2015. szeptember 1., kedd

Elgondolás

Emlékszem, hogy kislány koromban mennyire nem értettem, hogy azok az idős asszonyok, akiknek nem lett sosem gyereke, miért voltak olyan "gonoszok" a gyerekekkel. Na, nem mindenki, de jellemzően azért azok voltak. Anya mindig mondta, hogy legyek megértő, nézzem el nekik, hiszen nem lehetett gyerekük, én pedig mondtam, hogy jaj, mit nem tudták ezt azóta megszokni, meg miért rajtam töltik ki. Most azért úgy visszamennék aztán jól pofán vágnám magamat. Kíváncsi lennék, hogy belőlem milyen öregasszony válna, ha a 30-as, 40-es éveimet a barátaim kisgyerektársaságában kellene eltölteni, úgy, hogy nekem nincsen. Még azt is megkockáztatom, hogy a lelki nyomorom miatt nem is biztos, hogy életreszólóan tudnám velük a barátságot ápolni. Aztán lehet, hogy 70-80 évesen meg én is bottal kergetném a gyerekeket, meg böködném az ujjammal a vállaikat, és ordítanám nekik rekedt hangon, hogy "ti loptátok el a szilvámat, büdös kölykök!"
Najó, hagyjuk. Tulajdonképpen, nem is vagyok rá kíváncsi, hogy milyen lennék. 

8 megjegyzés:

  1. Ezt így még sosem gondoltam végig, de tényleg basszus, én is csomó gyerektelen "vénkisasszonyt" ismertem anno, és egytől egyig elviselhetetlen hárpia volt, főleg velünk... :/

    VálaszTörlés
  2. Figyu, nálunk a meddőségibe a dokik azt mondják, hogy sok nő a fél karját is odaadná, ha egyszer lenne egy vetélése, mert ez azt jelenti, hogy termékeny. Neked lesz gyereked hamarosan, jó úton jársz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az első vetélést én is így láttam. Talán a másodikat is. Szerintem ezek a nők sem 4-et kivannanak azért maguknak :) de én azt mondom, mindenkinek a saját zsakja nehéz és úgy is van jól, hogy mindenki azt cipeli. Senki ne akarja a fél kezét másik problemajaert adni, mert még kiderül, hogy az sem sokkal élvezetesebb :)
      Amúgy tudom, hogy lesz, ez csak egy számomra vicces elgondolás akart lenni, valszeg azért, mert megint egy olyan osszejovetelrol jöttem, ahol több volt a terhes, mint a nem terhes :)))

      Törlés
    2. Én teljes mértékben megértelek, tudom milyen érzés ez...Jövő ilyenkor már ott lesz a baba a pocidban és nemsokára szülni fogsz ;) Ne is mond az összejöveteleket, ránk is a sok terhes nő látványa vár szeptemberben...

      Törlés
  3. Bármilyen szomorú is, ezen a bejegyzésen azért jót kacagtam. Szinte látom magunkat, ahogy ötyézünk öregen, és együtt szidjuk a gyerekeket. Van ennek valami bizar bája. :-) De azért remélem sosem jutunk el ide, és inkább a gyerekes történeteket osztjuk majd meg egymással.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))) Az utóbbit fogjuk, hidd el:) (Pinkman)

      Törlés
  4. Ma gondolatban minden öreg néninek megbocsátottam, aki undok volt velem gyerekkoromban. Köszi Pinkman! :)
    Jövő ilyenkor jót mosolyogsz majd ezen az írásodon, babával a pocidban, vagy a kezedben! ;)

    VálaszTörlés
  5. A második vetélésemet (20. héten történt) követően, én úgy éreztem, hogy nem bírok gyereket látni. A legjobb barátnőmnek épp akkor volt 5 hónapos a kisfia. Ha beszéltünk telefonon mindig tereltem a gyerek témát. Szinte idegesített, h miért beszél róla. Legközelebb amikor láttam a babát. Majd 10 hónapos volt. Utólag nagyon bánom. De mindenesetre ez megmutatta hogy nagyon tudom a saját kis sebeimet nyalogatni. A gyerektelen öreg nénik meg hosszú évtizedekig nyalogatják. Most olvastam nemrég egy hírt, hogy egy idős néni végrendeletében egy koraszülött mentőt ajándékozott egy kórháznak, mert 1956-ban korababája meghalt. Ő sem felejtette el a fájdalmát.

    VálaszTörlés