Nocsak, nocsak

Kiből lesz a cserebogár?

vc0: 6.1

vc60: 9.2

vc120: 4.5

inzu0: 5.3

inzu60: 63

inzu120: 40.9

Micsoda inzulin kérem szépen, micsoda értékek! Hát hiába szar még mindig, de ilyen jó akkor sem volt sohasem! Mindez gyógyszer nélkül, 120 grammal, csupán inozitollal és izomnöveléssel. És mi lesz itt még, ha minderre rápattintom a gluténmentést is? Még a végén felcsillan a remény, hogy nekem is lehet jó terheléses értékem talán még ebben az életemben. Ha így lesz, imába foglalom ennek a dokinak a nevét, pedig nem ő ugra-bugrál hajnali 4.50-kor a TV előtt meg nem ő az, aki véres szemmel csepegteti a nyálát mások sajtburgerére meg franciakrémesére, de egye fene, ha bejön neki, rajtam nem fog múlni az örök élete!

Ünneprontò

Bejelentette megint egy ismerősöm, hogy terhes. Azt hittem, nincs is már több gyereknélküli párkapcsolat körülöttem 500 km-es körzetben, de mit ad Isten, akadt még egy véletlenül. Azt is hittem, hogy már nem hatnak meg ezek a hírek, de amikor az első, melegszívű, nőies, finom és érzékeny gondolatom az volt, hogy a jó büdös kurva életbe, hogy már megint valaki, aki seperc alatt összekettyinti a gyereket totál egészségtelen életmód ide vagy oda, én marha meg még mindig szarrá edzem és diétázom magam pedig az a retkes telefon csörögni fog akkor is, ha éppen zabálom a habos tortát meg a juhtúrós sztrapacskát sült krumplival, akkor azért éreztem, hogy akadnak még bajok. Valami egyszerűen nem akar változni sohasem. Jó hír, hogy legalább nem a nemlétező terhességem miatt vekengtem, hanem azon, hogy a fene tudja, hogy a mi telefonunk meg mikor csörög. Lehet hogy majd csak abban a távoli jövőben, amikor már úgy élünk, hogy kapszulákat rakunk a mikróba, aztán abból pattog ki a rántott hús.

Mindegy hát most minek tagadjam, a sok szívecskés és örömkönnyes barátnők között mindig áll egy kis mocsok is a háttrében, na bumm. Mit tehetnék, ha én vagyok most a legalkalmasabb jelölt erre a szerepre. Vállalkozni kell valakinek olykor-olykor erre is. Különben milyen giccses lenne már ez az élet.

Megvagyok

Még nem csörgött a telefon sajnos, de köszönöm az érdeklődést :) 

Ennek ellenére lázban égünk. Új szórakozásunk a férjemmel, hogy különböző helyzetekben juttatjuk egymás eszébe, mi lenne, ha éppen akkor hívnának és azonnal indulni kellene: például durva munkahelyi mitting hegyek közepén, hajnalban, amikor valamelyikünk felkel pisilni, a Zeneakadémián koncert közben, mikor az előtted ülő akkor is szúrós szemmel néz, ha csak megvakarod a fejed, szex közben, vidéki nyaraló festése közben csupa festékesen, nagytakarítás közepette, mikor minden felfordulás és szemét a lakásban, ahová várjuk a Cseppet, baráti buliban, amikor mindketten ittunk. Eddig persze még mindenre azt mondtuk nincs lehetetlen. Aztán majd meglátjuk, mikor csörög valójában a telefon.

Egyébként minden a legnagyobb rendben, de tényleg. Talán ezért sem jelentkezem, mert egyszerűen nincs min nyavalyognom. Meg persze azért sem, mert a nagy jóllétben túlságosan tevékeny lettem és egyszerűen nincsen időm semmire. 

Még egy jó fél éve magam sem gondoltam volna, hogy akkora megkönnyebbülés és boldogság elfogadni az örökbefogadást, mint szülni. Persze nem tudhatnom, milyen szülni, de kétlem, hogy ennél nagyobb kő leeshetne a szívemről, mert most tényleg minden felhőtlen vidámság és gondtalanság, pedig gyerekem sincsen még. Éppen ezért hezitálok olyanon is, hogy abbahagyom ezt a blogot és esetleget elkezdek egy másikat, mondjuk egy valaki más teresedik helyettem blogot, mert sok téma lenne, amit szívesen megosztanék, de valahogy nem érzem, hogy itt a helye a lombikok között, hiszen ez már egy teljesen más út. Viszont azért nem tettem le teljesen mindenről, mert közben meg nagyon igyekszem az inzulinom rendbetételén is (tényleg még akupunktúrára is adtam a fejem, pedig jaj, de távol áll(t) ez tőlem), és ha csoda történne és sikerülne, nem tartom kizártnak az újabb lombikot sem, addig persze semmi értelmét nem látom. Azért a gluténmentest nem sikerült elkezdenem, hát ilyen nyápic vagyok, de úgy voltam vele, hogy teszek egy utolsó próbát csak inositollal, értitek, hátha azzal sikerül, és nem kell feleslegesen megvonnom magamtól a gluténban gazdag finom falatokat. Május végén megyek terhelésre és akkor minden kiderül. Ha nem lesz jó az eredmény, akkor nincs mese, elkezdem most már tényleg, ezt itt és most ünnepélyesen megfogadom. Megdobálhattok búza kenyérrel, ha újabb kifogással élek. 

Szóval, jövök még majd mindenképpen, ezzel is, azzal is.