Stimulációs tervek

...Szabadíts meg minket a gonosztól és a Marvelontól (valamint későbbiekben természetesen majd a Prednisolontól, és minden hasba szurkálós játékszertől is)...

Mint a Messiást úgy vártam már a legutóbbi menstruációt, hogy végre elkezdhessem szedni a fogamzásgátlót (hűha, de idétlenül hangzik ennek a mondatnak mind a két fele ebben a blogban).

Komolyan mondom, olyan volt már, mintha az egész felsőtestem egy óriási nagy menstruációs vérmassza lett volna: a melleim sajogtak és legalább a duplájára dagadtak (de tényleg, nem tudtam összehúzni magamon az őszi dzsekimet) a hasam pedig, mint egy négy hónapos kismamáé, úgy fel volt puffadva. És ez ment körülbelül másfél hétig, aminek minden egyes napján úgy éreztem,  hogy tuti mindjárt kidurran belőlem néhány tízliternyi vér, de csak nem akart sehogy sem. Borzalmas volt. Ahogy az idegeim gyengültek, úgy nőtt minden egyes nappal az elhasznált teszteknek a száma, lassan vehetem meg a következő 40 darabos csomagot. Bár a kínlódás mértéke nem volt egyenesen arányos a vér mennyiségével, de jóindulattal nevezzük menstruációnak azt, ami történt. Mondjuk rá, mert így el tudtam kezdeni a fogamzásgátlót egy verőfényes októberi vasárnapon 25 nappal ezelőtt. 

Az már egy másik téma, hogy igazán nem volt mit várni ezen fogamzásgátlós időszakon, nem volt egy leányálom ez számomra. Próbáltam előkaparni az emlékeimet, hogy milyen is volt az első levél még valamikor a 20-as éveim elején, de igazság szerint az sem jutott eszembe már, hogy pontosan mikor volt és mi volt az. Régen is volt, de a testemet sem figyelgettem akkoriban annyira, mint most. Ezzel szemben momentán komolyan az őrületbe kergetett az első 21 nap a Marvelonnal. Azt hiszem, ezt most meg fogom jegyezni egy időre: minden egyes nap fel volt puffadva és fájt a hasam valamint a melleim, úgy mint amikor meg akar jönni, de ugye nem fog, mert amíg szedem, nem jöhet meg, majd csak ha abbahagyom. Nem múlt el egy pillanatra sem, olyan volt, mint egy egy hónapig tartó PMS. Majdnem mindennap szurkált vagy a méhem, vagy a petefészkem, vagy valami odalent, mint ovulációkor, de ugye az sehogy sem lehet, hiszen azért szedem, hogy az ne legyen. A legidegesítőbb viszont az volt, hogy mindennap vérezgettem, na nem nagyon, csak éppen annyira, hogy emlékeztessen arra, hogy nem így kéne működnie a testemnek. Ez mostanában alább hagyott kicsit. Ám a legszörnyűbb csapást a libidómra mérte ez az istentelen. Eltűnt, szőrén szálán eltűnt, pedig G. is igazán türelmesen keresgette, de alig alig találta meg olykor olykor. Szörnyű volt. Az ezzel együtt járó hisztéria rohamokat nem is tudom, hogy hol említsem. Egyszer sírógörcsök közepette levezettem G-nek, hogyan is fog tönkremenni a házasságunk az asszisztált reprodukció miatt. Ha már a libidóm is elveszik, akkor ez bizonyára a vég, hiszen meg fog csalni, el fog hagyni, mert én már szexelni se leszek képes. Sírtam a vállán, mint egy kisgyerek, ő pedig csendben simogatta a hátam, türelmesen nyugtatott és így aludtunk el. Másnap persze meg mintha mi sem történt volna, rossz kedv volt és elmúlt. Csak a dagadt és vérvörös szemeim emlékeztettek rá, hogy valami nem stimmelt az érzelmeimmel előző este. Szegény G., tudom, hogy ő is szenved, és akkor még én is teszek rá egy lapáttal a hisztériámmal. Tudom. Ösztrogén. És normális ez, ehhez hozzá szokik a szervezet, hiszen nők milliói élnek fogamzásgátlón, önszántukból, és észre se veszik. Vagy lehet, hogy nekik is nehéz az első hónap, de nem csinálnak belőle ügyet mint én. Egyébként 21 nap után majd minden kellemetlen tünet elmúlt, pár napja nem észlelek semmi komolyat, szóval véletlenül sem szeretném nagyon felfújni ezt a dolgot, de azért köszönöm, én nem akarok élni ezzel a szerrel többet, ha lehet. Reméltem, hogy a Kaáliban leszednek róla, mert szó volt arról, hogy akár 2 hónapig kell majd szedni, ha úgy áll a helyzetem odalent, ciszta és méhügyileg. Ám a héten kiderült, hogy szerencsére nem kell, elég a 35 nap és nemsokára indulhat a szurizós mókázás és játszadozás.

Egyelőre így néz ki az ütemterv:
november 14.: utolsó fogamzásgátló
november 19: 2 ampulla Menopur inj., 2*1 szem Prednisolon
november 20: 2 ampulla Menopur inj., 2*1 szem Prednisolon
november 21: 1.5 ampulla Menopur inj., 2000NE Clexane inj., 2*1 szem Prednisolon
november 22: 1.5 ampulla Menopur inj., 2000NE Clexane inj., Klion D-100 hüvelytabletta, 2*1 szem Prednisolon
november 23: 1.5 ampulla Menopur inj., 2000NE Clexane inj. Klion D-100 hüvelytabletta, 2*1 szem Prednisolon

Mindezek után majd el kell menni ultrahangra, ahol kiderül, hogy szükség lesz -e még több Menopurra a tüszőgyűjtéshez és növesztéshez. Remélem nem és ha nem, akkor következik még 3 napig egy Cetrotide nevezetű injekció, hogy meggátoljuk az idő előtti tűszőrepedést, és arra csak leszíváskor kerüljön sor.
A doki úgy saccolt, hogy valamikor november utolsó vagy december első hetére tehető majd a transzfer. Annyira izgalmas. Szerintem karácsony előtt (vagy pont karácsonykor) már tudok tesztelni, de úgy számoltam, hogy ha pozitív lesz a teszt (az lesz!), akkor attól még a karácsonyi dallam nem biztos, hogy éppen a szívhang lesz, ami így rettentő izgalmassá teszi majd az ünnepet és biztosan alig várjuk majd a végét, pedig nagyon szeretem az évnek ezt az időszakát.
Persze lehet, hogy nem lenne szabad ennyire előre szaladnom az időben, de mégis le kell írnom, hogy nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy sikerülni fog, és már most annyira boldog vagyok, hogy itt tartunk.