Stresszkezelés - vagy hogyan ne legyünk idegbajosok?

Fülöp óta sokat gondolkodom ezen a témán bevallom. Vagyis ez nem igaz, mert előtte is gondolkodtam már rajta, ugyanis Breyer doktornő is kérdezte például, hogy hogyan alszom, mennyire vagyok ideges, mikor elemezte az előző tökéletes 0 és 120 perces cukrom és inzulinom viszont a 60 perces 14.5-ös vércukrot nem tudta minek betudni. Akkor a doktornőnek se tudtam válaszolni ott hirtelen, végül mondtam neki, hogy véleményem szerint nincsen gond az alvásommal. Szégyen nem szégyen én eleget alszom. Szerintem sokan örülnének, ha lenne ennyi idejük aludni, mert én aztán teszek róla, hogy megaludjam a 7 (ha lehet 8) órát, különben nem tudnék edzeni esténként, de valószínűleg a munka is nehezen menne, meg egyébként elég fáradékony is vagyok, és bár nagyon korán kelek, de ezért korán is megyek aludni, mert hamar kidőlök. Az már más kérdés, hogy éjszaka mondjuk 15-20-szor felébredek és forgok, de én azt gondoltam eddig, hogy végülis ki nem a mai világban. És akkor a doktornő kimondta a legszebb szót, amit mostanában hallottam: Melatonin! Sokat hezitáltam, hogy kipróbáljam-e, de aztán úgy döntöttem, hogy sokat csak nem árthatok vele, mégsem altató. A melatonin az alvási ciklust irányító hormon, melyet a tobozmirigy választ ki. Megnöveli a REM ciklus hosszát, emiatt alvászavar ellen szokták adni. Mióta szedem, azóta tudom, hogy én eddig nem aludtam jól, úgyhogy nagyon jó volt a tippje a doktornőnek. 
Fülöp óta pedig a stresszen hezitálok sokat, vagyis azon, hogy én valójában átlagon felül stresszelek-e vagy csak úgy átlagos mértékben? Sajnos rájöttem, hogy én tényleg az átlagnál magasabb mértékben stresszelek és elég ideges típus vagyok. Nem volt nehéz rájönnöm, mert most, hogy 4 hónap orvosmentesség után eljutottunk Fülöphöz, és indulnak a vizsgálatok ismét elkezdtem öklendezni a reggeli a fogmosások alkalmával. Nem beszélve arról, hogy ha nem veszem be a alvásmentő bogyómat (nem szedem azért folyamatosan), simán felkelek, és forgolódok, és gondolkodom, mi hogyan lesz. Például most pénteken is. Szerencsére pontos időben megjött, amiért nagyon hálás is vagyok a szervezetemnek, mert ha húzta, halasztotta volna, akkor a 20-ai hosszú hétvégére esett volna pár ultrahang a ciklusvizsgálatból, amikor ugye a fű se nő (csak az én petém), és a kimaradt uh-t nem fogadta volna el Fülöp. Így letudom szerencsére az ünnepek előtt. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy felriadtam éjszaka, hogy megjött és elkezdtem számolni a ciklusnapokat, mikor rájöttem, hogy a 8 CD-s vérvételem pont egy olyan munkanapra fog esni, amikor nekem korán reggeltől kezdődik egy régen szervezett munkahelyi elfoglaltságom, amire odacsődítettem fűt, fát sőt még rengeteg embert is, és én leszek az egyik "főszereplő", vagy hogy is fejezzem ki azt, hogy erről semmiképpen nem késhetek és nem mondhatom már le. Tisztára ideges lettem és persze, hogy nem tudtam visszaaludni. Gondolkodtam a megoldáson, és rájöttem, hogy van egy magánlabor, ahol 6-kor is lehet menni vérvételre, és akkor még beérek, úgyhogy oda fogok menni. Csak az a baj, hogy akkor már késő volt. Az álom elillant a szememről, hiába lett meg a megoldás a problémámra, ezután már jött a gondolkodás, hogy a többi ciklusnap, hogy még nem szóltam a főnökömnek, hogy lesz egy hét, amikor én háromszor is kb 2 óra késéssel érek be, és ez persze minden további nélkül rendben lesz, mert jó fej a főnököm, de akkor majd rákérdez, hogy de mi a baj, és akkor nekem ki kell találni valamit és...és...és...Abban a pillanatban is tudom, hogy ez röhejes és nagyon gáz, de nem tudok leállni a gondolkodásról:) Most komolyan. Szerintetek normális vagyok? Csoda, hogy ezek után öklendezek fogmosás közben? Ha felkelek egy problémára és azt még meg is oldom, akkor én miért nem tudok nyugodtan visszaaludni hajnal 3-kor, mint minden normális ember? Egyáltalán mi a fenéért kelek fel hajnal 3-kor problémákat megoldani? Miért nem tudom reggel 8-kor megoldani a problémákat, mint minden normális ember? 
Aztán persze rájöttem, hogy azért van baj elég nappal is, nem kell félni. Most, hogy figyelem magam ilyen téren, tényleg van mit tenni és dolgozni ezen az ügyön. 
Olvasok egy könyvet a meditálásról, elméletben sok mindent tudok már, és próbálom időnként gyakorolni. Egy olyan szintre már eljutottam, hogy legalább már utólag tudom, hogy például másként is lehetett volna reagálni egy-egy helyzetre, nemcsak stresszesen. 
Ugye ott a pszichiáter is, és ez egy óriási lépés tőlem, hogy meghoztam ezt a döntést, hogy járok, de ki tudja, vele mikor jutok el arra a szintre, hogy képes legyek személyiségemből eredően stresszmentesen élni? Talán 1-2 év, de az is lehet, hogy még több, ugyanis én nem vagyok az a hamar megnyíló páciens. Na nekem meg pár hónapom van rá, hogy rendezzem a 60 perces cukrom és inzulinom, és az sem lenne rossz például, ha jövőre már benne lenne a mazsola a hasamban, és ott tudna maradni, mert hát valljuk be, én is csak egyre öregebb leszek és nem pedig fiatalabb. 
Szívesen veszem volt hozzám hasonló idegbajosok  folyamatosan stresszelők tanácsát, praktikáit, hogyan sikerült kiiktatni életetekből ezt a mérget? Van itt olyan, akinek a munka volt az első számú dolog az életében, aztán, amikor jött a gyerekügy, a vizsgálatok, akkor sikerült háttérbe szorítania azt, és nem idegeskedni rajta? Hogyan sikerült? Engem kötelességtudó és lelkiismeretes tanulónak neveltek a szüleim, az iskola volt mindig az első számú fontos dolog az életünkben, semmi nem mehetett a tanulás rovására. Ez olyan jól sikerült, hogy most ott tartok, semmi sem mehet a  munka rovására. Tudom, hogy ez sok mindenkinek nem érthető, higgyétek el, a saját férjem sem érti ezt. Mindig mondja, sőt már felháborodik rajta, mikor ilyesmiken problémázok, hogy miért nem tojom le a benti a dolgaimat, mikor a vizsgálatoknak és a gyerekügynek kell lennie az első  és legfontosabbnak, és tudom én ezt jól az eszemmel, de attól még kötelességtudó és lelkiismeretes munkavállaló vagyok, aki igenis stresszel, ha választania kell hirtelen egy vizsgálat vagy munkahelyi feladat között. Tudom, hogy sok mindenkinek ez pofon egyszerű, és én nagyon fel is nézek ezekre a nőkre, de nekem nem ilyen egyszerű. Pedig szeretném, ha az lenne. Nem akarok stresszesen, problémázósan élni, ezt nagyon helyre kell tenni magamban. 
Lányok, én eldöntöttem: laza akarok lenni:)