Negyedik inszemináció

Szóval itt vagyok, visszaérkeztünk az egész közepére vagy oda, ahol a part szakad, majd kiderül két hét múlva.

Kicsit kapálózásnak tűnik, versenyfutás az idővel ez az egész próbálkozás, hiszen talán nincsen sokkal több esélye ennek, mintha itthon próbálkoznánk, de ha már csak egy hangyafasznyit is több, mint természetesen, akkor  úgy érzem, nem hagyhattam ki. Nem szeretném ötvenszer beadatni a lipidet, ha nem muszáj.
Szóval végül a 6. ciklusnapra (ez volt múlthét pénteken) sikerült időpontot kapni egy dokihoz tüszőmérésre, ahol én nagy lelkesen kijelentettem, hogy ha lehet, akkor nekem kell majd Clostylbegit, hogy azért több tüszővel, ezzel lehetőleg több eséllyel induljak neki ennek a jó kis programnak. Mondta a doki, hogy ahhoz azért már késő van, de mindent eldönt az ultrahang. Hát tényleg nem volt min hezitálni, egy 19 mm-es tüsző figyelt a monitoron, a 6. ciklusnapon, nekem, aki volt hogy a 21. napon ovulált, mikor Fülöp cikluskövetésére jártam. Akkor bezzeg kihúzta jó sokáig, hogy lehetőleg minél többször kelljen mennem, most meg, mikor szívesen húztam-halasztottam volna a dolgot, csak úgy megért a cukiság.  Ja és mindehhez egy csodálatos 6 mm-es hajszálnyálkahártya társult. Hát a doki is csak ott nézegetett, hogy most mit tanácsoljon, de nem tudott semmit mondani, csak, hogy esetleg legyen szex hétvégén, de azért menjek hétfőn, hátha nem reped még meg, és majd akkor eldől, mi legyen, igaz ha hétvégén lesz szex, akkor nem lesz meg a javasolt önmegtartóztatás az inszemhez, úgyhogy sehogy sem jó. Na mindegy, nem mondom, hogy eret vágtam, de azért gondoltam, hogy fuck. Hétfőn tulajdonképpen már csak azért mentem, hogy megnézzem, hogy most akkor jókor csináltuk vagy nem, ott van-e még vagy mi van. És képzeljétek, ott volt még: 25 mm-es nagyságban, 11 mm nyálkahártyával (gránátalmalé!). Úgyhogy a dokival megbeszéltük, hogy másnap reggel mehet a tüszőrepesztő és szerdán inszemináció. A tüszőrepesztőt ott kellett megvenni a magánrendelőben, Choragont kaptam. Kérdezték, be tudjuk-e adni, mondtam ne aggódjanak, van tapasztalat. Igen ám, de ezt izomba kell, hát ilyen még valóban nem volt. Sok választásom nem volt, mert hiába adták volna be ott, fél 8-ra kellett volna mennem, nekem az meg már késő, mert a melóba be kellett érni, úgyhogy muszáj voltunk túlesni rajta magunk otthon. Amennyire be voltam tojva tőle, nem fájt egyáltalán, a Clexane kellemetlenebb beadáskor, ez meg utána tovább fáj (tulajdonképpen még mindig rendesen fáj a fenekem felett, alig bírtam ülni és feküdni, és hát eléggé lilás is), de maga a beadás nem volt vészes, ahhoz képest, hogy a beadó tű majdnem olyan vastag volt, mint a felszívó. Ilyen is van, ezt is meg kell tanulni, ki tudja mi jön még, mondjuk remélem petesejtet nem fogunk itthon leszívni sosem.
Ma pedig megtörtént a negyedik inszeminációnk, amiről egyből eszembe is jutott az első. Emlékszem, milyen romantikus volt, hogy nagyon izgultam előtte, megterveztem, mit veszek fel, szabit vettem ki és mindent elrendeztem, mint valami kis tündérmesében, ó én kis aranyos. Na, ezúttal ide gyors beestem munka után kissé ziláltan. Azt gondoltam mondjuk, hogy a diszkrécióval itt majd bajom lesz, mert eleve olyan a hely kialakítása, hogy egymás szájában vannak a páciensek, de erre azért én sem számítottam. Két recepciós volt, persze mindig vannak mindkét helyen. Sorra kerültem, és oda súgtam a hölgynek, hogy inszeminációra jöttünk. Ő meg gondolom új volt aztán nem tudta mi a teendő, úgyhogy ő meg odaszólt a másik recisnek - aki épp egy kis családdal foglalkozott-, hogy itt vannak az inszeminációsok. Úgyhogy végig hallgattuk, hogy mi a teendő, mindahányan ott voltunk. Fontosnak tartottam megjegyezni, hogy a férjem hozta az anyagot, amit azon nyomban el is kértek. A férjem pedig szépen átnyújtotta a spermás kis pitlikéjet ott a kis család mellett. Még a Kaaliban is diszkrétebb ez, pedig oda aztán mindenki termékenyülni megy, gondolom százszor nagyobb mennyiségben fröcsög a sperma. Egyébként ezt már máshol is észrevettem, hogy ezekben a magánrendelőkben nem nagyon tartják fontosnak, hogy te nem akarod mások orrára kötni, minek vagy ott. Mintha mindenki terhes ultrahangra járna nagy boldogan örömködve és mielőbb nagydobra verve, hogy milyen cuki az x hetes kis jövevény. Múltkor egy másik rendelőben a lipides megbeszélésemet hallgatta végig egy kollégám, ugyanis ő kint várt az iroda előtt, aminek az ajtaja tárva nyitva volt, a hölgy, aki a felvilágosítást tartotta pedig nem igen suttogott. Annyira nem izgattam persze magam rajta, mert szerencsére nem sokan tudják, mi az a lipid, meg gondoltam azt is, hogy egy férfi kollégám csak nem kérdezi meg, mit kerestem egy nőgyógyászati rendelőben, de azért furcsa volt. Na, mindegy végülis, lehet csak engem zavar ez egy picit jobban, mint kellene.
Kicsi várakozás után sorra is kerültünk, és hát magát az inszeminációt észre sem vettem, olyan természetes ez már. A pár másodperces akció közben a dokik kikérdeztek, hogy miért is van erre most szükség, én gyorsan lezavartam számokban a történetem, majd szomorúan mondták, hogy szegény. Nem gondoltam, hogy egyszer idáig is eljutok, hogy már a sokat látott dokik is sajnálnak. Lapozzunk. Inkább arról írok, hogy egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, nem csalódtam az akcióban.
Nem tudom, mit várjak, azaz mennyi esélyt jósoljak. Eszembe szokott jutni, hogy talán pénzkidobás és időpazarlás volt az egész, de hát végülis mire költsünk? Pelenkára még nem kell. Időm is, mint a tenger, nem rohanok a gyerekért az oviba. Aztán meg arra is szoktam gondolni, hogy mindent meg kell próbálni, hiszen lombikkal sem jutottam el még csak egy pozitív tesztig sem, ezzel szemben voltam már természetesen terhes, miért ne sikerülhetne. Két hét múlva meglátjuk. Végülis szex helyett jó volt ez is vagy mi (maximum ugye egy kicsit jobban fáj és lilásabb tőle a seggem, mint amúgy otthon szokott, de ettől a kis kellemetlenségtől a sikerért cserébe igazán könnyen eltekintek).
Szevasztok, majd lehet jövök egy pozitív teszttel.

2017. március 22-én...

...sem szülök. Nem akartam eddig húzni az idegeket, semmiképpen sem, de hát este 7-kor érkezett meg a vérvétel eredménye, őszintén szólva már le is mondtam róla.

Reggel azért persze csináltam egy tesztet, ami negatív lett, és ezt igazán meg is írhattam volna, ha tudnék telefonról kommentet írni, de valamiért egy ideje nem tudok. Meg hát bevallom őszintén, nem vettem én készpénznek azt a negatív tesztet.

Szóval hétvégén azért minden este tapasztaltam olyan erős haspuffadást, hasfeszülést, hogy a Clexane beadása is komoly akadályokba ütközött tőle. Hiába döntöttem el, hogy nem akarok észrevenni semmilyen tünetet, vagy figyelgetni a testem (jól is sikerült amúgy), de ezt nem lehetett nem észrevenni. Úgyhogy megint nem adtam fel semmit sem a negatív teszt után, maximum már nem voltam olyan optimista, de nagyon vártam a vérvétel eredményét. Az meg nem jött, akárhogy is frissítettem a telefonomat. 

HCG-144, ezt írta a férjem. Ám valószínűleg rosszul fogalmaztuk meg az imáinkat, vagy nem elég körültekintően, mert nem mondtuk el, hogy 100 feletti HCG-t az én laboreredményemen szeretnénk látni és nem pedig egy rendszemtáblán reggel munkába menet. Az én 0-ás HCG-m sajnos egy szórakozóhelyen este 7-kor érkezett meg, ahonnan legszívesebben azon nyomban felálltam volna, és jöttem volna haza, de nem akartam otthagyni egyedül a barátnőmet, így várnom kellett míg megérkeznek a többiek. Borzasztó volt, azt azért elmondom. 

Nos, ez most így alakult, lesz majd minden jobb is. Ez a lombik is jó volt valamire. Mondjuk arra, hogy jól kipihenjem magam, hiszen az az egy hét, amit itthon töltöttem, nagyon kellett, és nagyon kisimultá tett. Arra is jó volt, hogy végre elfogadjam, teljesen felesleges beleélnem magam bármilyen tünetbe: hiába mondtam mindig is, hogy az inszemeknél egyáltalán nem puffadtam az Utrótól és ennyire még az első lombiknál sem, talán a másodiknál sem, valószínűleg változik ez is, és biztos, hogy hétvégére ez telítődhetett a szervezetemben, és a progeszterontól feszült ennyire. Vagy még arra tippelek, hogy esetleg az agyamtól. Más nem lehet.

Azt hiszem felesleges is tovább elemezni ezt a FET-et, mert mostmár mindegy is és egy a lényeg: 2.5 hónapon belül teherbe kell essek valahogy, mert három hónap a lipid hatósugara. A következő FET egy ciklus kimaradással mehetne, tehát augusztusban, amikor újítják a Káali műtőjét, így nem tartanak leszívást, sem transzfert. Ha minden úgy alakul, ahogy eddig, akkor nekem még pont augusztusra esik a peteérésem, szóval valahogy ki kéne tolni a ciklust, hogy szeptember elejére essen. Még nem tudom, mi legyen. Most még olyanok is járnak a fejemben, hogy nem hagyok ki ciklust, hanem az LDN-es dokimmal csináltatok egy inszeminációt, de szabin van, július 28-ára van hozzá legközelebb időpont, ami elég késő egy inszem szervezéséhez, de ha megcsinálják gyorsan, természetes ciklusban, akkor még akár. Nem tudom vannak-e ilyen rugalmasak, bár biztosan, nekik az jó pénz. Szóval akkor nyomkodom még picit az utrót, hátha később jön meg, és minden tolódik kicsit arrébb. A júliusi peteérés augusztusra, az augusztusi szeptemberre. Valamelyik végre csak a mi hónapunk lesz...

Hát ez volt, ez lesz, köszönöm, hogy gondoltatok rám. 

(ET+11, 30.cn, 15. DPO)

Az elmaradhatatlan tünetelemzés

Nincs semmi.
(ET+7, 26.cn, 11.DPO)

Az élet ET után

Egyre jobb vagyok az ET utáni idők eltöltésében. Emlékszem az első lombikkor nem nagyon tudtam másra gondolni, mint a méhemre és csak úgy cseperegtek a percek. A második lombik már ebből a szempontból teljesen jól sikerült, most meg aztán igazán simán tudok bármi másra is gondolni, nem csak a méhemre, és arra hogy vajon mi történhet odabent. Megmondom őszintén így elég gyorsan telik az idő.

Ám mielőtt még teljesen elfelejteném, hogy mi történt csütörtökön, most még gyorsan az elején írok egy összefoglalót, mit szedek és teszek így ET után.

50 mcg Letrox - Letroxot már kb 4 éve szedem, de az is lehet, hogy 5. Még az első TSH mérésekor 3.6 volt az eredményem, erre kaptam a gyógyszert, annak ellenére, hogy T3, T4, ANTI-TPO szerencsére mindig is jó volt nekem. A TSH-m így letroxal azóta mindig 1 körül mozog. A fő endokrinológus decemberben viszont azt mondta, hogy nem kellene szedem, attól, hogy 3.6 a TSH-m, ha minden egyéb pajzsmirigy érték rendben van mellette, de ő is azt javasolja, hogy ha már eddig szedtem, most már ne hagyjam abba. 

750 mg Merckformin XR - Ez az új metforminem az IR-re, hát bízom benne, hogy használ, vagy legalábbis nem ront az értékeimen. Mióta elkezdtem, még nem voltam terhelésen. Tudni kell, hogy a márciusi lombikkor is és a mostani alkalmával is folyamatosan mérem a vércukrom étkezések után egy és két órával. Úgy tudom, hogy terhesen 7 alatt kell tartani, és akkor rendben van. Nekem ez a reggelit leszámítva mindig rendben is van, általában 5-6 közötti értékeket mérek, nagyon ritkán 6-7 között van. Reggeli után viszont borzalmas a helyzet. Márciusban nem volt ritka, hogy a 60 perces értékek 10 körül mozogtak, most pedig mindig 8 körül mérem. (Általában két óra múlva ez reggel is rendeződik 6 alá, vagy 6 körüli értékre.) Nagyon bánt ez és nem tudom mi tévő legyek. A márciusi értékeket egyértelműen a stimulációnak tudom be, de most hiába nincsen stimuláció olyan sokkal azért nem jobb a helyzet. A reggelim minden esetben 1 szelet, saját sütésű teljes kiőrlésű kenyér, sonka és zöldség. Egyébként 30 gramm lassú CH-t ehetnék meg reggel és ez nincsen több 15-20 grammnál. Most azon hezitálok, hogy ezt is lecsökkentem és csak egy fél szelet kenyeret fogok megenni, több sonkával és zöldséggel. Egyszerűen nincsen jobb ötletem. Mikor májusban voltam az endokrinológusnál, megemlítettem neki ezt, és ő is azt mondta, hogy biztosan a stimuláció miatt volt, és ha még egyszer ilyet tapasztalatok, sportoljak nyugodtan ET után is, vagy terhesen valami lazát (kocogás, bicikli, erőteljesebb séták). Még ezen is gondolkodom. Két alkalommal volt, hogy gyorsan bekaptam egy kávéskanál fahéjat (vércukorcsökkentő hatása van), mikor 7 fölött volt az érték, de persze utánaolvastam és terhesen nem javasolt a nagyobb mennyiségű fahéj, úgyhogy most az is bánt, hogy bevettem kétszer. Még azon is gondolkodom, hogy létezik-e olyan, hogy az ember csak reggel kap inzulint?

Myo-inositol - Szintén az IR miatt szedem, ugyanis hosszú távon csökkenti az inzulinrezisztenciát, és a petesejtek minőségét is javítja. 

Femibion - A metilfolate tartalma miatt én mindig ezt a terhesvitamint választom. 

1000 mcg B12- vitamin - A metformin rontja a B12 vitamin felszívódását, így akik ilyen tartalmú gyógyszert szednek érdemes időnként ránézni. Nekem legutóbb határértéken belül volt ugyan, de éppen hogy csak, így pótolom. 

3000 NE D- vitamin - a D- vitamin nem csak terhesség előtt és terhesen javasolt, hanem IR-eseknek is. Kutatások szerint a női szervezet alacsony D vitaminszintje is oka lehet meddőségnek, valamint az IR kialakulásban is szerepet játszhat. Nálam a D-vitamin szint szintén mindig határértéken belül van, de igencsak az alsó értéket verdesi. 

1000 mcg metilfolate - MTHFR homozigotaságomra szedem és fogom is szedni most már egész életemen át. 

Omega-3 vitamin - Sajnos étkezéssel nem túl sok Omega 3-at viszek a szervezetembe, bár már kicsit jobb a helyzet ebből a szempontból is a korábbi évekhez képest. Lombik előtt és alatt mindig felturbózom picit magam vele, hiszen, ha terhes maradok, akkor nagyon fontos lesz ez a baba agyi fejlődésére vonatkozóan.

3*2 Utrogestan - progeszteronpótlásra.

2000 NE Clexane - Korábban majdnem minden doki javasolta nekem az MTHFR homozigotaságom miatt, viszont a legutóbbi konzultációk során sem Fülöp, sem a Kaáliban nem mondták, hogy indokolt számomra, de a vetéléseim miatt mégis kapom, ugyanis bizonyos kutatások szerint növelheti az embrió megtapadásának esélyét. Véleményem szerint ez a mennyiség nem árthat, viszont nekem a megtapadásban sem bizonyított eddig még, úgyhogy a fene se tudja... Ha ez most nem jön össze, lehet, hogy nem fogom kérni többet.

Amúgy most picit itthon vagyok, és pihenek, nem dolgozom. Hétvégén sokat sétáltam, sok házimunkát végeztem: mostam, takarítottam és főztem. Ügyelek arra, hogy legyen megfelelő mennyiségű tevékenység, mozgás, de persze mindent óvatosan csinálok. Jól esik most elhinni, hogy van bent valaki, és vigyázni rá, de nem merek tervezni, nem lovaltam bele annyira magam ebbe az egészbe, mint az előző alkalmakkor. Nem tudom még mikor szülök, és hogy mikor hányadik héten leszek. Azt sem tudom, hogy mikor tesztelek vagy hogy vérvételre megyek-e vagy mi lesz. Majd, ahogy alakul, ahogy érzem, de nem leszek ennek a rabja, az biztos. Írtam már, hogy ezúttal még az embriót sem néztem meg a transzfer előtt? Biztosan tudom, hogy ugyanolyan gyönyörű volt, mint az előző.
(ET+3, 22. cn, 7. DPO)