Szóval április 6-án, vasárnap végre megjött, szerencsére nem is csúszott most semmit. Krizsa azt mondta, hogy hívjam azonnal ha megjön, hogy megbeszéljük az ütemtervet. Természetesen vasárnap azért nem csörögtem rá, annak ellenére, hogy G. többször elmondta, hogy kellene, mert ezt kérte az orvos. Annyira imádom ezt a férfias gondolkodását, na meg, hogy alig lehet meggyőzni arról, hogy nem történik semmi gond, ha hétfőn hívom, és még időben leszek az információval:) <3
Persze hétfőn nem értem el, sejtettem, hogy ez lesz, hiszen rendel, de azt mondta, írjak smst, ha nem veszi fel, majd visszahív. Lényeg a lényeg, hogy nálunk bentről elég körülményes a telefonálás magánügyben, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan ügyekben, amiket nem akarunk egymás orrára kötni. Kis csapat lévén elég közvetlen a viszony, szóval sok mindent tudunk egymásról, magán ügyeinket is legtöbbször egymás előtt intézzük. Így ha egyszer csak félrevonulunk, akkor persze jönnek a kérdések. Erről a babatervezésről nem beszéltem a munkatársaimnak. Az elején óvatosságból, vagy nem is emlékszem már mi okból. Utána meg azért nem, mert ahogy jöttek a problémák, a vizsgálódások során derültek ki a nyavalyák, nem nagyon akartam magyarázkodni, mellesleg nagyon magam alatt voltam a vetélések után, azt sem szerettem volna ha látják, hogy ettől gyengül a teljesítményem, no meg azt sem akartam, hogy sajnáljanak. Szóval ez így alakult. Mivel elég sokat beszélek munkaügyben telefonon, jól kifundáltam, hogy bevonulok az egyik tárgyalóba pár papírral, mintha most is a munkám miatt kellene őrülten telefonálni. Persze amiatt is bőven kellett volna, de ugye ez most fontosabb volt, úgyhogy elkezdtem hívogatni az orvost. Nem vette fel, így megírtam az smst. Innentől indult a tortúra és a mai napig meg vagyok győződve arról, hogy nem vagyok egészen normális. Egyszerűen elborult az elmém, hogy mi van ha, rosszul mentettem el a számát, és valójában vagy valaki tök idegent, vagy valamelyik munkatársamat (itt szóba jöhetnek a közvetlen és több száz távolabbi munkatársak), vagy azt a szintén több száz idegent- akikkel a munkám során összehoz a sors, és akik számával tömve van a mobilom-, fogom tájékoztatni arról, hogy megjött, hogy inszemináció előtt vagyok, és hogy emiatt másnap elkezdem a Clostyt, és hogy üdvözlet a tisztességes polgári nevemmel. Hiába nyugtattam magam, nem ment el az sms, így voltam olyan bolond, hogy elkezdtem hívogatni a Kaálit, hogy leellenőriztessem a számot. Vagy egy órán át foglalt volt, mire elértem őket, persze érthető módon alig akartak belemenni az ellenőrzésbe, de végül rávettem őket: érdekes, a számom jó volt. Pusztán az agyamban volt valami nagyon nem jól. Így kell egy órán át munka helyett smst írni. Még most sem hiszem el, hogy ilyen hibbant vagyok. De minden jó, ha a vége jó, az sms jó helyre ment, a mensim jelenlegi állása szűk körben maradt (na meg fent van az interneten), és Krizsa is visszahívott. Ma, a 3. ciklusnapon elkezdtem a Clostyt, jövő kedden (április 15.) ellenőrzés, és gondolom eldől az inszemináció időpontja is. Úgy saccolom, hogy a jövő hét vége felé fog esni. Biztos vagyok benne, hogy sikerül. Azt is kiszámoltam, hogy nagyjából anyák napján fogom megtudni, hogy terhes vagyok-e. Olyan csodálatos lenne. Minden este úgy fekszem le, hogy a hasamba képzelem a magzatot. Na jó, lehet, hogy mostanság valami tényleg nagyon nincs rendben idebent nálam.
Hát...valójában csodálkozom, hogy nem lettem még álterhes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése