A tüszőnövesztés időszaka

Ahogy már korábban is írtam, november 19-én elindult a Menopur és öt napi adagolás (8.5 ampulla) után mentem is ultrahangra, hogy megnézzük, mit művelt velem ez a hormon tüszőügyileg. Öt tüszőm lett, és még nagyon picik voltak, úgyhogy kaptam még 2*2 napra elengedő ampullát, majd következett egy újabb ultrahang. Itt már kicsit nagyobbak voltak a tüszők, de ha jól emlékszem, még mindig ötről adott méretinformációt a doki az asszisztensnek, meg hozzáfűzte, hogy van itt-ott pár pici is, ezért kaptam még 2 napra elegendő, de most már 3-3 ampullát, nem viccelődünk itt kettesével, kérem szépen. Nem örültem, ez olyan soknak tűnik. 7 napon át 18.5 ampulla Menopur....Mindezen kívül elkezdtem szúrni reggelente a Cetrotide névre hallgató injekciót is, ezt 3 napon át kell nyomni,  hogy meggátoljuk a petesejtek azonnali kilökődését. Na, és még meg sem említettem a Celxanet esténként. Szitává van szurkálva a hasam, és csupa véraláfutás a heparintól, már rejtegetni kell a konditeremben öltözködésnél. Egyébként amennyire tartottam a Menopurtól -mármint, hogy ez nem toll, hanem rendes injekció-, azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem vészes. A Clexane a legrosszabb az összes közül, csíp, szúr, fáj és feszül, de azért az is kibírható. Persze nem én adom be magamnak, még mindig erősen G-re támaszkodom. (Most úgy döntöttem, hogy nem tanulom meg, mert úgysem lesz rájuk szükségem többször, ezt erősítem magamban.)

Emellett nem tudom elmondani, hogyan vagyok. Sem fizikailag, sem pedig lelkileg. Nagyon nagyon boldog voltam, az első pár napon, hogy elindultunk a szurikkal, mert tudtam, hogy egyre inkább közeleg az akció is. Komolyan mondom, úgy beleéltem magam a sikerbe, és a terhességbe, hogy még most is elcsodálkozom, hogy a pozitív gondolat erejétől, hogy nem szültem meg egy gyereket ez alatt a  pár hét alatt. Megnyugtatott az is, hogy ez az egész, amúgy pofon egyszerű. De ma valahogy magam alatt vagyok, és nem is nagyon tudom megmondani, hogy mitől, igazából különösebb okom nincsen rá. Az is biztos, hogy utolértek a mellékhatások, de nem tudom pontosan, mi okozza. A Prednisolon okozta mellékhatást nagyjából el tudom különíteni a többitől, mert ugye abban van már elég sok tapasztalat: újra beköszöntött az arcpirulás, égés, és arcfájdalom és totál ki vagyok száradva. Csak imádkozni tudok, hogy fel ne menjen tőle a lázam punctio előtt, és elmaradjon az egész itt a csúcson. Ezen kívül nagyon sokat ver a pulzusom, és olyan mintha elég szabálytalan lenne és a nyelvem is fel van dagadva. Azt már meg sem említem, hogy folyamatosan melegem van, vagy éppen néha kiráz a hideg, izzadok és szédülök és borzasztóan tud fájni a fejem. Írtam már, hogy félek a túlstimulációtól, de bízom benne, hogy nem lesz gond. Iszom nagyon nagyon sok folyadékot, 3-4 litert is naponta (nem nehéz, mert folyamatosan úgy érzem, hogy ki vagyok száradva), és fehérjét is iszom folyadék formájában, mert ételként nem csúszna le sok. 

Így állunk hát most. Meg persze túl vagyunk az adminisztráción is: néhány 10 oldalnyi nyilatkozat kitöltése után, mindent bebiztosítottunk. Még a hirtelen halálunkra is felkészültünk és jó szülőként már előre gondoskodunk a mi kis embrióinkról. Azt nem tudom mondjuk, hogy G., hogy fogja rávenni a következő feleségét, hogy kihordja a mi gyerekünket, ha történik velem valami, de ez majd legyen az ő baja:)

Mindenesetre most a lényeg az, hogy úgy döntöttem, életben maradok, mert hétvégén leszívás. Egy már most biztos: be leszek pánikolva.