A dolgok állása

A második negatív teszt után egyből hívtam is a dokit, hogy mehet-e a következő bevetés, de nem javasolta. Azt mondta, hogy egy ciklust ki kell hagyni a cisztásodás lehetősége miatt, úgyhogy ebben a hónapban G. végezte el a munkát a dokik helyett. Bár elég kevés az esély, de azért reméljük, hogy sikeres volt,  nos mindenesetre ő keményen és jól dolgozott, szóval tény, hogy rajta nem múlik semmi:)

Először rossz volt hallani, hogy várni kell, de aztán az eszem (megint) felülkerekedett az érzelmeimen, rájöttem, hogy több okból is bölcsebb várni. Nem dicsekedtem ugyan vele egy külön bejegyzésben, de a tesztelés után egy cukorterhelés is esedékes volt, aminek az eredménye igencsak lesújtott. Az egy dolog, hogy nem javult, de romlott is... (glucose-> 0': 5.2; 60': 9.8; 120': 9.6; inzulin-> 0': 6.9; 60': 65.7; 120': 67.6). Bambán néztem a képernyőn az eredményt, miközben beugrott, hogy valószínűleg emiatt sem sikerült az inszem. Persze, nem biztos, mert sok oka lehet (pláne nálam, ugye ott van még például az a csodálatos spermaölő képességem is), de ha minden egyéb  más a sínen van, akkor emiatt biztosan nem sikerülhet. És erről ki más tehet, ha nem én? Mert én hoztam meg azt a döntést az endokrinológus véleményével ellentétben, hogy lecsökkentem a met mennyiségét és növelem a sportok számát. Ráadásul nem is a megfelelő sportok számát sikerült gyarapítani, mert az már korábban is kiderült, hogy nekem nem a legjobb választás a futás, mert fogynom nem kell tovább, ezzel szemben izomnövelésre igencsak szükségem van. Szóval a kombinált edzés a legideálisabb, ehelyett én hónapok óta hetente 3-4 alkalommal csak futottam. Mindenesetre az újabb döntésem ezzel a rohadt nyavalyával kapcsolatosan megszületett: cukorbetegséges ügyekben az endokrinológusra hallgatunk, egyéb másban meg a nőgyógyászra. Nőgyógyász tanácsait sporttal és metforminnal kapcsolatban szépen megköszönjük, de figyelmen kívül hagyjuk: egyik fülünkön be, másikon ki. Remélem ezúttal jól döntök. Szóval isten hozott 3000 mg metformin! Előre is köszönöm a hozzájárulásodat a második és egyben sikeres inszeminációhoz.

Ami az inszeminációt illeti a következő akciónak menetrendje persze ugyanaz, 3. naptól Clostylbegit, hívni is kell majd Kaálit, hogy megbeszéljük az ultrahang időpontját. A doki kérdezte, hogy rásegítsünk-e Merional injekciókkal a tüszőérésre, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy elég nekem ez a 2 tüsző vagy növeljem az esélyeket kicsit többel. Mindenesetre a receptet felírta, aztán majd ha úgy döntök, akkor kiváltom és beadom magamnak a ciklus 7. és 9. napján. Vagy beadatom. De beadja G. Már bármit bead nekem tulajdonképpen. Meg hát egész frankó videókat leltem a youtube-on. Gondolkodom is rajta, hogy kitanulom magamnak én is ezt a jó kis tevékenységet. Az ember sosem tudhatja, mikor marad egyedül aztán ott áll tehetetlenül egy fecsivel a kezében. 

Eredményhirdetés

Köszönjük szépen infertilitás miatt történt meddőségi kezelési programban való részvételt, de tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy ezúttal sajnos nem Pinkman pocakja dagad az inszemináció után megtermékenyült embrióktól. 

Szóval a május 6-ai teszt egyébként nem árult el nagy titkot számomra. Aki volt már terhes vagy esetleg ugyanígy rendelkezik ezzel az óriási "lehetőséggel", netán "kiváltsággal" (nem fokoznám tovább), hogy 3 éve figyelheti teste jelzéseit és ismeri annak minden mozzanatát, az sokszor megérzi, ha van ott valaki. Nos én nem éreztem, hogy lenne ott valaki, sőt másfél hete görcsöl éjszakánként a hasam, mint amikor meg akar jönni, gyanítom meg is jött volna, ha ezt a progeszteron kúpok nem akadályozták volna erőteljesen. 

Egyébként jól vagyok, persze, hogy jól vagyok, hiszen azonkívül, hogy elég magasról estem pofára (mármint, hogy ugye biztos voltam benne, hogy sikerül), csak ez volt az első, és a statisztikák tanulmányozása közben az eszemmel sikerült is végül felfogni, hogy azért ezek a dolgok nagy ritkán sikerülnek elsőre. Tulajdonképpen én voltam a barom, hogy hittem benne, hogy nekünk ez elsőre menni fog. Másodsorban az inszemináció után egy héttel hiába vártam a tüneteket: a mellfeszülést, amitől ilyenkor nem tudok hason aludni éjszakánként (csak mosolyogni az izgalomtól), a pisilési ingert, ami minden nap pontban éjjel 3-kor kiküld WC-re, később a krónikus fáradságot, amitől este 7-kor számomra lezárul a nap, és a mardosó éhség is elmaradt, amivel  ezekben az időkben képes lennék felfalni egy egész elefántot. Így hát az imént felsorolt jeleknek a hiányában sikerült feldolgozni a sikertelenséget annyira, hogy május 6-án ne koppanjon olyan nagyon hangosan a kobakom és az egy csík nyugtázása után ijedtségemben és elkeseredettségemben ne dobjam el a pisivel telt poharat a kezemből. Jó kislány is voltam, mert mindent úgy csináltam, ahogyan azt Krizsa előírta: ha 6-án nincs két csík, várunk még két napot, és 8-án megismételjük, a gyógyszereket pedig csak akkor hagyjuk abba, ha 8-án sem duplázunk. Nos talán jobban megviselt a semmiért való hormondugdosás és értelmetlen hasbaszurkálás, de senki nem mondhatja, hogy nem adtam esélyt és nem tettem meg, amit lehetett, de hát ma is negatív lett a tesztem.
G.-t amúgy megviselte. Nem tudom, miért, mivel neki is igyekeztem adagolni, hogy nem érzek semmit és semmiképpen ne élje bele magát, de beleélte...:( Így 6-án mély depresszióba zuhant. Most már azért kezd jobban lenni.
Holnap hívom is a dokit, hogy mi legyen a folytatás. Nem tudom, hogy ilyenkor mehet-e egyből a következő próbálkozás?