkalmazom a Jacobson-féle progresszív relaxációt, amire a pszichiáter tanított. Lényege, hogy először egymás után meg kell feszíteni minden izomcsoportot, egy ideig a feszítést meg kell tartani, majd lassan, nagyon lassan szépen az izmokat újra el kell engedni, lazítani. Leginkább az idegrendszerre hat megnyugtatólag, ami ezt követően kihat mindenre, remélhetőleg az anyagcserére is. Egyébként - ahogy a doki kérte- jóval kevesebbet sportolok, mint az év első felében, napi 2 Inofolic, este 1 metformin a 2 helyett. Egyelőre ennek annyi eredménye van, hogy képtelen voltam leadni, a felszedett nem is tudom hány kg-t, mert már valójában fogalmam nincsen honnan számítsam. Bízom benne, hogy a cukorterhelés ennek ellenére csillogni - villogni fog. Nagyon bízom benne....!

Na mármost hezitáltam, hogy a G1-es HABAB vizsgálatot megcsináljam-e azért a röpke százezerért, de végül nem tettem, ne kérdezzétek, miért. Addig vacilláltam, amíg már késő lett, mert már úgysem jön meg az eredmény, mire megyünk a konzultációra. Pedig ugye semmi, de semmi nem derül ki a fentiekből. Komolyan mondom, nem tudom, mihez kezd velünk Fülöp és a G1-es lelet meg lehet mondott volna valamit neki. Viszont ha később meg mégis fog kelleni valami oknál fogva, akkor az megint egy csomó idő lesz mire elvégzem, mire megkapom az eredményt, mire kapok időpontot, hogy azt ő vagy a HABAB kivizsgálja. Most már nagyon bánom, hogy nem mentem el rá, de mondom én, hogy van valami probléma a döntésképességemmel, ahogy azt korábban is írtam. 

Mindenesetre egyelőre így áll a helyzet. Szépen mappába szedtem minden meglévő leletet, összefűztem az eredményeket, mint valami egyetemi beadandót, remélem jó értékelést kapunk rá, aztán végre átmegyünk mi is valamikor ezen a rohadt vizsgán, és befejezzük ezt az iskolát, amire a természet íratott be minket. Én már nagyon nagyon sokat tanultam itt. Tényleg. Esküszöm.

u.i.: köszönöm szépen Vercingetorix-nak a sok segítséget a vizsgálatokhoz, hogy mit, hogyan, merre csináljak. Remélem jól vagytok!

Első ciklusvizsgálat - ultrahangok

Nem tudom, mit pattogtam meg izgultam ettől ennyire, hogy milyen macerás, de simán ment. Persze a kórházban biztosan agymenést kaptam volna, és valószínűleg nem lett volna ennyire gördülékeny, mint itt, úgyhogy azt kell mondjam, hogy nekem nagyon megérte ebbe a magánrendelőbe eljönni. Kezdődik ott, hogy sikerült munka utánra kapnom időpontokat, pedig már fel voltam készülve, hogy majd reggeli órákban lesz csak szabad hely, azt indul a vég nélküli magyarázkodás a melóban, hogy hol vagyok. Ráadásul ugye itt az étlapon szerepelt ez a vizsgálatsorozat (még bérletet is lehetett kapni hozzá:)), így senki nem lepődött meg, hogy minek ez a vizsgálat, senki nem vitatta, hogy indokolt-e vagy sem (mint ahogy azt Fülöp mesélte, hogy majd küzdenem meg veszekednem kell az állami intézetekben a dokikkal), és így már a recepciós hölgyek is megtettek mindent, hogy 2 naponta valaki megvizsgáljon, nem tárogatták a karjukat, hogy ők sajnálják, de nincsen szabad doki (ilyen marhaságok is forogtak a fejemben). 

Továbbá a hab a tortán az volt, hogy az első mondatomból, levágták, kinek a kérésére jövök. Négy alkalommal kellett mennem, mert így jött ki a peteérés, és mindannyiszor más dokinál voltam, de mindig a következőképpen indítottunk:

- Miben segíthetek?

- Ciklusvizsgálatra jöttem, az orvosom kérése az lenne, hogy ha ötnél több tüszőt lát, akkor azt is vesse papírra, hogy hol vannak, meg mekkorák.

- Tudom, Fülöp doktor lesz, ugye? Már ismerjük a kívánságait, sokan járnak ide.

Mindezek után én csak kényelmesen befeküdtem, terpesztettem, ők meg minden szó nélkül csak számoltak és méregettek és papírra vetették a kívánságaimat, vagyis akarommondani Fülöp kívánságait. Brávó! Tényleg nem kellett volna ennyire fisifosiznom ettől. 

Csúszás nem nagyon volt, a legtöbb várakozás 1 óra volt, mondjuk az nem kevés, de a dokilányka, poénosan megjegyezte, hogy ha Fülöphöz járok, akkor biztosan meg sem kottyan nekem ez az 1 óra csúszás, amin én tényleg jót nevettem, és ha megnevettetnek, akkor én nagyon megbocsátó tudok ám lenni, úgyhogy végülis igaza van, tényleg meg sem kottyant :)
Persze indult jó sok tüsző, bőven volt ötnél több az első napokban, de aztán szépen felszívódtak. Peteérés tegnap volt, le van dokumentálva, de én annak a petécskének most búcsút intek, bye-bye, te most ugyan nem, de majd egyszer egy másik....

A százmilliomodik nőgyógyász konzultáció

Tegnap ugye szépen megjártuk Fülöpöt. Érdekes, hogy G. stresszelt tőle, hogy mi lesz, én szinte semmit. Hát lehet, hogy tényleg kicsit le vagyok szedálva valamitől (de mitől?). Olyannyira nem izgattam magam rajta, hogy az utolsó pillanatban raktam rendbe a leleteimet, mert elég kaotikus állapotban voltak összedobálva, és hát indulás előtt 15 perccel esett le, hogy a Celluláris immunstástusz vizsgálat eredményem nem volt kinyomtatva. Nem is lenne ez olyan nagy gond, ha nem Fülöpről lenne szó, de róla ugye elképzelhető, hogy simán hazaküld a majdnem 4 hónapja kapott időpontról, hogy szedjem össze magam, ha telefonon akarom neki mutogatni az eredményeimet. G. gyorsan feltalálta magát, és elment a sarki gyógyszertárba, ahol nagyon aranyosak az eladók, nagyon szeretjük őket (nem mellesleg elég sok pénzt otthagytunk már náluk), úgyhogy készségesen kinyomtatták nekünk a leletemet. Hála nekik, összeszedetten érkeztünk a konzultációra. Persze ott is lett volna idő rendezgetni, 3 óra csúszással kerültünk be hozzá, úgyhogy ennyi idő alatt akár Berlinbe is elmehettünk volna kinyomtatni az eredményt. Nem baj, nekem így sikerült addigra fittre, frissre és üdére kialudnom magam a váróteremben. Olyan éber voltam, mintha reggel 8 lett volna.

Volt egy kis vita köztünk G-vel, hogy akkor most mondjuk-e, hogy egyébként voltunk már nála 2013-ban, vagy ne. Természetesen én képviseltem a sunnyogó oldalt, ő meg az őszintét. Végül G. úgy zárta le a vitát, hogy őt nem érdekli, mondjak, amit akarok. Gondoltam, ez a beszéd, úgy sem fogja megkérdezni, hogy voltunk-e már nála.

Bekerültünk, leültetett, és az első kérdése: ”Voltak már nálam?” G. rám nézett és üzent a szemével, hogy akkor kezdjem el a füllentő mondókámat, én meg persze előadtam őszintén, hogy igen, de már nagyon régen. Ám őt nem érdekelte, hogy rég volt, már kapta is elő a 2013. novemberi kockás füzetét és egy pillanat alatt megtalált bennünket. Komolyan mondom, tényleg nem kell neki laptop (na jó, kéne).

Jó ötlet volt őszintének lenni, mert úgy gondolom, hogy emiatt gyorsabban is végeztünk, de ami még nagyszerűbb, hogy egy csomó olyan eredményemet elfogadta, ami több mint egy éves volt, és nem gondoltam, hogy megelégszik velük. Azt hittem, hogy már csak a genetikai vizsgálatainkat fogja elfogadni. Ezzel időt, de biztos, hogy jó pár tízezrest is megspórolt nekünk.

Amit elfogadott:

• Kariotipzálás - mindkettőnk citogenetika vizsgálata (negatív)
• Faktor V, Faktor II, MTHFR gén vizsgálat (G. negatív, én MTHFR homozigóta)
• Trombofília szűrésem (véralvadási faktorok+foszfolipid autoantitestek)(negatív)
• G. helikobakter kilégzési tesztje (negatív)
• Celluláris immunstátusz vizsgálat (NK aktivitás és a TH1/TH2 citokinek)
• 3D UH helyett a laparoszkópia műtétem eredménye (de csak azért, mert volt hozzá hysteroskopia is) (negatív)
• Rubeola (átestem)
• Tavalyi IVF előtti nagylabor

Amit vinni kell:

• 2 havi ciklusvizsgálat: 8.CD-n vérvétel (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin), 10. CD-től Uh 2 naponta a peteérésig, leletek a tüszők méretéről, helyzetéről, majd 7. DPO-n vérvétel (progeszteron)
• Autoimmun panel
• Vércsoport+ellenanyag
• Toxoplazma, CMV, Chlamidia (ezek megvoltak, de régiek, Toxoplazmán egyébként átestem, de szerinte azon át lehet többször is, úgyhogy kell neki friss)
• AMH
• Antiovarium és spermium elleni antitestek
• férj új spermatogram
• férj A1298 mutáció
• új cukorterhelés az ő általa előírt gyógyszerezés és életmód mellett 2 hónap múlva

És akkor jöjjön egy-két Fülöp-féle szösszenet, amiről szó volt. Legutóbbi cukorterhelésem eredményén természetesen idén is fennakadt. Nem írtam róla, mert komolyan mondom, már én unom, de az áprilisi terhelésem már megint elég érdekes eredményt mutatott. Az izomnövelésem hasznos volt mindenképpen ez tény és való, mert a 0 és a 120 perces inzulinom sosem volt ilyen jó, viszont a 60 perces vércukrom 14.5 volt, az inzulinom 89. Nagyon elkeseredtem. Mert nekem ez a pocsék eredmény éveken át tartó gyógyszerezés, diéta és sport eredménye. Nem most kezdem az ipart, nem ám úgy van, hogy ez az induló érték és innen már csak jobb lehet, hanem 4 évről beszélünk, szerintem ez már ennél jobb nem lesz sose és ezt mondtam is neki. Rácsodálkozott arra, hogy a nagylaboromon szereplő koleszterinértékek milyen szépek, és ilyen koleszterin értékek mellett nem érti ezt a cukorterhelés eredményt, mert kellene, hogy legyen összefüggés és ő nem látja. Igazán nem volt megnyugtató számomra, a fene egye meg, ha ő sem érti, akkor ki az isten érti ezt a világon? Kifaggatott az életmódomról és egyébként végül arra jutott, hogy a stressz okozhatja és a túl sok sport. A stresszt egyébként Breyer doktornő is említette. Na, de Fülöp nem gondolta ezt annyira túl, nem papolt, hogy fejtsem meg a stressz okát, hogy relaxáció meg anyámkínja, egyszerű megoldást javasolt: következő cukorterhelés előtti éjszakán vegyek be egy nyugtatót :) Először azt hittem, hogy viccel, de nem. Hát esküszöm, hogy szerzek valahonnan és kipróbálom. Aztán azt is mondta, hogy szerinte túl sokat sportolok és az sem jó. Érdekes, hogy ezt az egészséges életmód dolgot is el lehet rontani, hiába a 4 év tapasztalat. Ki gondolta volna...? Mármint nyilván tudom, hogy a túl sok sport egészségtelen, de ki gondolta volna, hogy az én heti 4*1 órám már soknak számít? Én is soknak tartom, de magamhoz képest tartom annak, vagyis a 4 évvel ezelőtti nullához képest, de az álmomban sem jutna eszembe, hogy ez egészségileg is soknak számít...Ezen azért meglepődtem, és nem is tudom, hogy elhiggyem-e, de azt mondta, hogy guglizzak rá. Hát ilyet sem mondott még orvos nekem.

Viszont sajnos ő úgy gondolja, hogy ilyen eredmény mellett nem lehet teherbe esni. Nem tudom, hogy itt arra gondolt-e, hogy ez okozza a biokémiai terhességeket vagy mire, mert ugye teherbe meg teherbe tudtam esni azért 4 alkalommal. Meg kellett volna kérdeznem konkrétan, de valahogy kimaradt. Mindenesetre kérte, hogy csökkentsem a sportok számát heti 2*1 km futásra (nem tudom, hogy ezért érdemes-e egyáltalán nekiindulni, tovább tart majd felöltöznöm, mint lefutni:)), a 850-es Eucresból csak 1 szemet szedjek naponta (2013-ban még 3000 mg metforminnal traktált), azt is este (eddig 2-t szedtem, reggel és este), valamint napi 2 tasak Inofolic. Mondtam, hogy iszok myo-inozitolt, de szerinte az nem jó minőségű és a piacon csak az Inoflic az egyetlen jó minőségű inozitol. Hát ez marha jó, kicsit kiakadtam. Komolyan nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg igaz-e, vagy csak egyszerűen az Infolicból dől a jutalék. Nem tudom, hogy áttérjek-e a jó drága Inofolicra, itthon van fél kg állítólag 100% tisztaságú myo-inozitolom...Mindenesetre 2 hónap múlva nyugtatós terhelés a fenti életmóddal. Kíváncsi leszek.

Beszéltem én ott még neki a TH1 túlsúlyomról, problémáztam rajta, hogy jaj Istenem, ilyenem is van és biztosan az a gond, de csak legyintett, hogy őt azok a citokinek nem érdeklik (fogalmam nincsen akkor, hogy ki az, akit érdekel ez egyáltalán?)

Novemberben van időpont a következő konzultációra, de augusztusban nekiesünk mindennek. Nem lesz egyszerű a munkával összeegyeztetni (gondolok itt a ciklusvizsgálatra), de túl akarok esni rajta, meg most ennyi pihenés után kicsit több erőt érzek hozzá. Fülöp összes betege megcsinálta, akkor csak meg tudom én is csinálni. Mondjátok, hogy kitartást!

Szép, távoli kilátások

Múlthéten otthon maradtunk, mindketten, és letudtuk ezt az újabb egy hetes terhességemet is (tudom, kicsit túlzás annak neveznem, de had tegyem meg, valamivel büszkélkedhessek már én is). Próbáltuk összekaparni magunkat, nem mondom, hogy nem rettegek a jövőtől, viszont talán ma volt az első nap, hogy végre nem lábadt könnybe a szemem a félelemtől. Nem csináltunk igazán semmit sem, csak simogattuk egymás lelkét. Jó, hogy legalább vagyunk egymásnak. Hányan vannak a világban egyedül. Gyerek ide vagy oda, mi legalább ketten vagyunk. Rendbe tettük kicsit a lakást is, mert szanaszéjjel voltak a szobák telesírt papír zsebkendőkkel, elhasznált Clexane fecskendőkkel, és minden helységben volt legalább egy levél megkezdett progeszteron kúp, meg valamilyen terhességgel kapcsolatos könyv. Eltüntettünk mindent. Nevettem is egy nagyot magamban: mintha legalábbis 20 hétig lettem volna terhes. Na mindegy, ezen is túl vagyunk, ne is nézzünk hátra, nézzünk mindig előre. Csak várjatok, először felveszem ehhez a szemüvegemet:

A napokban ugyanis elintéztünk néhány telefonhívást, nézzük csak mire jutottunk.

Május közepén megyek a Kaáliba, elviekben a 2. lombik előtti ciszta néző kontroll ultrahangra, de majd eldől, mi is lesz valójában, mert remélem, hogy Krizsa doktor úr sem hagyja figyelmen kívül a 4. biokémiai terhességemet és valamit csak mond és kezd vele.

Július elejére kaptunk Fülöp Vilmoshoz is időpontot, aki igazán megnyugtató volt. Megkérdezte hány éves vagyok, erre azt mondja, nyugodjunk meg, nincsenek itt bajok, fiatal vagyok, most pihenjünk rá, ne aggódjunk, ne foglalkozzunk a gyerekkel, majd ő megmondja júliusban, hogyan csináljuk. Ja, júliusban! Ismerem én ezt a júliust, mire megcsinálom az összes kért vizsgálatát, addigra december lesz. Mindegy, azért szóljon a próféta belőle.

Kértem időpontot Dr. Balázs Csabához is, ahogy egy kedves kommentelő javasolta az előző bejegyzésemnél. Mert természetesen az itthon töltött múlthetem sem volt egészen tétlen, két hisztiroham között belevetettem magam a TH1/TH2 -es citokinek témakörébe és elég érdekes dolgokat találtam. Például azt is, hogy TH1 túlsúly is okozhat inzulinnövekedést, amivel csak az a baj, hogy így nem elég az IR-t kezelni, ahhoz, hogy javulás történjen, a citokineket is kell. Igaz legtöbb helyen már az inzulinfüggő cukorbetegséggel hozzák összefüggésbe, de ugye én voltam már annak a határán és azt is tudjuk, hogy hiába a sok sport, diéta és metformin, az én eredményeim sosem túl szépek. Olykor olykor van javulás, de zömében borzasztó eredményeket produkálok, pedig tényleg mindent keményen megteszek. Szóval lehet, hogy a magas inzulin alapvetően nem mindenkinél probléma, de lehet, hogy ha a TH1-esek okozzák, akkor - ki tudja- esetleg okozhat vetélést is. Nem tudom igazából, csak hangosan gondolkodom, és szeretnék választ kapni egy orvostól. Így valóban nem tűnik rossznak egy endokrinológus-immunológus kombináció. A válaszra azért még várhatok egy darabig, mert december 1-jére kaptunk időpontot ehhez a doktor úrhoz. December 1-re, és igen, április van. Kérdeztem a kedves kis recepciós hölgyet, hogy biztosan nem fogjuk-e ezt így egy kicsit elkapkodni ebben a tempóban, mert azt azért nem szeretném. Nehogy túl hamar menjünk. Le kéne lassítani. Még jó, hogy üres volt arra a napra a naptáram, kész véletlen. Szóltam G-nek is, hogy remélem nem szólok túl későn, de hát ez van, intézze már el, hogy legyen szabad. Kicsit kiakadt. Mondjuk említette a recepciós hölgy, hogy a professzor úr inkább pajzsmirigyben utazik, nem IR-ben, de mondtam neki, hogy nem baj, engem a szakterületének a kombinációja izgat, írja be azt az időpontot, majd max lemondom, ha bármi jó dolog történik addig velem (mondjuk teherbe esek és valami érdemleges mérföldkőig el is jutok). Úgy gondolom van egy kis időm ezeket a dolgokat addig átgondolni. Arról is informált, hogy 19.000 Ft a professzor úr vizit díja, mondtam, ne aggódjon, ha naponta csak 90 Ft-ot félrerakok, addig kigyűjtöm az árát, szerencsére az idő ezen a téren is nekem dolgozik. Jól van, nem ugrálok tovább az időponton, elég lett volna azt írnom, hogy majdnem leestem a székről, mikor meghallottam. Más majdhogynem gyereket szül ennyi idő alatt. 

Ahogy haladunk lassan a próbálkozásunk 4. évéhez, egyre inkább nem tudom felfogni az agyammal, hogyan képesek emberek egyik hónapról a másikra teherbe esni, ezzel szemben egyre jobban értem, látom, hogy hogyan tudnak párok akár 10 évig is próbálkozni. Lassan eljutok arra a szintre, hogy már nem azt tartom normálisnak, ha valaki gyorsan megcsinálja, hanem azt, ha valaki orvosi rásegítéssel, évekig bújva az internetet, kutatja azt, hogyan is készül a gyerek. Én mondom Nektek, higgyétek el, baromira nehéz gyereket csinálni.  

Nőgyógyász váltás

Magam sem gondoltam, hogy ezen a héten ennyi minden fog történni velünk. Ahogy azt az előző bejegyzésben már említettem, elmentem a november 5-ei PCT kontrollra, ahol fel is világosítottam a nőgyógyászomat az előző vetélésről. Láttam az arcán, hogy ő is arra gondolt, hogy itt már komolyabb gondok lehetnek. Felírt pár vizsgálatot,de igazából minden kérdésem után csak hárított, hogy azt majd megmondják a Hemofilia Központban,ő nem tudja mi lesz, más szakterület, egyebek. Majdnem azt mondta, hogy neki igazából már sok dolga nincsen velem, éreztem, hogy itt megállt a tudomány. Másnap a biológus mondta, hogy van egy nagyon nagyon masszív gyulladásom, úgyhogy ismét egy rossz PCT eredménnyel a kezemben távoztam. Antibiotikumot kaptam rá és egy tanácsot...Azt mondta, hogy ő már nem húzná az időt tovább, szerinte forduljak egy másik nőgyógyászhoz, a habituális vetélések legjobb szakemberéhez, dr. Fülöp Vilmoshoz. Már a 2. vetélés után felmerült bennem a neve, de mikor kiderült az MTHFR mutáció, szinte biztos voltam benne, hogy ez a probléma, és megúszom a találkozást vele, mert ebben talán  még mások is tudnak segíteni. Nagyon megijesztett a neten talált millió vizsgálat, amit ő kér. Persze utólag okos az ember, de jobban jártunk volna, ha 2013. februárjában már hozzá fordulunk. Mindegy, ezen már felesleges gondolkozni. 

Férjem fel is hívta, mondván, hogy mire kapunk időpontot, addigra úgyis meglesz a citogenetika és a trombofília eredményem, lesz pár lelet, amiről fogunk tudni beszélni. Legnagyobb csodálkozásunkra már aznapra kaptunk időpontot tőle. Úgy gondolom, hogy nekünk nagyon szerencsénk volt. Ugyanis csak ketten voltak előttünk, plussz akik éppen bent voltak. 18.30-ra kaptunk időpontot és este 10-kor végeztünk, de ebből mi voltunk bent egy órát. Számítottam egy 5 órás várakozásra. 

Nagyon érdekes volt, amiket beszéltünk. Gyakorlatilag homlokegyenest mást mondott, mint az előző nőgyógyászom és az endokrinológusom. Októberben gyönyörű lett a vércukorterhelésem eredménye, az orvosom is gratulált, de én is elsírtam magam, mikor megkaptam az eredményt. Az endokrinulógus szerint, már szabad az út a babához, nagyon kell figyelnem a sportra és az étkezésre, de ezzel az eredménnyel már semmi gond nem lehet (vércukor: 5,4-7,2-5,1 - ez 4 hónapja majdnem kétszer ilyen rossz volt). A Fülöp Vilmos szerint, ez egyáltalán nem jó, sokkal több gyógyszer kell, az inzulinom pocsék, a vércukromat felejtsem el, azt akarja látni, hogy a 60 és 120 perces inzulinom 20 körül van, na jó, nálam a 30-ast is elfogadja, mert azért csodákat ne várjunk. Elmondanám, hogy most a 60 perces inzulinom 103, a 120-as pedig 71 mIU/L. Most azt gondolom, hogy még a 30-as körüli eredményhez is körülbelül annyi izomra lesz szükségem, mint egy body buildernek. De persze legyünk optimisták. Kaptam egy másik endokrinológushoz elérhetőséget, mert hogy nem fogadja el a jelenlegi javaslatát.

Véleménye szerint a MTHFR-e sem sokat használ a jelenlegi 2 Elevit és 2*4 mg folsav. 

A harmadik érdekes dolgot pedig a PCT-vel és az arra szedett szteroiddal kapcsolatban mondta. Szerinte PCT-vel semmi esélyem, hogy teherbe essek, csak és kizárólag a lombik jöhet szóba, és azon belül is csak az ICSI. Semmi más esélyem nincsen. Az ellenanyag-termelés olyan erős, hogy még csak rá se nézhetek a férjem spermáira, egyenesen bele kell fecskendezni azt az egy srácot a petébe.

Szteroidot pedig csak a fogantatás előtt és a terhesség valahányadik hetétől szabad újra szedni (hogy pontosan hányadik, azt sajnos nem értettem, de majd ha végre ott tartunk, rákérdezek).

És az újabb vizsgálatok sora a következő találkozóig:

- 2 havi ciklusvizsgálat (8. napon FSH, LH, ösztradiol, prolaktin; majd 10. naptól 2 naponta UH az ovulációig, ovuláció + 7 nap: progeszteron ellenőrzés)

- Nagylabor (máj, vesefunkció, ionok)

- Vércsoport+ellenanyag

- Toxoplazma, Rubeola, CMV, Chlamydia, HbsAg

- Helikobakter kilégzés

- 3D UH méhüreg

- Autoimmun panel: tTG, ENA, ANA, ds DNS, anti TG és TPO, C1g

-Konzoliumok (diabetólogia, endokrinológia)

- férj: 1 hiányzó genetikai vizsgálat: MTHFR A1298C és új spermatogram az ő általa előírt helyről

Másnap persze megjött a trombofília eredményem is, ami 2 helyen mutatott eltérést (PT aktivitás: 130,98%; APTI 24 s), immunológiánál minden a határértéken belül volt. Férjem fel is hívta az orvost, hogy ne kelljen várni a  következő vizsgálatig, de szerinte ez még nem komoly eltérés. Mélyebben majd nyilván akkor megyünk bele, ha meglesz a fenti vizsgálatok mindegyike. 

Emellett szereztünk egy időpontot 2014. január 23-ra a Káali-ba is, hogy ezt a vonalat is elindítsuk. 

Hát itt tartunk. Először elkeseredtem, azért ami ránk vár még, és elkeseredtem a bizonytalanság miatt, csak sírtam, mikor hazaértünk, sírtam mikor felkeltem éjszaka, és valójában bármikor el tudnám sírni magam. Azt kívántam, hogy elfogyjanak a könnyeim, és többet ne tudjak sírni. 

Ám most minden bizodalmam ebben az orvosban van, és hamarosan nekiesünk a vizsgálatoknak is.