Olyan érdekes, de szerintem egyáltalán nem parázom túl ezt a terhességet. A terhesség vágyának elmúlása valami olyan megkönnyebbülést hozhatott a lelkemben, hogy tulajdonképpen annyira laza vagyok, mint 2011-ben lettem volna, ha azonnal vagy hamar bekapom a legyet. Úgy tűnik, nincs semmi maradandó jele a 6 évnek, a 6 vetélésnek, a középsúlyos depressziónak és a poklok poklának. Bezzeg a férjem. Na, ő tiszta aggódás és féltés. Mindig megkérdezi akár munka közben is többször, hogy hogy vagyok és ha sietve csak annyit írok vissza, hogy
jól vagy
megvagyok, visszakérdez, hogy
de mi a baj? Volt olyan, hogy mondtam neki, fáj a fejem és már nézte is neten, hogy akkor ez mit jelent terhességben, és írta is vissza azonnal:
12. hétig normális. (Egyébként mindig is gyakran fájt a fejem a terhesség előtt is.) Gondolom, hogy a 12. hét után a fejfájás valami oltári nagy problémát jelezhet előre. Nem is ez a kedvencem. Neki rendszeresen van aftája, de tényleg, mióta ismerem küzd vele félévente - évente és most is kijött a szájában. Na, persze az egy dolog, hogy nagyon dühös, hogy pont most kellett kijönnie, de azóta kézfogással búcsúzkodunk el reggelente, és üdvözöljük egymást munka után, mint az üzlettársak és megölelni is csak úgy ölelhetem meg, hogy a fejünk nem ér össze, sőt amennyire csak lehet tisztes távolságban kell legyenek egymástól.
Hát mi lesz itt még a későbbiekben? Lehet külön lakásban élünk majd, mire szülök?? :)
