Az endokrinológusnál

Nem sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta, csak telnek múlnak a napok. Talán már nem jár annyit a fejemben a sok vetélés, és hogy mihez kezdjünk,- bár még így is sokat gondolok rá. Kell a pihenés, és talán az is, jó, hogy nincs próbálkozás, nincs stresszelés a peteérés után, hogy most akkor összejött-e, és ha igen vajon ezúttal végre megmarad-e.

Időközben megjött a citogenetika eredmény, mindkettőnké normális, szerencsére. Ma voltam Fülöp által javasolt endokrinológusnál is, semmi extra. Folytatnom kell a gyógyszert, februárban kontroll. Szerinte nem lesz gond most, hogy abbahagytam a szteroidot, biztos javulni fog az eredmény is. Annyi érdekeset mondott, hogy az a gyógyszer, amit most szedek az IR-e (Jentadueto) az nagyon jó, de 1 hónappal a teherbeesés előtt abba kell hagynom. Az előző endokrinológus szerint pedig elég a pozitív terhességi teszt után abbahagyni. De már meg sem lepődöm azon, hogy minden orvos mást állít, bár nem mondom, baromira jó lenne, ha egyszerűbb lenne ez az egész, és nagyobb lenne az egyetértés, nem pedig nekem, laikusnak kell eldöntenem, hogy akkor most melyikre hallgassak.

Más vizsgálaton nem voltam még. Most januárra tervezem őket, csak azért, mert a ciklusvizsgálat pont karácsonyra esett volna, és a doktor azt mondta, hogy az nem jó, mert ha valami is kimarad az ünnepek miatt, azt nem fogja elfogadni. Persze nem mondom, próbáltam elindítani a dolgokat: elmentünk a háziorvoshoz - ahogy azt Fülöp javasolta - és megkérdeztük, hogy mi az, amiben tud segíteni nekünk, és tud rá adni beutalót, hogy végre ne költsünk annyit. Teljesen felháborodott, hogy minek ennyi vizsgálat, hogy ezek össze sem függnek ect...Az nem derült ki, hogy mire tud beutalót adni, mert kaptam tőle egyet a nagy laborra, a többire meg csak a megjegyzéseit tette és olyan tanácsokat adott, amiből teljességgel kiderült, hogy fogalma sincs miről van szó, csak egyszerűen okoskodik, és segíteni nem akar... Nem sok választott el, hogy elküldjem a fenébe, így is- úgy mond- elég hangosan beszéltem vele, pedig nem szokásom az orvosokkal, inkább nyelek. De ettől már eldurrant az agyam. Kitéptem a papíromat a kezéből is kijöttünk. Szóval újabb feladat került a listánkra: egy új háziorvost keresni. Csak azt sajnálom, hogy ennek a nőnek kitártuk a legnagyobb problémánkat, azt, amit már szinte senkivel sem beszélünk meg. 

Még arra leszek kíváncsi,hogy a ciklusvizsgálatot meg fogja-e csinálni a kórházi nőgyógyász januárban vagy ő is jól elküld a fenébe, hogy minek ez....De ez jövőre kiderül. Addig pedig "pihenünk" tovább....

Nőgyógyász váltás

Magam sem gondoltam, hogy ezen a héten ennyi minden fog történni velünk. Ahogy azt az előző bejegyzésben már említettem, elmentem a november 5-ei PCT kontrollra, ahol fel is világosítottam a nőgyógyászomat az előző vetélésről. Láttam az arcán, hogy ő is arra gondolt, hogy itt már komolyabb gondok lehetnek. Felírt pár vizsgálatot,de igazából minden kérdésem után csak hárított, hogy azt majd megmondják a Hemofilia Központban,ő nem tudja mi lesz, más szakterület, egyebek. Majdnem azt mondta, hogy neki igazából már sok dolga nincsen velem, éreztem, hogy itt megállt a tudomány. Másnap a biológus mondta, hogy van egy nagyon nagyon masszív gyulladásom, úgyhogy ismét egy rossz PCT eredménnyel a kezemben távoztam. Antibiotikumot kaptam rá és egy tanácsot...Azt mondta, hogy ő már nem húzná az időt tovább, szerinte forduljak egy másik nőgyógyászhoz, a habituális vetélések legjobb szakemberéhez, dr. Fülöp Vilmoshoz. Már a 2. vetélés után felmerült bennem a neve, de mikor kiderült az MTHFR mutáció, szinte biztos voltam benne, hogy ez a probléma, és megúszom a találkozást vele, mert ebben talán  még mások is tudnak segíteni. Nagyon megijesztett a neten talált millió vizsgálat, amit ő kér. Persze utólag okos az ember, de jobban jártunk volna, ha 2013. februárjában már hozzá fordulunk. Mindegy, ezen már felesleges gondolkozni. 

Férjem fel is hívta, mondván, hogy mire kapunk időpontot, addigra úgyis meglesz a citogenetika és a trombofília eredményem, lesz pár lelet, amiről fogunk tudni beszélni. Legnagyobb csodálkozásunkra már aznapra kaptunk időpontot tőle. Úgy gondolom, hogy nekünk nagyon szerencsénk volt. Ugyanis csak ketten voltak előttünk, plussz akik éppen bent voltak. 18.30-ra kaptunk időpontot és este 10-kor végeztünk, de ebből mi voltunk bent egy órát. Számítottam egy 5 órás várakozásra. 

Nagyon érdekes volt, amiket beszéltünk. Gyakorlatilag homlokegyenest mást mondott, mint az előző nőgyógyászom és az endokrinológusom. Októberben gyönyörű lett a vércukorterhelésem eredménye, az orvosom is gratulált, de én is elsírtam magam, mikor megkaptam az eredményt. Az endokrinulógus szerint, már szabad az út a babához, nagyon kell figyelnem a sportra és az étkezésre, de ezzel az eredménnyel már semmi gond nem lehet (vércukor: 5,4-7,2-5,1 - ez 4 hónapja majdnem kétszer ilyen rossz volt). A Fülöp Vilmos szerint, ez egyáltalán nem jó, sokkal több gyógyszer kell, az inzulinom pocsék, a vércukromat felejtsem el, azt akarja látni, hogy a 60 és 120 perces inzulinom 20 körül van, na jó, nálam a 30-ast is elfogadja, mert azért csodákat ne várjunk. Elmondanám, hogy most a 60 perces inzulinom 103, a 120-as pedig 71 mIU/L. Most azt gondolom, hogy még a 30-as körüli eredményhez is körülbelül annyi izomra lesz szükségem, mint egy body buildernek. De persze legyünk optimisták. Kaptam egy másik endokrinológushoz elérhetőséget, mert hogy nem fogadja el a jelenlegi javaslatát.

Véleménye szerint a MTHFR-e sem sokat használ a jelenlegi 2 Elevit és 2*4 mg folsav. 

A harmadik érdekes dolgot pedig a PCT-vel és az arra szedett szteroiddal kapcsolatban mondta. Szerinte PCT-vel semmi esélyem, hogy teherbe essek, csak és kizárólag a lombik jöhet szóba, és azon belül is csak az ICSI. Semmi más esélyem nincsen. Az ellenanyag-termelés olyan erős, hogy még csak rá se nézhetek a férjem spermáira, egyenesen bele kell fecskendezni azt az egy srácot a petébe.

Szteroidot pedig csak a fogantatás előtt és a terhesség valahányadik hetétől szabad újra szedni (hogy pontosan hányadik, azt sajnos nem értettem, de majd ha végre ott tartunk, rákérdezek).

És az újabb vizsgálatok sora a következő találkozóig:

- 2 havi ciklusvizsgálat (8. napon FSH, LH, ösztradiol, prolaktin; majd 10. naptól 2 naponta UH az ovulációig, ovuláció + 7 nap: progeszteron ellenőrzés)

- Nagylabor (máj, vesefunkció, ionok)

- Vércsoport+ellenanyag

- Toxoplazma, Rubeola, CMV, Chlamydia, HbsAg

- Helikobakter kilégzés

- 3D UH méhüreg

- Autoimmun panel: tTG, ENA, ANA, ds DNS, anti TG és TPO, C1g

-Konzoliumok (diabetólogia, endokrinológia)

- férj: 1 hiányzó genetikai vizsgálat: MTHFR A1298C és új spermatogram az ő általa előírt helyről

Másnap persze megjött a trombofília eredményem is, ami 2 helyen mutatott eltérést (PT aktivitás: 130,98%; APTI 24 s), immunológiánál minden a határértéken belül volt. Férjem fel is hívta az orvost, hogy ne kelljen várni a  következő vizsgálatig, de szerinte ez még nem komoly eltérés. Mélyebben majd nyilván akkor megyünk bele, ha meglesz a fenti vizsgálatok mindegyike. 

Emellett szereztünk egy időpontot 2014. január 23-ra a Káali-ba is, hogy ezt a vonalat is elindítsuk. 

Hát itt tartunk. Először elkeseredtem, azért ami ránk vár még, és elkeseredtem a bizonytalanság miatt, csak sírtam, mikor hazaértünk, sírtam mikor felkeltem éjszaka, és valójában bármikor el tudnám sírni magam. Azt kívántam, hogy elfogyjanak a könnyeim, és többet ne tudjak sírni. 

Ám most minden bizodalmam ebben az orvosban van, és hamarosan nekiesünk a vizsgálatoknak is. 

Kezdetektől a mai napig

2011. augusztusában indult a mi történetünk. Már régen eldöntöttük, hogy közös gyerkőcöt szeretnénk, csak hát az élet egyéb fontos dolgai miatt egészen idáig halogattuk. Biztos voltam benne, hogy nekünk azonnal sikerül. Ez a bizonyosság hamar elszállt, októberben már orvosnál ültem, mert mi van, ha mégsem. PCOS volt a diagnózis és némi pajzsmirigy alulműködés, melyet azonnal elkezdtek kezelni, és hát el is kezdtem diétázni. A vércukorterhelés eredménye túlmutatott már az inzulinrezisztencián, a csökkent glükóztoleranciára napi 2000 mg metformin volt a "gyógyír", a pajzsmirigyre 50 mikrogramm Letrox. Így ment ez majd egy évig, igyekeztem a diétával, később heti háromszor sportoltam, szedtem a gyógyszereimet, de egyéb csoda nem történt velünk. Ezért nőgyógyászt is váltottunk, mert az addigivel nem sokra jutottunk.

Az új nőgyógyász 2012. októberében egyből elküldött pár vizsgálatra, hogy felpörgesse a folyamatot. Ilyen volt Hycosy, a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és a PCT, ahol a hüvelyváladékot párosítják a spermával és megnézik, milyen a mozgásuk, várhatóan képesek-e eljutni a petesejtig. A Hycosynak jó volt az eredménye, szerencsére átjárhatóak a petevezetékek. A PCT annál inkább rosszul sikerült. A biológus felvilágosított, hogy ilyen eredménnyel sajnos természetes úton nem nagyon fogok tudni teherbe esni, a nőgyógyász azt mondta, hogy pár hónapig próbálkozhatunk szteroiddal, de ha nem megy, akkor ő is az inszeminációt javasolja, ugyanis szervezetem ellenanyagot termel hőn szeretett férjem megvizsgált és tökéletes spermáira. Hát jó, tegyünk próbát, azért természetes módon, bár nagyon nem örültem, hogy szedett gyógyszereim repertoárja még napi 7 mg szteroiddal is megnövekedett.

És 2012. októberében megtörtént a várva várt csoda, teherbe estem. Furcsát éreztem, ezért csináltam a tesztet, de a szemeimnek nem hittem, amikor megláttam az eredményt. Férjem is megállapította a 2 csíkot, mielőtt pánikba esett:) Egyből nőgyógyász, aki bár akkor nem sokat látott még, azért elmondta, hogy van ott valami, de várjunk 1 hetet, és akkor már a szívhanggal együtt mi is többet tudunk. Az egy hét alatt én már sok mindent elolvasgattam, talán még a babkocsit is megvettem képzeletben, ezalatt a férjem maradt a földön, mint mindig az életünk során:) Így van ez rendjén. Talán ő többet sejtett, mint én. Pont egy 1 hét múlva este már nagyon fájdogált a hasam és kissé véreztem is, éjszákára minden felerősödött és tudtam, ez már mit jelent. A mi kis csodánk 6. hétig tartott ki.

Ám nem kellett sokat várnunk a következőre. 2013. januárjában újból teherbe estem, de ezúttal a pozitív teszt után pár nappal következett be a vetélés. Az irodalom szerint ez már habituálisnak számít, így nem sok jóra számíthatok a jövőben, ami egy egészséges csecsemő kihordását jelenti.

A következő lépcső a genetikai vizsgálat. Féltem tőle nagyon, ez már olyan véglegesnek hangzik. Sokat vártunk az eredményre, de március körül megkaptuk. Leiden, Protrombin normális, de MTHFR homozigóta vagyok. A férjemnél minden normális. Az MTHFR mutáció kockázatot jelent szív-és érrendszeri megbetegedések, valamint velőcső-záródási rendellenességek kialakulására az emelkedett homocisztein szint miatt és nagy az esély, hogy a habituális vetélések egyik okozója is. Irány a genetikus. Természetesen a gén nem javítható, de számunkra óriási megnyugvást jelentett, hogy befolyásolható annak működése: bivaly adag vitaminokkal van rá esély, hogy kihordjak egy egészséges csecsemőt, és megelőzzem a vetélést. Napi 2 db Elevit és 2*4 mg folsav szükséges először 6 héten keresztül a homocisztein méregtelenítéshez, majd végülis egész életemen át, ahhoz, hogy elkerüljem a génjeimbe kódolt sorsomat. (Bár gondolom szülés után az Elevit lecserélhető "egyszerűbb" B vitamin komplexekre is.)

Alig vártuk, hogy leteljen a 6 hét, tudván, hogy termékeny vagyok végre, nem kicsit, nagyon is, és a vetélések okát pedig megtaláltuk. Biztos voltam benne, hogy 2013. nyarán, pocakomban lesz a csoda. De nem jött. Idén októberben visszamentünk a nőgyógyászhoz, addigra meg is fogalmazódott bennem, hogy ha nem jön, akkor vágjunk bele az inszeminációba. Ő felírt még néhány vizsgálatot, mielőtt belevágunk. Férjemmel elmentünk kromoszómavizsgálatra, és megismételtük a PCT-t, az utóbbinak szteroid mellett jó lett az eredménye, az előbbire félve várunk. Az utóbbit novemberben újból ismételni kell, mert közben átváltottam egy másik gyógyszerre, a kialakult mellékhatások miatt (fájdalmas arcvörösödés, a semmiből felszökő láz).

Nem tudom minek köszönhetően - érdekes, hogy pont az inszeminációval kapcsolatos döntés után-, ismét kaptunk egy pozitív tesztet. Nem mondom, hogy ajándékba, mert egyből elkezdtem vérezni, pont a menstruáció napján. Érzetem, hogy terhes vagyok, de azt is, hogy valami nincs rendben. Ezúttal viszont egy világ omlott bennünk össze. Amikor azt hittük, hogy már mindennek meg van az oka és mindent kezelünk, így már nem érhet bennünket ekkora veszteség. Minden megfordult a fejemben. Legfőképpen az, hogy lehet, hogy sohasem lehet gyerekünk. November 5-re van időpontunk az új PCT vizsgálat miatt a nőgyógyászhoz, de addig is - "kiolvasva" az internetet - önszántamból elmentem egy trombofilia szűrésre is, melyből nekem a genetikai vizsgálat már megvolt, de a véralvadási faktorok és az immunológia még hiányzott. Az eredményre várunk még és reménykedem, hogy valahol itt lesz az ok, mert ha nem, akkor nem is tudom már, hogy hol keressük és mit tehetünk azért, hogy végre meghalljuk azt a bizonyos szívhangot...