2. lombik konzultáció - 2. felvonás

Idén tavaszra terveztük a második lombikot, de ugye keresztülhúzta a számításainkat a 4. biokémiai terhesség. Akkor lemondtam, és miután eldöntöttem, hogy most már tényleg Fülöpre bízom magam, minden olyan távolinak tűnt, most meg hip-hop megint itt vagyunk és nyakunkon a következő lombik: februárban cisztanéző ultrahang, márciusban indul a stimuláció. Majd februárban megbeszéljük, hogy pontosan milyen stimulációról lesz szó. Januárban mehettünk volna ilyen alapítványi lombikra, aminek az a lényege, hogy nem OEP támogatott, szóval valamennyit be kell fizetni, de azért nem annyit, mintha teljesen fizetősre menne az ember. Ez azért jó lehetőség, ha az embernek nincs már OEP-es lehetősége vagy van csak nem akarja elpazarolni, mert ez az alapítványi dolog minden évben rizikós, hogy lesz-e vagy sem még a jövőben, vagy  mondjuk van egy kis felesleges pénze amit pont arra szánt, hogy ne kelljen hónapokat várni az OEP-es várólistára. (Mondjuk azt nem tudom, milyen az, amikor az embernek pont van egy kis felesleges pénze gyereket csinálni, nyilván ez mindig olyan, hogy ha muszáj és esetleg szerencsére tud az ember, akkor kénytelen erre költeni...) Pont kihívták a dokit, amikor el kellett dönteni, hogy januári vagy márciusi lombik legyen, úgyhogy nyugisan négyszemközt tudtuk G-vel megbeszélni, hogy mi legyen. Persze én azonnal rácuppantam a januárra, teljesen elborult az agyam, már babakocsik jelentek meg a szemem előtt, meg láttam magam, ahogy végre felhőtlenül szaladgálok gyerekek között a jövő nyáron lenge ruhában, dudorodó pocakkal és hencegve nyújtogatom rájuk a nyelvem, hogy bi-bi-bí, meg miközben illegetem a csípőmet, mindkét mutatóujjammal a hasamra mutogatok, és mondom a többi boldog anyukának meg apukának pökhendin, hogy "igen, nézzétek csak, mert nekem is nőtt végre egy ilyen, a picsába!". De persze G. azért meggyőzött, hogy a március többféle szempontból is előnyösebb lenne. Ugye vannak vitaminok, amiket Fülöp kért, hogy 72 nappal nemzés előtt kezdjünk el szedni, meg ott az inzulin is, hátha végre sikerül addigra tényleg rendezni, plusz márciusra ki is derülhet a HABAB vérvétel eredménye, hogy kell-e IVIG vagy sem. Persze még nem döntöttük el, hogy beadatjuk-e majd vagy sem, de legalább tudni fogjuk, hogy állunk ezen a téren. Ha pedig kell és úgy döntünk, hogy be is adatjuk, akkor anyagilag is jobban fog jönni, hogy az OEP-es lombikra jelentkeztünk. 

Bevallom, szeretek a Kaáliba járni. Furcsa volt ez az év, hogy nem próbálkozhattunk, és hiányzott a sok reményteljes pillanat hónapról hónapra, akkor is, ha a 4 év alatt megjött menstruációk, a sikertelen első lombik és a szintén eredménytelen inszemek túl sokszor okoztak végül óriási csalódást és pofára esést. Szeretem, mikor remélhetek, nagyon örülök, hogy újból tudok, és inkább vállalom a kudarc kockázatát. Most ezért is olyan boldogan várakoztam a soromra a gyerekgyárban, sőt még mindig úgy izgulok, mert most megint olyan közel érzem magamhoz azt, hogy gyerekünk legyen. Olyan régen nem érezhettem ezt és most hálás vagyok, hogy egyre közelebb van megint.

Készülődés

Szóval hála a blogtársaimnak minden előírt eredménnyel a kezemben tudtunk ma menni a Kaáliba. Olyan jól sikerült az időzítés és az, hogy minden eredmény rendben volt, hogy gyakorlatilag megbeszéltük, hogy jövő héten inszemináció. Merthogy ma a ciklus 5. napján vagyok, és ha vállaljuk a hasba szurkálást, akkor a Gonal-os megoldásról még nem maradtunk le. G. mosolyogva rám néz, hogy részéről rendben, majd mit sem sejtve megkérdezi, hogy de hát ki fogja beadni az injekciókat? Vissza mosolyog rá a doki, meg én is és egyszerre közöltük vele, hogy hát ezt ő fogja. Kicsit meglepődött rajta, vagyis szerintem megállt a szíve egy pillanatra, de hát ő egy hős és már hajtogatta is a zsebébe a tájékoztató anyagot. A másik megoldás a Clostilbegyt, de azt a ciklus 3. napján kell elkezdeni, úgyhogy az már késő. Tudtam, hogy eljön ez az idő is egyszer, vagy a Gonal vagy a heparin vagy mindkettő, de reméltem, hogy lesz azért előtte majd pár hetem feldolgozni ezt az egészet, mielőtt G. tényleg belém döfi a tűt. De közben meg nagyon örültem, mert november óta tudjuk, hogy ez jön, és - hogy akkor stílusosan fejezzem ki magam - már igazán tűkön ülök. Már írta is fel a recepteket a doktor, mikor is eszembe jutottak  az endokrinológus többször is elhangzott, óva intő szavai: a Jentadutetot 1 hónappal az inszemináció előtt abba kell hagyni. Szóval lefújva az egész, elhalasztva a következő ciklusra, Gonal helyett Clostilbegyt, mert ha már választhatok, akkor inkább a tablettákat kapkodom be. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem csak a Jentadueto lett lefújva, hanem az egész metformin kúra, szóval nem hogy a 3000 mg-ot nem javasolja doktorunk, de még az 500 mg-ot sem. Azt mondta ne szedjek semmit, csak a vitaminokat és a Letroxot a pajzsmirigyre...Bízom ebben az orvosban és azt csinálom, amit mond, de valójában fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes, és ez azért nem jó érzés. Nekem nagyon rossz volt a vércukrom, inzulinom előtte, minden orvos elszörnyülködött a láttán, nem beszélve arról, hogy elég sok felesleget is felszedtem pár éve az inzulinrezisztencia miatt, amit gyógyszerrel, diétával és sporttal sikerült szépen le is adnom, nyilván ez is sokat javított az eredményeimen. Nem tudom mi lesz, ha abbahagyom...Félek tőle, hogy árthatok ezzel, de hát mit tudok tenni, akkor most kipróbáljuk ezt. 

Feltehetőleg április 4-5-6-7-8-9 körül fog megjönni, akkor hívnom kell a Kaálit, hogy megbeszéljük az ütemtervet. Gyanítom ez lesz az idei év leghosszabb 1 hónapja, pláne, hogy mostanság 31 és akár 37 napos is lehet a ciklusom, de türelmesnek kell lennem és akkor elszalad az idő. Meg persze sportolnom, sokkal többet, mint amit most, heti 4-5 alkalomra fogom emelni a futások számát. Hát hajrá! :)

Kaáli

Szóval ez a nap is eljött végre, a január 23. Nem is mentünk dolgozni, mert egyszerűen már nem is tudok mit kitalálni a munkahelyen, miért jövök el  sokszor korábban.

A lényeg az, hogy nagyon pozitívan, és ismét bizakodva jöttünk el. Dr. Krizsa Ferenchez kerültünk, aki nagyon szimpatikus volt és vicces is, ami nekem külön jó volt, mert halálra izgultam magam.

Szóval sorra vettük az eredményeimet, aztán elmondta, hogy mik a lehetőségek. Kezdetnek az inszeminációt javasolta szemben Fülöp Vilmos ICSI-jével, de ez egyáltalán nem lepett meg, sejtettem, hogy ez lesz. Ami viszont meglepett, hogy feleslegesnek tartja a szteroidot a PCT-re, azt meg hallani sem akarja, hogy majd egy évig szedtem folyamatosan. Azt mondta, ha szükség is lesz rá, akkor sem a terhesség előtt. Ő azt javasolta, hogy már az inszemináció utáni 10. napon kezdjük el a heparin kezelést, tekintettel a sok vetélésre. Szóval felírt néhány vizsgálatot, javasolt is hozzá egy nőgyógyászt, aki megcsinálja. Ennek szintén örültem, mert hiába tartok a markomban most kettőt is, egy sincs köztük, aki meg is vizsgálna:) 

A vizsgálatok sora:

- Ciklus 10. napja után méhnyaknyákból: Chlamydia trachomatis, Ureaplasma trachomatis, Mycoplasma trachomatis

- vérvétel mindkettőnknek: Aids, Hepatitis B&C

- vérvétel csak nekem: Chlamydia Pneumonie, Mycoplazma Pneumonie

- Helicobacter kilégzés (először férjnek, aztán ha pozitív, nekem is) 

- glutén és tejcukorérzékenység nekem

Következő időpontunk, amire a vizsgálatok eredményeit vinnünk kell: március 10.

Igazából madarat lehetett volna velem fogatni, annyira pozitívan távoztunk. Fülöp vizsgálataihoz képest, ezt gyerekjáték lesz megcsinálni, mármint időben. Úgyhogy abban maradtunk a férjemmel, hogy egyelőre a Fülöp vonalat hanyagoljuk. Megpróbálkozunk az inszeminációval, a szteroid mentességgel és a heparinnal. Hátha beigazolódik, hogy valójában a szteroidok tehetnek a vetélésekről. Ha ez a kezeléssor is egy biokémiai terhességgel végződik, akkor mindenképpen folytatjuk a Fülöp vonalat. De most annyira bizakodóak vagyunk, annyira érzem, hogy itt minden rendben lesz. Aznap este el sem tudtam aludni. Felkeltem hajnalban és arról ábrándoztam, hogy tavasszal már benne lesz a csöppség a hasamban, és hogy ezúttal minden rendben lesz:)

Most az egyetlen bajom, hogy nem akar megjönni, szóval addig be se tudok jelentkezni a méhnyaknyákos vizsgálatra. Ezzel csak az a gondom, hogy már annyira szépen beállt, 31 napra szinte minden alkalommal megjött, január 24-én kellett volna, és még ma sem semmi. Aggódom. De biztosan minden rendben lesz:)