Egy alaposan elcseszett ciklus részletes története

Már egyébként is meg akartam írni, milyen gondosan készültem erre az októberi FET-re, mert attól, hogy érdeklődés hiányában elmaradt, én ám mindent nagyon jól előkészítettem.

1. Ősszel újrakezdtem az edzést, mert nyáron nagyon ellustultam. Direkt izomnövelőt csinálok, csak úgy repkednek a súlyzók heti háromszor-négyszer. Mindennap iszok fehérjét is, a muszklinövelés által jót tesz az IR-nek. Mostanra már látok némi izmot is - természetesen a csini hájam alatt.

2. Szeptember közepétől elkezdtem azt a nagyjából úgy hatszázféle vitamint is, amit még Fülöp tavaly lediktált, hogy kell a teherbeeséshez és a terhesség megtartásához is. Na, jó, nyilván túlzok, de azért rendesen öklendezem tőlük:
2* 1000 mg C vitamin, 400 NE E vitamin, 1000 mcg Metilfolat, Ovant baba terhesvitamin, 3000 NE D vitamin, 15 mg Cink, 220 mcg Szelén, Omega 3, myo-inositol. (A terhesvitamint nem Fülöp ajánlotta, én cseréltem le a Femibiont, mert elegem lett, hogy olyan sokba kerül, mikor jóformán csak B vitaminok vannak benne. Metilfolate-ot meg úgyis szedek külön.)

3. Október elején lecsepegett az IVIG. Nem tudtam nem gondolni azalatt a nyolc óra  alatt arra, hogy pont abban a irodában voltam és pont abban a fotelban ültem, amiben utoljára az első vetélésemkor sírtam. Nem vagyok babonás, semennyire sem, csak úgy eszembe jutott többször.

4. Október közepétől iszom a 7.5 mg Prednisolont naponta. Nagyon nehéz döntés volt a szteroid, nehezebb, mint az IVIG, de így döntöttem. Annyira rettegek, hogy tönkreteszi az amúgy is rossz vércukromat, de össz-vissz három dolgot tudok tenni ellene: alig eszem, keményen edzek és nem mérem a vércukromat. Értitek, ha nem mérem, akkor mi lenne magas?
Egyébként ma abba is hagytam, mert úgy szedem, ahogy Fülöp előírta, tehát a fogantatásig. Kedden ugyanis megvolt a tüszőrepedés, szóval, ha szerencsénk van, akkor FET ide vagy oda, de attól most sikerült. Ha már így alakult, akkor végülis ezzel van némi esély arra, hogy a spermák 5 percnél is tovább élnek bennem. (Szteroid nélkül nálam ugyanis eddig max ennyit bírtak.) Na, de vicces volt ez a természetes próbálkozás is, ahogy legalábbis az egyik lezajlott. Hétfőn ugye kisírt szemmel közöltem a férjemmel, hogy akkor nem lesz FET, de mivel a doki azt mondta, hogy nemsokára itt a tüszőrepedés, nem kéne elszalasztani. Ő hasonló tobzódó jókedvvel visszakérdezett, hogy mármint ma, ilyen állapotban?? Mondom neki, hát jó lenne. Pffú, hát jó, rajtam nem múlik, kerekítette a szemét. Vagy esetleg holnap reggel, ajánlottam mást. Jó, akkor állítsuk be az órát 5.15-re, mondta a férjem. 
5.15:
Férjem: Pffú, huh, de álmos vagyok.
Pinkman: én is, nem tudom kinyitni a szemem.
Férj: kimegyek fogat mosni, hátha attól felébredek. 
Pinkman: én nem, nem tudok kikelni.
Férj: Jó, de ne aludj vissza....vagy végülis te aludhatsz is, neked elég, ha itt fekszel, majd jövök.
Ilyen romantikus dialógusok közepette, több, mint tíz év szerelemben eltöltött idő után. A folytatást nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy azért ennél csak jobb pillanataink vannak. Mondjuk ezzel sem volt semmi gond, legalább röhögtünk magunkon párszor. Meg ezen az egészen. Ebben mondjuk kiválóak vagyunk, ha már gyereket csinálni nem tudunk.
Hát így. Innen szép győzni kérem szépen. Ha ennek a ciklusnak egy cuki kisbaba lesz a vége, akkor komolyan mondom, elgondolkodom azon, hogy hiszek-e a csodákban.

November

Elmarad a transzfer, majd novemberben megtartjuk ezt a csodás eseményt. A tüszőm ma vagy holnap, legkésőbb szerdán megreped, de a szerdai repedéssel is túl későn van a jövő hét szerdai transzfer. Nem mertem így bevállalni, bár a doki szerint, nem biztos, hogy késő lett volna, de nekem nagyon rossz érzéseim voltak így, pláne ha nem is szerdán, hanem már mondjuk ma megreped. A hétfőt kértem, de ma már azt mondta, zárva lesz az intézet akkor is. Hát így. 

Az biztos, hogy ez az óriási hátránya egy természetes ciklusnak, most már látom, bármennyire is imádtam ezt júniusban. 

Túlteszem magam rajta, de most nagyon szomorú vagyok :( Az ivigre meg annak a hatására meg nem is akarok gondolni. 

Még magam sem tudom, mi legyen

Eredményhirdetésről még szó sincsen, kérem. Még csak pénteken voltam az első tüszőnéző ultrahangon a 12. ciklusnapon, ahol egy 16 mm-es tüsző és egy 6 mm-es nyálkahártya figyelt. A doki szerint ezzel pont a 4 napos ünnepre esik a beültetés, amikor is ő nincsen, az össz-vissz 2 napos ügyelet, amit egy másik doki tart,  meg ahogy kivettem a szavaiból, nem erre való (mondjuk, akkor nem tudom, mire, mert ott éppenséggel nem is életmentő műtétekre), mert hiába mondtam, hogy nekem az nagyon csodás lenne, csak az ünnepek utáni időpontot hajtogatta, vagy azt, hogy halasszuk el az egészet. Persze az ivig miatt eszem ágában sincsen halasztani, pláne azután, hogy kiderült, abból lehet, hogy semmi sem igaz, hogy az ivig 6 hónapig hat. Más vélemények szerint örülhetek, ha 3-4 hétig. Mondjuk, hogy ebből amúgy melyik verzió az igaz, azt nem tudom, ki tudja megmondani biztosan, mert én azt látom, hogy ezen a szinten már senki nem tud semmit a meddőségről, igen, úgy a gondolom, hogy a dokik sem tudnak semmit sem, csak találgatnak és dobálóznak dolgokkal, ráadásul egyesek úgy gondolják, hogy a doktori címük feljogosítja őket arra, hogy azokat a dolgokat is kellő határozottsággal állítsák, amiről egyébként nincs is elég információjuk. Úgyhogy őszintén szólva halvány lila gőzöm sincsen arról, hogy akkor most feleslegen adattam-e be az iviget és dobtam ki csomó pénzt az ablakon vagy sem. Nem is akarom idegesíteni magam semmilyen kutatással sem, mert gondolom pont ugyanennyire megosztó dolgokat találnék, és már így is csak egy hajszál választ el attól, hogy kinyissam az ablakot és kidobjam rajta a laptopot. A tüszőm meg gondolom mindeközben érik, nő mint a gomba, és ha hamarabb durran el, mint jövő hét péntek, akkor szerintem barimora rosszul időzítjük a transzfert ünnepek utánra, erre pedig baromira sok esélyt látok. És arról még nem is írtam, hogy egyébként október közepe óta szedem a szteroidot is, ami szintén megosztja az orvosokat, hogy én ezzel most jót vagy rosszat teszek. Lehet, hogy mindezt szintén teljesen feleslegesen? Gondolok itt arra, hogy az egyébként elég komoly IR-em miatt a szteroid nekem nem éppen olyan, mintha egy mandulaszemet szopogatnék. 

Holnap elmegyek még egy tüszőmérésre, de hát félek, akkor sem fogja tudni senki megmondani, mikor lesz a tüszőrepedés, és hogy mit tegyek. Komolyan mondom, most mintha minden összeesküdött volna ellenem. Ennyire sosem gyűlöltem még négy napos ünnepet. Ha most egy tízes skálán be kellene jelölnöm, hogy mennyire vagyok ideges ettől a helyzettől, akkor felrajzolnám a skálát egy darab papírra, majd addig ütlegelném a tízest és az afölötti részt, amíg szét nem szakad a papír és ripityára nem törik a ceruzám. Na. Hát ennyire. Majd jelentkezem. 

Lecsepegett

Azt mondják, hogy azok az emberek, akik élményekre költenek tárgyi javak helyett, boldogabbak. Hát ez egy igazán jó szórakozás volt, vagy hogy is fogalmazzak, ráadásul 8 órán át is eltartott és annyiba került, mint egy jóféle utazás,  jó messzire.

Nem baj. Remélem, hogy az eredménye hozzájárul majd egy egész életen át tartó élményhez is, és akkor nem lesz egy szavam sem.