A mániákus tesztelés és tünetelemzés markában

Ígértem egy 11. DPO-s tesztelést, ugyebár. Ez a lelkesedésem egészen addig ki is tartott, amíg teljesen "véletlenül" (köhmköhm) rá nem leltem Cicmorgó írásában, hogy ő 10. DPO-n kapott először hírt iker Kislánykáiról 10-es erősségű teszttel. Gondoltam magamban, hogy ebből a kalandból én sem maradhatok ki 10 DPO-n, ET+7-en, mert hát ha Isten nekünk is megadja, hogy mindkét kis gyerekkezdeménykénk belefúrta magát a méhnyálkahártyámba, akkor nekem is itt az ideje a tesztelésnek. Így hajnalban sikerült is ellőni az első neten vásárolt 10-es erősségű tesztet. Persze hófehér maradt. Tettem-vettem, ettem egy szendvicset, ittam kb 2 dl vizet, eltelt jó két óra, és csak azon morfondíroztam, hogy nem jók azok a netes tesztek. Valami baj biztosan van velük! (Azon kívül is, hogy sosem volt nekem az még pozitív:)) Így hát gyorsan elmentem még pisilni, ugyanis azt a másfél órája megivott 2 dl vizet nem ítéltem meg túl soknak, ezzel szemben viszont a vizeletem gyönyörű sárgán csillogott át a műanyag pezsgőspoháron ahhoz, hogy ezt megtartsam, amíg beszerzek egy gyógyszertári 10-es tesztet, de persze előtte, azért kipróbálok még egy neteset, hátha nem rossz mind. De ez is rossz volt. Fehér maradt. Leszaladtam a gyógyszertárba, ahol többször is elmondtam, hogy 10-es tesztet kérek, lehetőleg minél többet. De csak egy Gabriel volt, majd délután hozzák a többit. Repültem haza Gabriellel, és még kabátban kaptam elő a dobozt a táskából (csodálom, hogy nem vittem magammal a vizeletet, hogy még útközben hazafelé megcsináljam a tesztet), amikor is feltűnt, hogy 25-ös a teszt... A Sors. Így jelzi nekem, hogy feleslegesen erőlködöm a 10. DPO-s tesztelésekkel. De azért ellőttem egy harmadik 10-es netest is, mondván, hogy nem lehet, hogy háromból három el van rontva. De ez sem működött. Mind rossz! Persze nem keseredtem el, egy apró pillanatra sem. Tényleg arra gondoltam, hogy nem dőlhetek be ezeknek a teszteknek. 

ET+8-on, 11. DPO-n, tegnap viszont már nagy reményekkel csepegtettem a hajnali pisit a már GYÓGYSZERTÁRBAN (!) vásárolt Amazonra. Persze semmi. Nem mondom, hogy nem hullottak záporozva a könnyeim, és nem azért, mert ilyen korán elástam a siker lehetőségét, de nagyon féltem attól,  ami vár rám az elkövetkező napokban és, hogy hogyan fogok ezzel szembenézni. Ennek ellenére ezen az estén nagyon boldog voltam, ugyanis kicsit kezdtem egy feszülő érzést beazonosítani odalent a méhemben, ami szintén emlékezetes volt nekem régről és jó jelnek tulajdonítottam. Alapvetően nem terveztem 12. DPO-n tesztelni, de úgy feküdtem le, hogy ha van ilyen jó érzésem, akkor tuti, hogy fogok reggel. Hozzátartozik az is, hogy ezen a héten ez volt az első nap, amikor álom jött a szememre, mert kissé kóros álmatlanságban szenvedtem egész héten. 2-3 óráknál nem aludtam egy szemernyit sem többet és a fejem is 3, de talán 4 napon át is folyamatosan görcsölt, nem beszélve, hogy hőemelkedésem is lett. Természetesen ezeket a tüneteket is a pozitívak közé soroltam, akkor is ha kissé kellemetlenek voltak.
Ma reggel, ET+9-en, 12. DPO-n  a hasam ébresztett. A feszülés, és a tompa enyhe nyomás benne erősen biztatott, hogy pezsgőspohárba pisiljek. A betétemen pedig sárgás barna foltok jelentek meg, amiről boldogan állapítottam meg, hogy beágyazódás, csakis beágyazódás lehet ez!Téptem fel a gyógyszertári és a netes 10-est. Valahogy úgy éreztem, hogy ez ma tuti pozitív lesz. De semmi. 5 perc után újra megnéztem és a netesen láttam egy halvány csíkot. De olyan, de olyan nagyon halvány volt, hogy az ott sem volt, csak a szemem káprázott. Oda is adtam őket G-nek, hogy ő is hozza meg a végső ítéletet és dobjuk ki, de hozzátettem, hogy én nem látok rajta semmit. Nézegette és azt mondta, hogy netesen mintha lenne valami, de nem tudja, hogy odaképzeli-e. Bár ezzel az erősséggel inkább száradási csíknak kellene ezt nevezni, de valahol örültem, hogy nem csak én bolondultam meg még ebben a lakásban. Munkába indulás előtt még tettem egy pisi kört a WC-ben, és hát lám-lám a WC papíron rózsaszínes foltok jelentek meg...dettó ugyanaz a forgatókönyv, mint az előző két biokémiai terhességem azt leszámítva, hogy azoknál egyértelműen csíkos teszteket produkáltam és nem csak ilyen képzeletbeliket. Érdekes, hogy valahogyan nem keseredtem el. Tudtam, hogy jót is és rosszat is jelenthet ez, de valahogyan annyira jóérzésem volt. Jól is telt a munkanap, egész nap nevettem, annak ellenére, hogy 5 percenként jártam ki a mosdóba bugyivizsgálatra, és 5 percenként megállapítottam, hogy ez bizony szivárog. Rózsaszín, de szivárog és néha kicsit darabos is...Nem telt meg egy tisztasági betétnyi, és mire odaért inkább barna lett, de elég nehéz a színt megállapítani, ha közben csurog a progeszteron is (sorry for TMI). Hasam még mindig feszül, fájdogál is, de nem mondanám még menstruációs görcsnek, inkább olyan nyomás féleségnek. Persze írtam a dokinak, aki vissza is hívott. Azt hittem, hogy megnyugtat kicsit, hogy beágyazódás van, hékás, nem kell még elásni az egészet, de igazából semmi ilyet nem mondott. Persze mondta, hogy ha 3 napos embriókat kaptam, akkor még ne hagyjam abba a gyógyszert, emeljem a magnéziumot, meg az Utrot is lehet, igyak bort, aztán várjunk. Kicsit úgy éreztem, hogy, ha 5 naposak lettek volna, akkor már inkább nagyobb a gáz, szóval, ha 2 nap múlva is itt tartok, akkor gondolom tényleg eláshatom. Persze ezt csak én éreztem, nem ő mondta.
Azt pozitívnak tartom, hogy nekem Utro mellett eddig még soha, de soha nem jött meg. Akkor sem, amikor 16-17. DPO tájékán már majd leszakadt a hasam és a derekam, akkor sem, amikor úgy éreztem, hogy egy vérrel telt lufit hordok a méhemben, és csak egy kis szúrás és durran ki belőlem néhány liter vér. Eddig minden alkalommal az Utro abbahagyása után 1-2-3 nap múlva jött meg. Szóval ez nem menstruáció lesz. Valakik vagy valaki vagy be, vagy kifelé akar jönni és én mostanra már cseppet sem vagyok annyira optimista, mint reggel voltam. Hétvégén, ha nem is minden, de valami majd kiderül. És én nagyon -nagyon félek a csalódástól....