A Mindentmegmondónál

Hála az égnek nem kellett várnunk újabb 5 hónapot a következő konzultációhoz, tegnap beszorított minket a doki. Na, hát mit mondjak?

Sorra vettük a tökéletes eredményeimet, mindent rendben talált, a cikluskövetésemet halálra dicsérte, el volt ájulva tőle, mint gyerek a játszótértől. Kihúztam magam és büszkén néztem a férjemre, hogy igen ezek az én kis petéim, az én nemi hormonjaim, amik ilyen csodálatos előadást nyújtanak a dokinak. A nagy laborom: tankönyvi. Hát hiába. Egészséges vagyok, mint a makk, hála az égnek.

Utoljára hagytam neki a szaftosat, a cukorterhelést. "Na, hát ez szar" - volt a válasz rá szó szerint, pedig én kis naiv, azért bevallom számítottam rá, hogy azt mondja, "jól van, magától jó lesz ez is". De nem. Másfél órát voltam bent, de ebből szerintem egy órát a cukorterhelésemen lovagoltunk. Persze én próbáltam meggyőzni, hogy ójaj, hát hány cukorbajos szaladgál nagy hassal a világban, amivel egyet is értett, de azt mondta, hogy az más. Végül is igaz, más terhességével én valóban nem megyek semmire. Nyomtattam neki gyönyörű szép táblázatot, hogy nézze meg a 4 éves tendenciát, próbáltam meggyőzni, hogy ebből nem lesz jobb, és értékelje jónak a legutóbbit, mintha amúgy az ő jóváhagyása a biztos terhességet jelentené. Szerinte lesz jobb, mert lennie kell, különben ezzel nem lesz gyerekem...:( Jó volt ezt hallani, minden meddő nő álma, hogy ezt egy orvos mondja neki. Azt mondja, hogy a 60 és a 120 perces inzulin 30-as kell legyen. Ha jól emlékszem 2013-ban azt mondta, hogy nekem lehet 50 is, mert annyira rossz eredményem van. Most azt mondja, hogy najó 30 helyett elég, ha 32 lesz. Komolyan. Azt hittem, ez csak egy vicc. De nem. 32. Ezt biztosan könnyebb lesz elérni, mint a 30-at. Szerinte elképzelhető, hogy a metformin nem jó nekem (állítólag van olyan, hogy metformin rebound effektus, de egyelőre nem sok mindent találtam erről). Úgyhogy ő azt javasolja, hogy 2 hónapig gyógyszer nélkül próbáljuk rendezni az inzulint, csak napi 2 Inofolic-al, további kevés sporttal és szigorú diétával. Ha nem sikerül, akkor kell gyógyszer, de szerinte nem metformin, hanem valamilyen gliptinszármazékot kellene kipróbálni (egyébként az Eucreasban - amit most szedek-, is van gliptinszármazék (pontosan vildagliptin) a metformin mellett.). Ühüm. Nem tudom. Ha ez így jó, akkor az endokrinológus miért nem mondta nekem ezt ezalatt a 4 év alatt? Amúgy olvastam, hogy nem nagyon létezik olyan, hogy ezeket a gliptineket metformin nélkül adják. Félek, hogy ezt csak így kitalálta tegnap, hogy milyen jó ötlet, de ugye nem ez a szakterülete és nem vagyok benne biztos, hogy megvalósítható úgy, ahogy ő gondolja. Mellesleg, ha létezik ilyen metformin ellenesség, akkor miért nem volt még szó erről nálam? Egyébiránt kicsit be vagyok tojva attól is, hogy metformin nélkül nemcsak hogy meg fogok hízni, hanem én éhen is halok (minden vágyam plussz kilókkal éhen halni). Tudniillik a metformin előtt sajnos iszonyatosan sokat küzdöttem az éhséggel, bármennyit is ettem. Tudom sok mindenkinek ez elképzelhetetlen, de jó pár komoly IR-es tudhatja miről beszélek. Szóval nehéz döntés ez.

A lényeg, hogy végül 2 lehetséges okot vázolt fel az esetünkre:

1.) Az IR-em és a mindkettőnk MTHFR mutációja. Ennek megoldása, hogy rendezem az inzulint (bárhogyan is történjen ez), G. is elkezdi szedni az aktív folsavat az MTHFR-re. A PCT miatt továbbra is lombikozunk és elképzelhető, hogy ez elegendő is lesz és megmarad a terhesség. 

2.) Ugyan lehetséges, hogy a fentiek okozzák a beágyazódási problémát, de úgy véli, hogy az én koromban akkor is túlzás a 4 biokémiai terhesség csak az IR és az MTHFR miatt. Nem mondta, de kicsit azt éreztem, hogy csak a fentiek miatt azért nem lenne indokolt ennyi sikertelenség. Így a másik ok az immunológiai probléma lehet. Szerinte meg kellene csináltatnom a G1-es HABAB vizsgálatot, és ha abból kiderül, hogy én G. antigénjeivel szemben ellenanyagot termelek, akkor az IVIG lesz nálam a megoldás. Ám mivel nincs kettőnél több ultrahanggal bizonyított terhességem, ezért erre semmiképpen nem leszek OEP támogatással jogosult. Na, ez olyan 700.000-1000.000 Ft-os immunoglobulin kezelést jelent a mi esetünkben. Luxus terápia. Szuper. Kimondottan jól állunk. Van itt egy IR rendberakós lehetőség, amivel 4 éve küzdök, azaz egyelőre elég kilátástalannak tűnik a helyzet, ráadásul kevés az esély, hogy csak ez a probléma, meg itt van egy milliós nagyságrendű IVIG. Köszönöm szépen Univerzium a két csodálatos alternatívát, amit itt elém toltál, egyelőre fingom sincsen, melyiknek drukkoljak inkább. Egyik egyszerűbbnek tűnik, mint a másik.

A helyzet az, hogy egyelőre kicsit össze vagyok zavarodva, de nem mondom, hogy el vagyok keseredve. Igyekszem elfogadni ezt a szituációt és kihozni belőle a legjobbat, akkor is, ha úgy tűnik, továbbra sem lesz könnyű a mi utunk, de próbálok nem belesüppedni ebbe.
Egyébként holnap megyünk a Kaáliba, ahol megbeszéljük a következő lombikot. A doki amúgy nem tiltott le a próbálkozásról, de azt mondja, hogy előbb tényleg rendezzem az inzulint és ha teherbe esek, akkor a pozitív teszt napján azonnal hívjam. Ezt a lelkemre kötötte többször is. Kérdeztem, hogy miért, mert amúgy semmit nem mondott mivel támogassam meg a terhességet, de csak hajtogatta, hogy hívjam és kész. Jövőhéten a híres endokrinológushoz megyek, akire 9 hónapot vártam, bízom benne, hogy nem volt hiába, és a fincsi konzultációs díjáért mond nekem valami hasznosat és segít megoldani ezt a fenti inzulinproblémát. Januárban pedig elmegyünk a G1-es HABAB vérvételre, aminek során, ha beigazolódik az alloimmun háttér, akkor ismét hívni kell a dokit, hogy elindítsuk az IVIG-et. Szóval még ha nem is a legegyszerűbb (és legolcsóbb) úton, de van esély a babára. Egyszer nekem is lesz, ezt eldöntöttem a fejemben.