A soha nem javuló

Természetesen megint a vércukorterhelésemről beszélek:

(Elnézést a rossz minőségért, ezt most nem tudtam gyorsan ennél jobban megcsinálni. Előzmények ITT) 

Nem tudom, hogy a 60 perces cukor vajon azért javult majdnem ugyanannyi inzulin mellett, mert már teljesen lent vagyok alfában és el vagyok szállva? Tényleg nagyon figyeltem a stresszre, vagyis arra, hogy ahogy tudom, próbáljam kezelni: ugye ott a pszichiáter, a melatonin alváshoz, a meditáció és szerencsére a munka sem annyira agymenéses mostanában, mint tavaly volt meg év elején. Ez azért fontos, mert Fülöp is és az endokrinológus is azt mondta az áprilisi 14.3-ra, hogy a stressz okozhatja. Hát az volt akkoriban. De a 60 perces inzulin semmit sem javult, ráadásul nagyon magas, és bárcsak ne romlott volna az a nyamvadt 120 perces inzulin most az árpilisihez képest, akkor egy szavam sem lenne. Nem tudom, hogy ez a csökkent adag gyógyszer vagy a csökkent adag (izomnövelő)sport miatt alakult így? Csak mert amúgy mindkettőt Fülöp kérte, hogy így csináljam. 

Vajon mit fog majd rá mondani? Már a fülemben csengenek kedves, melegszívű, barátságos, elbűvölő  és természetesen bizakodó szavai: "Magának sosem lesz gyereke ilyen inzulin értékek mellett!" Na, megyek és kiverem a fejemből őket egy jó kis szénhidrát-dús vacsorával. Ja, nem! Bocs! Nyilvánvalóan a szokásos diétás vacsorával. Nem baj, még jó, hogy amúgy szép az élet, csak csinálnám már úgy, hogy jó eredménye is legyen végre!

Vizsgálati összefoglaló

Pár hete szeretnék írni már, hogy állok a Fülöpös vizsgálatokkal, de egyszerűen nem foglalkoztat most ez az eredményesdi. Annyira bele tud fáradni az ember ebbe a nyomozósdiba. Emlékszem egészen múlt évig órákat lógtam a neten mindenféle kutatások után matatva, hátha rálelek valami megoldásra, ami előre viheti az én esetemet. Már semmi után nem nézek, semmit sem keresek, türelmesen várok az ítéletre, lesz ahogy lesz.

De nézzük csak, milyen vizsgálatok eredményeit kell vinnem nemsokára Fülöphöz:

• 2 havi ciklusvizsgálat: 8.CD-n vérvétel (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin), 10. CD-től Uh 2 naponta a peteérésig, leletek a tüszők méretéről, helyzetéről, majd 7. DPO-n vérvétel (progeszteron)

Az elsőn augusztusban, a másodikon szeptemberben lettem túl. Azért a szeptemberi ultrahangokra nem a legideálisabb időpontokban tudtam menni, sőt..! Biztosan túlságosan mesébe illő volt az augusztusi, úgyhogy gondolom kellett egy kis szívatás szeptemberben. Gyakorlatilag folyamatosan napközben mentem, hát mitmondjak, szükség volt egy kis kreativitásra és fantáziára, hogy ezt a munkában jól beadjam. Ráadásul 6 alkalommal kellett ultrahangozni (mind munkanap volt), mire megérett az a nyamvadt tüsző. Nem viccelek 6! alkalom! A 21. napon volt peteérésem, ott röhögött rajtam a doki! De túl vagyok rajta, már nem érdekel, de akkor bosszankodtam rendesen. Mindenesetre én kihasználtam a bérletet úgy, ahogy kell. A női hormon eredmények szerintem rendben vannak, bízom benne, hogy még nem fenyeget a petefészek-kimerülés. Bevallom, nagyon félek, hogy addig szórakozunk itt ezzel az egésszel, míg engem is utolér...

• Autoimmun panel

Rendben, nincs eltérés.

• Trombofilia

Apti van határérték alatt, ez múltkor is így volt, és elviekben akkor azt mondta rá Fülöp, hogy nem gond. 

• Vércsoport+ellenanyag

Rendben. AB Rh+

• Toxoplazma, CMV, Chlamidia (ezek megvoltak, de régiek, Toxoplazmán egyébként átestem, de szerinte azon át lehet többször is, úgyhogy kell neki friss)

Toxoplazmán még mindig át vagyok esve, CMV-n nem, Chlamidia pneumonien pedig valamikor mostanában estem át. 

• AMH

5.9 ng/ml. Ennek örültem. Tavaly a lombik előtt 8.9 volt, ugye az a PCO miatt volt olyan magas, nem azért mert annyi tartalékom van, nem is tudom, hogy cisztás petefészeknél amúgy mennyire releváns ez a mutató, de most csökkent és nem túl alacsony sem, így remélem ez azt jelenti, hogy a cisztáim is megfogyatkoztak picit. 

• Antiovarium és spermium elleni antitestek

Itt is minden negatív vagy határértéken belül van.

• férj új spermatogram

Ugye ez kalandosan ment, de másodjára sikerült is leadni a mintát. Minden tökéletes, tenyésztésben volt egy kis baci, úgyhogy arra kapott antibiotikumot, kontrollra mennie kell még a jövőhéten. Menjen csak, menjen, messze van még az én 10 ultrahangomtól:D

• férj A1298 mutáció

Kérem szépen az én férjem MTHFR A1298C-re nézve homozigóta. Pontosan úgy mint én, csak én a MTHFR C667t-re nézve. Gondolom én, hogy ez így a jobbik eset (mármint, hogy különböző génre vagyunk homozigóták), viszont biztosan fogja javasolni rá a doki neki is az aktív folsavat. Hát nem tudom, én már régen nem gondolom, hogy ez olyan komoly gondot jelenthet és ettől nem maradtak meg a terhességeim. Valószínűleg azért, mert hiába a temérdek mennyiségű aktív folsav, akkor is vetéltem. Szerintem ez annyira gyakori dolog, hogy nők ezrei szaladgálhatnak ezzel a mutációval hasukban egészséges babával, úgy hogy fogalmuk nincs róla, mi ez a mutáció, arról meg pláne nincs, hogy nekik van-e. 

• Nagylabor

Minden határértéken belül.

• Rákszűrés

P1 - ilyenem nem volt még sosem. Örülök.

• új cukorterhelés az ő általa előírt gyógyszerezés és életmód mellett 2 hónap múlva

Erre egyébként majd csak az utolsó pillanatban megyek, addig úgy élek mint a hippik, tök laza vagyok, igyekszem nem stresszelni. Ha mégis úgy érzem, hogy elkezdenének az idegeim pengeélen bemelegíteni a tánchoz, akkor alkalmazom a Jacobson-féle progresszív relaxációt, amire a pszichiáter tanított. Lényege, hogy először egymás után meg kell feszíteni minden izomcsoportot, egy ideig a feszítést meg kell tartani, majd lassan, nagyon lassan szépen az izmokat újra el kell engedni, lazítani. Leginkább az idegrendszerre hat megnyugtatólag, ami ezt követően kihat mindenre, remélhetőleg az anyagcserére is. Egyébként - ahogy a doki kérte- jóval kevesebbet sportolok, mint az év első felében, napi 2 Inofolic, este 1 metformin a 2 helyett. Egyelőre ennek annyi eredménye van, hogy képtelen voltam leadni, a felszedett nem is tudom hány kg-t, mert már valójában fogalmam nincsen honnan számítsam. Bízom benne, hogy a cukorterhelés ennek ellenére csillogni - villogni fog. Nagyon bízom benne....!

Na mármost hezitáltam, hogy a G1-es HABAB vizsgálatot megcsináljam-e azért a röpke százezerért, de végül nem tettem, ne kérdezzétek, miért. Addig vacilláltam, amíg már késő lett, mert már úgysem jön meg az eredmény, mire megyünk a konzultációra. Pedig ugye semmi, de semmi nem derül ki a fentiekből. Komolyan mondom, nem tudom, mihez kezd velünk Fülöp és a G1-es lelet meg lehet mondott volna valamit neki. Viszont ha később meg mégis fog kelleni valami oknál fogva, akkor az megint egy csomó idő lesz mire elvégzem, mire megkapom az eredményt, mire kapok időpontot, hogy azt ő vagy a HABAB kivizsgálja. Most már nagyon bánom, hogy nem mentem el rá, de mondom én, hogy van valami probléma a döntésképességemmel, ahogy azt korábban is írtam. 

Mindenesetre egyelőre így áll a helyzet. Szépen mappába szedtem minden meglévő leletet, összefűztem az eredményeket, mint valami egyetemi beadandót, remélem jó értékelést kapunk rá, aztán végre átmegyünk mi is valamikor ezen a rohadt vizsgán, és befejezzük ezt az iskolát, amire a természet íratott be minket. Én már nagyon nagyon sokat tanultam itt. Tényleg. Esküszöm.

u.i.: köszönöm szépen Vercingetorix-nak a sok segítséget a vizsgálatokhoz, hogy mit, hogyan, merre csináljak. Remélem jól vagytok!

Első ciklusvizsgálat - ultrahangok

Nem tudom, mit pattogtam meg izgultam ettől ennyire, hogy milyen macerás, de simán ment. Persze a kórházban biztosan agymenést kaptam volna, és valószínűleg nem lett volna ennyire gördülékeny, mint itt, úgyhogy azt kell mondjam, hogy nekem nagyon megérte ebbe a magánrendelőbe eljönni. Kezdődik ott, hogy sikerült munka utánra kapnom időpontokat, pedig már fel voltam készülve, hogy majd reggeli órákban lesz csak szabad hely, azt indul a vég nélküli magyarázkodás a melóban, hogy hol vagyok. Ráadásul ugye itt az étlapon szerepelt ez a vizsgálatsorozat (még bérletet is lehetett kapni hozzá:)), így senki nem lepődött meg, hogy minek ez a vizsgálat, senki nem vitatta, hogy indokolt-e vagy sem (mint ahogy azt Fülöp mesélte, hogy majd küzdenem meg veszekednem kell az állami intézetekben a dokikkal), és így már a recepciós hölgyek is megtettek mindent, hogy 2 naponta valaki megvizsgáljon, nem tárogatták a karjukat, hogy ők sajnálják, de nincsen szabad doki (ilyen marhaságok is forogtak a fejemben). 

Továbbá a hab a tortán az volt, hogy az első mondatomból, levágták, kinek a kérésére jövök. Négy alkalommal kellett mennem, mert így jött ki a peteérés, és mindannyiszor más dokinál voltam, de mindig a következőképpen indítottunk:

- Miben segíthetek?

- Ciklusvizsgálatra jöttem, az orvosom kérése az lenne, hogy ha ötnél több tüszőt lát, akkor azt is vesse papírra, hogy hol vannak, meg mekkorák.

- Tudom, Fülöp doktor lesz, ugye? Már ismerjük a kívánságait, sokan járnak ide.

Mindezek után én csak kényelmesen befeküdtem, terpesztettem, ők meg minden szó nélkül csak számoltak és méregettek és papírra vetették a kívánságaimat, vagyis akarommondani Fülöp kívánságait. Brávó! Tényleg nem kellett volna ennyire fisifosiznom ettől. 

Csúszás nem nagyon volt, a legtöbb várakozás 1 óra volt, mondjuk az nem kevés, de a dokilányka, poénosan megjegyezte, hogy ha Fülöphöz járok, akkor biztosan meg sem kottyan nekem ez az 1 óra csúszás, amin én tényleg jót nevettem, és ha megnevettetnek, akkor én nagyon megbocsátó tudok ám lenni, úgyhogy végülis igaza van, tényleg meg sem kottyant :)
Persze indult jó sok tüsző, bőven volt ötnél több az első napokban, de aztán szépen felszívódtak. Peteérés tegnap volt, le van dokumentálva, de én annak a petécskének most búcsút intek, bye-bye, te most ugyan nem, de majd egyszer egy másik....

Hormon-információk

Hiába a mágikus HSG, úgy tűnik nem estem teherbe spontán ebben a ciklusban (sem). Bár még csak a 9. DPO-n vagyok, de semmi tünetem, és a 10-es tesztek is negatívak. Viszont ezzel szemben a 4. CD-s és a 8. DPO-os vérvétel eredményei megérkeztek a héten (itt is látszik, hogy a 8. DPO-s progeszteronnak szerintem magasabbnak kellene lennie egy terhességhez).

4. CD
FSH - 5.6 IU/L
LH - 9.3 IU/L
Prolactin - 229 mUI/L
Ösztradiol - 142 pmol/L
Tesztoszteron - 0.95 nmol/L
AMH - 8.9 ng/mL

8. DPO
Prolactin - 297 mIU/L
Ösztradiol - 1347 pmol/L
Progeszteron - 55.3 nmol/L
Tesztoszteron - 1.49 nmol/L

Nem tűnik rossznak, vagy legalábbis, úgy gondolom, hogy nem halálos. A 8. DPO-s ösztradiol be volt csillagozva, mert túl magas a megadott határértékhez képest, de remélem, hogy azért ez sem okoz nagy galibát majd. Az FHS LH arány és az AMH kissé megemelkedett értéke utalhat PCO-ra, de ugye ezt tudjuk, hogy nekem van, nem lepett meg. Gyorsan rákerestem, hogy a kicsit magas AMH mekkora gondot okozhat a stimuláció során, de nagyon sok infót nem találtam erről, azonkívül, hogy nagyobb az esélye a túlstimulálódásnak. Jellemzően mindenhol a túl alacsony értékkel foglalkoznak, így azért megnyugodtam, hogy nem lehet olyan nagy probléma. Nem mintha nem rettegnék a túlstimulációtól. Gyakorlatilag ez az egyetlen dolog, ami miatt tartok a lombiktól. Hiába tudom, hogy jó kezekben vagyok, és bíznom kell az orvosomban, hiszen tapasztalt és tudja mit csinál, és remélhetőleg nem is vagyok egy nagy szakmai kihívás számára az eredményeimmel, de mégis arra gondolok, hogy milyen sok mindenkivel megesik, pedig gondolom, mások is - az esetek többségében legalábbis- tapasztalt és jó orvosok kezében vannak. Az nem baj, ha kicsit rosszul leszek, csak kórházba ne kössek ki. Nekem most nincsen időm kórházba kerülni, arról meg ne is beszéljünk, hogy ezt, hogyan adnám be a munkahelyen. Na, mindegy, azért nem kezdem el még az ördögöt a falra festeni.Tervben volt a cukorterhelés is, de csak november közepére kaptam időpontot az endokrinológushoz, így úgy döntöttem, hogy azzal még várok picit. Addig a diéta mellett továbbra is gyarapítom az izmaimat. Remélem meglesz az eredménye. Nagyon kíváncsi vagyok rá, miben javít az új gyógyszer és ez a muszklinövesztés. Most minden reményem a súlyzókban van.

A dolgok állása

A második negatív teszt után egyből hívtam is a dokit, hogy mehet-e a következő bevetés, de nem javasolta. Azt mondta, hogy egy ciklust ki kell hagyni a cisztásodás lehetősége miatt, úgyhogy ebben a hónapban G. végezte el a munkát a dokik helyett. Bár elég kevés az esély, de azért reméljük, hogy sikeres volt,  nos mindenesetre ő keményen és jól dolgozott, szóval tény, hogy rajta nem múlik semmi:)

Először rossz volt hallani, hogy várni kell, de aztán az eszem (megint) felülkerekedett az érzelmeimen, rájöttem, hogy több okból is bölcsebb várni. Nem dicsekedtem ugyan vele egy külön bejegyzésben, de a tesztelés után egy cukorterhelés is esedékes volt, aminek az eredménye igencsak lesújtott. Az egy dolog, hogy nem javult, de romlott is... (glucose-> 0': 5.2; 60': 9.8; 120': 9.6; inzulin-> 0': 6.9; 60': 65.7; 120': 67.6). Bambán néztem a képernyőn az eredményt, miközben beugrott, hogy valószínűleg emiatt sem sikerült az inszem. Persze, nem biztos, mert sok oka lehet (pláne nálam, ugye ott van még például az a csodálatos spermaölő képességem is), de ha minden egyéb  más a sínen van, akkor emiatt biztosan nem sikerülhet. És erről ki más tehet, ha nem én? Mert én hoztam meg azt a döntést az endokrinológus véleményével ellentétben, hogy lecsökkentem a met mennyiségét és növelem a sportok számát. Ráadásul nem is a megfelelő sportok számát sikerült gyarapítani, mert az már korábban is kiderült, hogy nekem nem a legjobb választás a futás, mert fogynom nem kell tovább, ezzel szemben izomnövelésre igencsak szükségem van. Szóval a kombinált edzés a legideálisabb, ehelyett én hónapok óta hetente 3-4 alkalommal csak futottam. Mindenesetre az újabb döntésem ezzel a rohadt nyavalyával kapcsolatosan megszületett: cukorbetegséges ügyekben az endokrinológusra hallgatunk, egyéb másban meg a nőgyógyászra. Nőgyógyász tanácsait sporttal és metforminnal kapcsolatban szépen megköszönjük, de figyelmen kívül hagyjuk: egyik fülünkön be, másikon ki. Remélem ezúttal jól döntök. Szóval isten hozott 3000 mg metformin! Előre is köszönöm a hozzájárulásodat a második és egyben sikeres inszeminációhoz.

Ami az inszeminációt illeti a következő akciónak menetrendje persze ugyanaz, 3. naptól Clostylbegit, hívni is kell majd Kaálit, hogy megbeszéljük az ultrahang időpontját. A doki kérdezte, hogy rásegítsünk-e Merional injekciókkal a tüszőérésre, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy elég nekem ez a 2 tüsző vagy növeljem az esélyeket kicsit többel. Mindenesetre a receptet felírta, aztán majd ha úgy döntök, akkor kiváltom és beadom magamnak a ciklus 7. és 9. napján. Vagy beadatom. De beadja G. Már bármit bead nekem tulajdonképpen. Meg hát egész frankó videókat leltem a youtube-on. Gondolkodom is rajta, hogy kitanulom magamnak én is ezt a jó kis tevékenységet. Az ember sosem tudhatja, mikor marad egyedül aztán ott áll tehetetlenül egy fecsivel a kezében. 

Eredmények

Kicsit elmaradtam az írással, mert már jó ideje voltam vizsgálatokon, sőt a laboreredményeim is pár hete megvannak. Csak hát elég sok van a munkában, mindennap túlórázom, itthon pedig nem sok kedvem van újra pötyögni a gépen. Mondjuk legalább elmondhatom, hogy újra kezdem élvezni a munkát, ami nagy szó, mert a 2. vetélés óta (2013. január) igencsak csökkent a motivációm, a 3. után  (2013. október) meg hát szinte el is tűnt, holott a terhelhetőségem korábban határtalan volt, és a munka az elsők között szerepelt az életemben...de most szerencsére újra szeretem és ez jó érzés.

Szóval a cukorterhelésem eredménye:

0' Glucose: 5.2

60' Glucose: 7.2

120' Glucose: 6.5

0' Inzulin: 9.9

60' Inzulin: 54.3

120' Inzulin: 55.9

Hát ez igencsak jó az előbbiekhez képest...Annyira meglepődtem rajta, hogy majdnem kiesett a szendvics a számból, amikor megláttam. Ennek az az oka, hogy vittem a saját, otthoni cukormérőmet a terhelésre, hogy ellenőrizzem a helyességét, és hát nem ezeket az értékeket mérte, nagyon nem, majdnem el is sírtam magam rajta (5.4; 11.4; 9.9 volt a cukor), amin azért csodálkoztam, mert már attól jobbnak kell lennie, hogy abbahagytam a szteroidot. Nos mindegy is, a lényeg, hogy én a hivatalos eredményt veszem figyelembe természetesen, a cukormérőmet pedig eldugtam a szekrényem mélyére....természetesen. És kijelentem, mégsem kell bodybuildernek lennem ahhoz, hogy 103-ról 55-re csökkenjen az inzulin, csak diétára és koránkelésre a sportoláshoz:)

Az endokrinológus viszont még mindig nem nagyon repkedett ettől, sőt azt mondta, hogy ha abbahagyom a Jentaduetot, szedjek 3000 mg Meforált, mert az kell, terhesen is ennyit kell majd, nem árt az, igaz a dobozában max. napi 2000 mg áll, meg az is, hogy terhesen ne szedjük. Azzal már megbarátkoztam, hogy biztos kell szednem, ha terhes leszek, vagyis nem merem majd nem szedni, de ezzel a 3000 mg-al nem tudom mit kezdjek majd. Szóval ezek a dolgok megijesztenek. Tudom, hogy Fülöpnek ez az egyik vesszőparipája, hogy ez kell, de a Kaáliban azt mondták, hogy kicsit túlzásba viszik egyesek az IR-re ajánlott gyógyszer mennyiségét, meg azt is, hogy egyáltalán, hol a határ, sok esetben Krizsa szerint nem is kéne gyógyszer. Az én korábbi eredményeimre azt mondta, hogy határeset, szóval van gond, és kell a gyógyszer, de nem olyan vészes. Ez a nem olyan vészes dolog meg számomra nem teszi indokolttá, hogy a maximálisnál is nagyobb mennyiséget szedjek. Szóval nem értem, és nem tudom, hogy így majd hogyan döntsek erről. Persze még nem kell, úgyhogy ezt be is söpörtem a szőnyeg alá, egyelőre.

A Kaáliban még kértek Chlamydiát, Mycoplasmát, Hepatits B&C-t, HIV-et, szerencsére minden normális.

Megcsináltattam pár Fülöp által kért laborvizsgálatot is, vagyis mindent az autoimmunokon kívül, de szerencsére úgy tűnik itt is minden normális, Toxoplazmán, Rubeólán átestem.

A méhnyaknyákos vizsgálatra meg elmentem a Krizsa által javasolt nőgyógyászhoz, aki nagyon rendes volt, de nem tudtam megállapítani, mennyire alapos. Rendes volt, mert a magánrendelésre mentem, és azt mondta, hogy ezeket a vizsgálatokat meg tudja nekem csinálni ingyen a kórházban is, a magánrendelésén meg 21.000.- Ft lenne ez a 3 db nyavalya. Igaz, az jutott eszembe, hogy mondom neki, hogy "nézze Doktor úr, most jövök egy 60.000 Ft-os vérvételről, és nem akarom kiszámolni, hogy a 3 év alatt, hány 100.000-ket költöttünk vizsgálatokra, úgyhogy ez a 21.000.- Ft már nem igen oszt szoroz, ha már eljöttem az időpontra.", de végül mosolyogtam, megköszöntem a kedvességét, mert tényleg azt gondolom, hogy az volt, és mert nyilván számít a pénz, csak túl akartam esni rajta. Így viszont elkérhettem magam még egyszer a munkából, és mehettem ezen a hétfőn a kórházba. Ott is nagyon rendes és kedves volt, eredmény 2-3 hét múlva, necces, hogy meglesz-e március 10-ig, akkor megyünk a Káaliba. A férjem, G. - ezentúl így fogom használni, mert a többiek is így használják, és nagyon tetszik- elment a Helikobakter kilégzésre, az is negatív.

Remélem, már nem sok vizsgálat kell, és sínen vagyunk az inszeminációhoz.

Az endokrinológusnál

Nem sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta, csak telnek múlnak a napok. Talán már nem jár annyit a fejemben a sok vetélés, és hogy mihez kezdjünk,- bár még így is sokat gondolok rá. Kell a pihenés, és talán az is, jó, hogy nincs próbálkozás, nincs stresszelés a peteérés után, hogy most akkor összejött-e, és ha igen vajon ezúttal végre megmarad-e.

Időközben megjött a citogenetika eredmény, mindkettőnké normális, szerencsére. Ma voltam Fülöp által javasolt endokrinológusnál is, semmi extra. Folytatnom kell a gyógyszert, februárban kontroll. Szerinte nem lesz gond most, hogy abbahagytam a szteroidot, biztos javulni fog az eredmény is. Annyi érdekeset mondott, hogy az a gyógyszer, amit most szedek az IR-e (Jentadueto) az nagyon jó, de 1 hónappal a teherbeesés előtt abba kell hagynom. Az előző endokrinológus szerint pedig elég a pozitív terhességi teszt után abbahagyni. De már meg sem lepődöm azon, hogy minden orvos mást állít, bár nem mondom, baromira jó lenne, ha egyszerűbb lenne ez az egész, és nagyobb lenne az egyetértés, nem pedig nekem, laikusnak kell eldöntenem, hogy akkor most melyikre hallgassak.

Más vizsgálaton nem voltam még. Most januárra tervezem őket, csak azért, mert a ciklusvizsgálat pont karácsonyra esett volna, és a doktor azt mondta, hogy az nem jó, mert ha valami is kimarad az ünnepek miatt, azt nem fogja elfogadni. Persze nem mondom, próbáltam elindítani a dolgokat: elmentünk a háziorvoshoz - ahogy azt Fülöp javasolta - és megkérdeztük, hogy mi az, amiben tud segíteni nekünk, és tud rá adni beutalót, hogy végre ne költsünk annyit. Teljesen felháborodott, hogy minek ennyi vizsgálat, hogy ezek össze sem függnek ect...Az nem derült ki, hogy mire tud beutalót adni, mert kaptam tőle egyet a nagy laborra, a többire meg csak a megjegyzéseit tette és olyan tanácsokat adott, amiből teljességgel kiderült, hogy fogalma sincs miről van szó, csak egyszerűen okoskodik, és segíteni nem akar... Nem sok választott el, hogy elküldjem a fenébe, így is- úgy mond- elég hangosan beszéltem vele, pedig nem szokásom az orvosokkal, inkább nyelek. De ettől már eldurrant az agyam. Kitéptem a papíromat a kezéből is kijöttünk. Szóval újabb feladat került a listánkra: egy új háziorvost keresni. Csak azt sajnálom, hogy ennek a nőnek kitártuk a legnagyobb problémánkat, azt, amit már szinte senkivel sem beszélünk meg. 

Még arra leszek kíváncsi,hogy a ciklusvizsgálatot meg fogja-e csinálni a kórházi nőgyógyász januárban vagy ő is jól elküld a fenébe, hogy minek ez....De ez jövőre kiderül. Addig pedig "pihenünk" tovább....