Nem is az enyém lenne...

...ez a blog, ha a szokásos idegbajos tünetelemzéseim elmaradnának...

ET+3-on (6. DPO) nagyon erős aktivitást éreztem ám odalent. Előtte este menstruációszerű görcseim voltak, nem olyan nagyon erősek, és nem is állandóak, de néha néha néhány perc erejére megjelent. Nem is tudtam igazán aludni tőle, hiszen jó jelnek tudtam be, ilyen korán -gondoltam-nem jöhetnek menstruációs görcsök, így aztán gondolatban elkezdtem drukkolni és mantrázni a Mazsoláknak, hogy tapadjanak meg. Jaj Istenem, micsoda verseket költöttem, reggel jót kuncogtam magamon (meg gondolom kínjában néhány költő is a Mennyekben). Aztán másnap szinte egész nap duzzadtak és dagadtak voltak a melleim, rendesen fájtak is ám, puffadt és kicsit nehéz volt a hasam. Persze a racionalista énem magamra szólt, hogy valószínűleg azért érezhetem jobban a melleimet, mint mondjuk inszeminációk után ilyenkor,mert nagyobb mennyiségű progeszteront használok, mint akkor, és a méhem is igazán lehet nehéz a leválni készülő méhnyálkahártya miatt. Mert hát szépen ki van találva az emberi szervezet.

ET+4 (7. DPO) reggelén a melleim szépen le is eresztettek, minimálisan érzetem őket és inkább a mellbimbóim voltak érzékenyek, nem pedig az egész mellem. Hát igen, egy egy titkos pillanatban -bevallom- elég rendesen megnyomkorászom őket és most, itthon, nyugiban biztosíthatok mindenkit róla, hogy elég sok ilyen pillanat akad. Ráadásul a hasam puffadása is alábbhagyott.

ET+5  (8. DPO) reggelén már teljesen elkeseredetten keltem fel, igazából a mellbimbó érzékenységen kívül nem éreztem semmit az égvilágon, és azon morfondíroztam, hogy fogom elterelni a gondolataimat. Magam megnyugtatására beletemetkeztem az utóbbi idők kedvenc hobbijába, azaz a neten való kutakodásba, és hát rájöttem - mint mindig -, hogy nagyon nagyon kevés nő érez ilyen korán még bármi tünetet. Az, hogy én eddig minden "terhességemet" megéreztem a tesztelés előtt, igazából nagyon ritka "adottságok" egyike. Ráadásul ennyi idő után már abban sem lehetek teljesen biztos, hogy pontosan mikor kezdtem el érezni őket. Az is lehet, hogy csak a 10-11. DPO-n, hiszen egyrészt természetes ciklusban nehezebb behatárolni az ovuláció pontos idejét, ráadásul akkoriban nem is volt még ebben ennyi tapasztalatom, mint most, másrészt pedig tényleg nagyon régen volt már, és mivel én ezeket sehová nem írogattam fel akkoriban, elképzelhető, hogy a tesztelésre való egyébként egy-két napos várokozásom évmillióknak tűnt szépen eltorzítva az ezzel kapcsolatos emlékeimet és gondolataimban átírva a DPO-k számát. Ezzel szépen meg is nyugtattam magam és végül kitaláltam egy sokkal jobb programot, méghozzá hogy megtervezem, megszervezem a karácsony körüli teendőket, ajándékbeszerzéseket, menüt, dekorációt és hasonlókat, hiszen az összes gondolatom ezidáig a lombik és beültetések utáni izgalmak körül forgott, semmit nem foglalkoztam még a karácsonnyal. Egy cseppnyi ünnepi hangulat nincsen sem az otthonunkban, sem pedig a szívünkben, és ez nem jó így. Megfogadtam hát, hogy lecserélem ezt az idétlen hobbimat valami sokkal hasznosabbra és tevékenyebbre. A gondolati szinten történő nagy serénykedések közepette persze néha-néha le le csúszott az agyam a méhembe, körbenézni, hogy mi történik oda lent és ha nagyon nagyon akarom, akkor elmondhatom, hogy ezen a napom picit szurkálgatott a hasam, ami nagyon emlékeztetett régről valamire és amit szintén egy jó jelnek tartottam, és a melleim is szépen elkezdtek újból fájdogálni.

ET+6 (9. DPO) reggelén, azaz ma viszont megint semmit sem éreztem, a melleim érzékenysége totálisan elmúlt és sehol nincsen már/még a tegnapi oly' megnyugtató hasszurkálás, bár próbálok azért nem csak erre koncentrálni. Gyakorlatilag minden másnap érzek ezt azt, ami bármit jelenthet ugyan, és nagyon jól tudom, hogy nagy valószínűséggel a progeszteron okozza, de engem valahogy megnyugtat, ha érzek valamit és az a valami mondjuk nem éppen menstruációs görcsökre hasonlít vagy legalábbis ha arra is, akkor sem a túl erősekre.

Teszt? Amolyan maratoni-félét tervezek: 11. DPO-tól kezdem két naponta megállás nélkül  a hivatalos 17-ig:) Érzem, hogy nagyon jó móka lesz!

Nos, hát ennyi, így éldegélünk ET után mi, bízom benne, hogy még mindig hárman.