Punkció

Ezen is túl vagyok, és érdekes módon túl is éltem, mint végülis eddig az összes konzultációt, ultrahangot és inszeminációt is, vagyis történjék bármi a Kaáliban, nekem attól gyomoridegem van és görcsöl a hasam, de eddig úgy tűnik mindig épségben megúsztam, átvészeltem a dolgokat. Nem volt ez ugyebár a punkció előtt sem máshogy, mármint ami az izgalmakat illeti. Komolyan mondom, úgy felnézek azokra a nőkre, akik csak úgy bátran becsattognak, lazán fellibbennek az asztalra, szétteszik a lábukat, és a vizsgálat vagy beatvakozás után megtörölgetik magukat majd szépen hazamennek, mintha legalábbis a közértbe ugrottak volna le kenyérért. Igazság szerint én meg nyugodtan járhatnék "beszari" feliratú pólókban is oda, így mindenki szavak nélkül tudhatná, hogy ennek pánik is lehet a vége.

Szerencsére - még mielőtt az izgalmak miatt elájultam volna - nagyon hamar szólítottak, mikor odaértünk. Egy gyors konzultáció után a dokival, mentem is fel a műtőhöz. Átöltöztem a szokásos kis műtősruhámba, azért most éppen örültem neki, hogy ismerős volt a dressz. Kicsit vártam fent is, majd bekísértek a műtőbe. Felmásztam az ágyra, akkor már nagyon vártam, hogy gyorsan ájuljak el, mielőtt a szokásos lábremegésem beindul. Megkértem az altató orvost, hogy nekem jó nagy mennyiségű altatót adjon be, nehogy felébredjek az akciózás közben, mert ha ébredés után megijedek attól ami történik, könnyen lehet, hogy felpattanok hamar erről az asztalról, és még véletlenül elkezdenék ott félmeztelenül zúzni. Senkinek nem kívánom. Persze csak viccelek, de kínomban mindig ilyen badarságokon szoktam fantáziálni, aztán általában még azt is megkeresem, melyik lenne a jelenthez a legmegfelelőbb kameraállás (itt most a bejárattól jobbra eső sarok). Amúgy az altatás nagyon jó élmény volt. Engem még sosem altattak el semmikor, el nem tudtam képzelni, hogy milyen ez. A bizsergés és szédelgés nagyon jó volt előtte, meg az is, hogy olyan gyorsan jött a képszakadás. Na és ami utána várt? Hát minden elismerésem a beadott szer kikísérletezőjének! Ezt kikeverni egy művészet lehet! Istenem, bárcsak minden este így aludhatnék! Már nem is csodálom, hogy vannak akik, rászoknak az ilyen cuccokra. Azért próbálok majd nem fantáziálni róla, nehogy rajta maradjak.
Az ébredés sem volt vészes, szerintem nagyon hamar magamhoz tértem, fel tudtam ülni, és az idő is viszonylag gyorsan telt. Kb. másfél órát ücsörögtem ott. Kicsit fájt és szurkált a hasam, de nem volt annyira vészes. Most már csak akkor érzem igazán, ha járkálok. De a lényeg nem is ez, azt a végére hagytam: 6 petét sikerült leszívni. Nagyon nagyon örülök nekik és kíváncsian várom, hogy mi lesz belőlük.