ET+2 és 5. DPO

Nos, és akkor vegyük sorra, mi is történik velem a transzfer után azt leszámítva, hogy folyamatosan a hasamat fogom, mintha tartanék egy kis erszényt, nehogy kipotyogjanak a Mazsolák. Néha eszembe jut, hogy össze kellene szorítanom a combomat is, és úgy járni-kelni:) A tüneteimről sok említésre méltót nem tudok mondani, remélem azért, mert még nem is lehet. Kicsit szurkálgat a hasam, de igazából az szinte a leszívás óta tart, és egyébként inkább olyan mintha múlófélben lenne, nem pedig erősödne, csak úgy mint a pisilés is, mármint az is a leszívás óta mintha mindig picit nehezen menne. A melleimet is picit érzem, de az szintén még a beültetés előtt kezdődött, gondolom azért, mert akkor kezdetem el dugdosni a progeszteront, szóval ezt sem tekinthetjük mérvadónak. Hasam picit puffadt, de egyáltalán nem mindig, sőt, nagyon ritkán, de ez is lehet a progeszteron tünete. Mindenesetre minden olyan gyengécske, hogy ha nem figyelnék rá, észre sem venném. Lehet, hogy ezt hívják mások tünetmentesnek és remélhetőleg ilyen korán még teljesen normálisnak. Azért nagyon vágyom rá, hogy mielőbb érezzek valami erősebbet. 

A szedett szereim repertoárja majdhogynem ugyanaz, mint az inszeminációk után, de azért összefoglalom itt is:

- az kimaradt a korábbi bejegyzésből, hogy a punkció napján is szúrnom kellett egy fél Ovitrelle-t, úgy volt, hogy a transzfer után is kell, de aztán ezzel kapcsolatosan meggondolta magát a doki.  Még jó, különben, hogy élném így ki az idő előtti tesztelési mániámat? 

- punkció másnapjától 3*2 Utrogestan kúp (választhattam volna a Crinone-t is, de amit összeolvastam róla Tőletek és az internet más bugyraiban, hát inkább megköszöntem a doki javaslatát, és döntést hoztam a combomon olykor-olykor selymesen folydogáló, ragacsos és csomós, az ujjaimat jól hidratáló, az összes bugyimon a tisztasági betétek ellenére nyomot hagyó csodálatos Utrogestan mellett. Azt már jól ismerem, és legalább nem mar.)

- Clexane-t már szúrom a stimuláció 3. napjától (november 21 óta) és szerintem engem erről már majd csak - a számomra még mindig ismeretlen - saját doki fog leszedni.

- 2*850 mg Eucreas a pozitív tesztig. Pozitív teszt esetén átváltok 2*1000 mg Merckformin XR-re

- 50 mcg Letrox

- 3*1000 mcg metilfolate. Ezt egyébként most megemeltem. A legutóbbi vérvételen nézettem egy folsavat, és nem igazán voltam elégedett az eredménnyel. Határértéken belül van ugyan, de abszolút a referencia tartomány alsó határát verdeste, pedig megállás nélkül szedek másfél év óta 2*1000 mcg-t, és minimum 2 havonta egy Fembion is lecsúszik (az inszemek előtt és után szedtem, negatív tesztek után abbahagytam). Ennyit számít az MTHFR mutáció homozigóta formában. Remélem azért sikerül kicsit feltornázni.
- 1 Femibion 800
- 1*500 mg Magnerot
- 2* 1000 mg C-vitamin
- 2000 NE D- vitamin
- 2*1 vas (vashiányom van)
-2*2000 mg Inositol

A Prednisolont szándékosan hagytam ki, a transzfer után ugyanis abbahagytam a szedését. Már régen megfogadtam, hogy bármit is mondanak ezzel kapcsolatosan a Kaáliban, én úgy fogom szedni, ahogy anno azt Fülöp javasolta, szóval a beültetésig. Még jó, hogy volt egy ilyen egyértelmű javaslat, mert a Kaáliban tulajdonképpen azt mondták, hogy ahogy érzem, végül is beszedhetem, ami még hátra van a dobozból, aztán nem muszáj. Egy 100 szemes dobozom van, úgy gondolom, hogy ha ennyire mindegy, hogy még 15 darab van -e benne vagy 80, hát akkor tényleg nem fogom szedni. Meg egyébként, ha az érzéseim is eldönthetik, nem csak a doki, nos akkor én ezt így éreztem most, majd máskor lehet, hogy másként fogok érezni iránta.

És jöjjön néhány szösszenet a pihenésemről:

Már nem is tudom, milyen régen elhatároztam, hogy én márpedig otthon fogok csücsülni a transzfer után 2 hétig átszellemülten bámulva egy könyvet, filmeket, a falat, vagy akármit olykor olykor felocsúdva ezekből és magam előtt elképzelve az osztódott gyerekkezdeményeinket, ahogy növekednek bennem, majd fúródnak bele a méhnyálkahártyámba, ezekkel a gondolatokkal segítve a terhesség létrejöttét. Aztán amilyen gyorsan közeledett ez az idő, olyan iramban gyarapodott a munkám mennyisége. Most legszívesebben azt írnám, hogy csak azért, hogy velem kicsesszen, és csak azért, mert ez a nyamvadt munka a vesszőparipám. De valószínűleg nem, csak egyszerűen így alakult és azért mert egyszerűen mindig rengeteg van és ha megkérdeznék, hogy ha csak rajtam múlna, nem pedig a ciklusaimon, akkor nekem mikor lenne úgy igazán nyugalmas és aktuális a transzfer, akkor valószínűleg nem találnánk ilyen időpontot, mert irdatlan mennyiségű van általában és én mindig sajnálnám a kollégáimat is, hogy rájuk ömlesztem a sok szemetet, ellenben velük, akik simán és egyébként akármikor ömlesztik rám a sajátjukat. Valahol így van ez rendjén, csak ne érezném én ettől mindig ilyen rosszul magam. Nem tudom minek hívják ezt, munkamániásnak vagy lúzernek. Gondolom inkább az utóbbinak. Egy hétig maradok itthon, de már az is megfordult a fejemben, hogy már hétfőn, azaz 5 nap után bemegyek, mert nem vagyok még elég lúzer az egy héttel. De próbálok azért kitartani egy hétig, mert G.-től valószínűleg rendesen megkapnám a magamét kiselőadás formájában arról, hogy ugyan nekem ne legyen fontos a munka és a kollégák, gondoljak a bennem növekvő 2 kis Mazsolára. És tényleg, most én másra nem is gondolhatok, és igenis, csak legyek képes kiverni a fejemből a munkát!

Más: ma kellett telefonálni a Kaaliba, hogy a tesók megélték-e a mai napot. Sajnos nem, úgyhogy nem maradtak fagyasztásra. Várható volt, de azért inkább biztosra mentem.