Második inszemináció

A múlthét csütörtöki ultrahangon kiderült, hogy csak be kellett volna lőni azt a Merionalt. Egy tüszőm lett, na egyáltalán nem panaszkodni akarok, nem mintha akkora nagy baj lenne, mert ugye elég egy is a gyerekhez, csak hát abból indultam ki, hogy múltkor is kettő volt, aztán gondoltam így marad ez most már majdnem örökké. De nem így van, nem baj, már ezt is tudjuk. Meg azt is, hogy egyáltalán nem törvényszerű az, hogy mindig ugyanakkor van a peteérés (najó + - 1 nap). Én kis tapasztalatlan, ugye eddig mindig -az az spontán és Clostys ciklusban is- a 17. vagy 18. napon ovuláltam, így megy ez már 2 éve, mióta van peteérésem. Szépen ki is vettem a szabadságot péntekre, mondván, biztos, hogy akkor lesz az akció. De nem, fel lettem világosítva, hogy hétfő lesz a bevetés napja. Így hát csütörtöktől újból indult a Clexane, szombaton Ovitrelle, ma pedig túlestem a második inszemináción, szerdától mehet az Utro. Sokkal jobb élmény volt most ez az elsőnél, már ha szabad ilyet mondani. Ráadásul rajtam maradhatott a ruhám. Tudom, hogy vannak ennél nagyobb problémák is a világban, de engem tényleg annyira frusztrál és kiszolgáltatottá tesz az a műtős hacuka. 

Július 8. és 10. a tesztnap, így az eredményt a nyaralásunk előtt fogjuk megtudni, bár lehet hogy érezni fogom korábban is, akár pozitív vagy akár negatív legyen a kimenetele. Természetesen minden rossz ott motoszkál a fejemben az előző tapasztalatokból, úgyhogy kötöttünk biztosítást kórházi ellátásokra is, arra az esetre ha összejönne, de rám meg esetleg ugye - a szokásokhoz híven- éppen rám akarna törni a vetélhetnék...Mert hát így van ez: valaki autóbalesetre, valaki sportbalesetre, valaki lopásra, valaki meg vetélésre köti a biztosítást...Szóval nehogy aztán az legyen, hogy ott állunk külföldön a félretett pénzünk egy részét műtétre költve, miközben azt másra szánnánk, mondjuk asszisztált reprodukcióra. Hát igen, ki erre, ki arra, mi erre...

Tervek

Ha nem sikerül a második inszemináció (na igen, most már valahogy nem vagyok olyan optimista, mint először), akkor azért vannak terveim. Először is keresek egy nőgyógyászt, aki megvizsgál, és akire hosszútávon is számíthatok. Szeretném kivizsgáltatni magam, hogy van-e valamilyen gyulladásom, meg endometrozisom (vagy valami más, a méhem környékére, vagy a méhembe nem illő dolog), mert nagyon régóta ott motoszkál bennem. A 3. vetélés óta nagyon fáj a menstruáció, átsugárzik a lábaimba is, nem beszélve arról, hogy korábban minden menstruációt kihordtam gyógyszer nélkül, azóta aludni sem tudok bogyók nélkül, annyira fáj. Mondják, hogy ha elviselhetetlen ez a fájdalom, akkor gyanakodhatunk erre. No, persze nekem ez örök fejtörést okoz azóta is, hogy mi számít elviselhetetlen fájdalomnak. Ez relatív, ugye nincs összehasonlítási alapunk, nem tudjuk érezni, hogy másoknak mennyire fáj. Legalábbis fizikailag. Úgy érzem, hogy az enyém elviselhetetlen. Viszont ki tudja, lehet más valaki vígan elviselné...Nem beszélve a szurkáló érzésről, ami az alhasam legalján néha, mindenféle időben előjön. Megmagyarázhatatlan számomra, kb 5 éve tapasztaltam, az elején több orvosnál megfordultam, azóta is minden nőgyógyásznak megemlítem (talán pont a Kaáliba még nem mondtam), de egy ultrahangvizsgálat után mindenki kijelentette, hogy nincs ott semmi, tovább nem mentünk. Aztán egyik kitalálta, hogy biztosan valami végbéllel kapcsolatos ügy, ennek köszönhetően még tükrözésre is mennem kellett (ebbe nem megyek bele részletesebben, azon vagyok, hogy kitöröljem az emlékeit....), de ott sem találtak szerencsére semmit. Azóta semmi, csak úgy tűröm, ez nem elviselhetetlen fájdalom, de annál inkább fura, beazonosíthatatlan és oda nem való érzés. Szóval úgy érzem, hogy rám fér valami alaposabb vizsgálat. Lehet mioma? Nem tudom az okoz-e ilyen tüneteket. Azt sem, hogy a sok ultrahangozásom ellenére elképzelhető-e, hogy van, csak mondjuk nem vették észre? Hycosy-m is 2012-ben volt, ott akkor mindent rendben találtak, de lehet azóta már összenőttek a petevezetőim is, aztán teljesen feleslegesen inszeminálgatnak. Emellett szeretnék egy 3. napi és ovuláció utáni 7. napos hormonsort is nézetni. Ilyen is régen volt már. Korábban nézegettem ezeket magamnak is, akkor is , ha orvos nem kérte, mostanában meg a cukorterhelést leszámítva semmit nem figyelgetek. Igazság szerint mióta a Kaáliba járok jól elkényelmesedtem. Egyébként furcsa is ez nekem, hogy nem nagyon kérnek vizsgálatokat a Káaliban, nem nagyon keresgetik az okokat, meg ahogy hallottam végül is máshol sem. Értem én, hogy más  a profil, más hozza a profitot, és nem nő attól olyan gyorsan a sikeres teherbeesések száma sem, ha valakit félévig csak vizsgálgatnak, miközben akár teherbe is eshetne 2 hónap alatt. De annyi esetről hallottam, hogy valaki már több lombikon is túl van, és kiderül, hogy csak IR-e volt, majd pár hónapos diéta után természetes úton esett teherbe. Vagy ugyanilyen történetek például magas TSH-val, pajzsmirigy alulműködéssel. Nem gondolom, hogy az helyénvaló, hogy vannak esetek, amikor ezek a dolgok már csak több sikertelen lombik, stimulációk után derülnek ki. Vagy olyanról is hallottam, akinek a tizenakárhanyadik lombik után írták fel egy intézetben azokat a vizsgálatokat, amik nekem már 2 év próbálkozás után megvoltak (na jó 3 vetéléssel a hátam mögött), és még azt sem tudtam, hogy valaha ki fogok kötni egy meddőségi intézetben. Ha sikertelenséget nem is ezekből a vizsgálatokból derítik ki, akkor sem gondolom, hogy ezeknek így, ebben a sorrendben kell történniük. Lehet, hogy mi nem a leggyorsabban haladunk ezzel a stratégiával, de engem megnyugtatnak a vizsgálatok (akkor is, ha nekem elmondhatatlanul bosszantó ezeket a munkával összeegyeztetni). Megnyugtat az, hogy tudom, mik a bajok, hogy kezeljük azokat (legalábbis azokat, amiket ismerünk). Egyáltalán nem bánom, hogy előbb jól körbejártam a témát, több orvost is meghallgattam, hallgattam a saját megérzéseimre is, utánanéztem és magam is kértem vizsgálatokat,  mielőtt kikötöttünk a Káaliban....És most úgy döntöttem, hogy maradok is ezen az úton, és nem bízom teljesen rá magam csak és kizárólag az intézetre...
Szóval jó lenne találni egy megbízható orvost, hosszútávra olyan valakit, aki otthon van a meddőségi kivizsgálásokban is, de ha majd végre ott tartunk, akkor mondjuk terhesgondozásban is profi. Az az igazság, hogy én még ilyet nem találtam....(De szívesen veszem az ötleteket-privátban is, ha van ilyen kincse valakinek Budapesten :))

1. cn - egy újabb inszeminációs ciklus kezdete

Szóval egy ciklus kimaradt, egy reményteli ciklus, merthogy volt idő, amikor azt gondoltam, hogy lehet, hogy vagyok olyan szerencsés és összejött természetes úton a piha puha ágyunkban (vagy a kanapén....vagy a földön) (haha, persze....összejött...). De nem, csak megzavart, hogy a szokásosnál erőteljesebb mellfeszülés pár nappal korában érkezett a görcsöknél, késett is pár napot, így volt egy kis bizakodás. Na, nem nagy, csupán 6 db tesztet vettem, hogy ne legyen fennakadás itten Pünkösdkor, ha esetleg akkor sem jönne még meg, és idegben kelljen lennem, hogy nincs itthon teszt, aztán hová rohangáljak a szunnyadó városban. Nos mindegy is, ilyen is volt már, elmúlt, ma pedig megjött.

Persze nem indult olyan jól az új ciklus vagy fejeződött be a régi. Kissé idegesített, hogy múlt héten pont elkaptam valami megfázásos nyavalyát, amihez társult még egy felfázás és hála istennek, hogy ez ne legyen elég valami hüvelygomba féleség is (ezt hol szedtem össze? Fogalmam nincs.). Körülbelül 7 hónapja kutyabajom nincsen, még az influenza járvány se vett le a lábamról azóta. Pontosan tudom, ugyanis 7 hónapja hagytam abba a szteroidot (Prednisolon, Medrol), amit majd egy évig szedtem, egy kínkeserves évig, ami alatt a gyógyszernek köszönhetően szinte folyamatosan beteg voltam. Minden hónapban legalább egy kisebb nátha, minden hónapban legalább egyszer minden előjel nélkül felment a lázam 40 fokra, egyszer egy hónapra (!) levett az influenza a lábamról (akkor tényleg azt hittem, hogy ilyen a vég és meg fogok halni), szinte folyamatosan égett, lángolt az arcom, amin a jégkocka borogatás sem segített és így tovább, sorolhatnám... Sosem fogom elfelejteni, amikor 2013 márciusában kétségbeesetten kérdeztem Czeizel Nagy Urat, hogy mi a véleménye, szerinte ki kell-e tennem magam ennek az egésznek, és szednem kell-e ezt a vackot, mert úgy érzem belepusztulok, akkor is ha ez kis mennyiségnek számít ahhoz. Ő azt mondta, hogy bár nem mondhatna ilyet, mert nem a szakterülete, de akkor csak annyit mond: "Ha a lányom lenne, azt mondanám, szedje, és ne hagyja abba" . Egy évvel később ott ültem a Kaáliban a dokival szemben, aki csak ennyit mondott: "1 évig szedte? Nem szabadott volna. Csak annyit mondok, ha a lányom lenne, azt mondanám, ne szedje". Nos, hála az égnek, hogy egyik lánya sem vagyok, de a Kaális verzió valahogy jobban tetszett. Vagyis ott akkor abban maradtunk, hogy ha szükség is lesz rá, akkor sem most, és nem a teherbeesés előtt. Fülöp is ezt mondta.  Szóval mióta elhagytam a gyógyszert, számolom a betegség nélkül eltelt napokat, és eddig tartott ki... pont az inszeminációs ciklus előttig, hogy lehetőleg legyen min aggodalmaskodnom: biztos, hogy nem gond, hogy szedtem antibiotikumot, amit csupán pár nappal a Clostylbegyt kúra előtt kellett abbahagyni? Az antibiotikum biztos, hogy segített a felfázásomon is? Attól, hogy nincs tünetem, nem lehet hogy lappang bennem még ez az? És a hüvelygombát biztos, hogy jól kikezeltem? Nem kellene megcsinálnom megint valami bakteriális tenyésztést, hogy biztos minden rendben van-e, és sem a megfázás, sem a felfázás sem a gomba nem okozott nagy károkat odalent? Komolyan mondom, régebben nem foglalkoztatott ennyire semmilyen betegségem. De mióta gyerekgyártás van, minden rossz megfordul a fejemben egy tüsszentéstől....Látom magam előtt, ahogy a petéimet zabálják szét a vírusok és a bacik. 

Mindegy, dokinak megemlítettem, azt mondta mehet az akció. Így ma elindult egy újabb reményekkel teli ciklus, az inszemináció pedig várhatóan június 26-a környékére fog esni. Csodálatos nap lesz:)