Inszemináció

Nos, a bűvös április 21., Húsvét. Kissé ideges voltam előtte, mert nem tudtam mire számítsak. De aztán megnyugtattam magam, hogy biztosan olyan lesz, mint egy ultrahangvizsgálat, biztosan abban a takaros kis szobában lesz, ahol eddig mindig nézegették a tüszőimet, szóval minden ismerős. Le is nyugodtam. Reggel szépen felvettem az "inszemináló kardigánomat":) (így neveztem el, mert tökéletes a nőgyógyászati vizsgálatokhoz, ugyanis kellőképpen hosszú, és jól takar akkor, amikor az ember az öltözőből a vizsgálószékig tipeg). Odaértünk, bevizsgálták G. katonáit, minden rendben volt velük. Szólítottak, de sajnos végül nem a cuki kis tüszőnézegető szobába vittek, hanem a műtőbe. No, nekem ez új volt. Itt azért kicsit ismét elkezdtem feszengeni, mellesleg le kellett vetnem az "inszemináló kardigánomat" helyette felvenni a műtősruhát, sapkát és még cipőt is adtak! Hát dobtam is egy fotót magamról az öltöző tükréből, és e-mailen leküldtem G.-nek, aki a földszinten drukkolt:)
Elég feszült voltam, mire sorra kerültem, de mindenki annyira kedves volt. Gondolkoztam is rajta, hogy biztosan rengeteget csinálnak egy nap, és olyan szép dolog, ha tényleg mindig ilyen kedvesek és lelkesítőek tudnak lenni. De ha nem, akkor is minden tiszteletem az övék. Felmásztam arra az óriási ágyra és vártam, hogy túlessek azon, amit amúgy otthon annyira szeretek csinálni, ráadásul kéjjel teli és mámorító, egyébiránt ingyen van. Mondanám, hogy G.-re gondoltam közben, de nem, csak akkor jutott eszembe, amikor a fejem felett mutogatta a hölgy a katétert, amire rá volt írva G. neve és kérte, hogy azonosítsam be (mármint természetesen a nevét, nem pedig a srácokat:)). Mondtam, hogy őket kérem, igen, mindenképpen őket spricceljék fel. Kicsit fájt, mármint szúrt, amire kissé fel is hörögtem, amitől egyből el is szégyelltem magam, mert eszembe jutott, hogy milyen sok lombikos van, akik már gyakran nem először fekszenek ott és esnek át sokkal kellemetlenebbeken. De hát azok a fránya ösztönök.
...Remélem azért nem kell majd bebizonyítanom, hogy valójában ennél sokkal nagyobb az önuralmam, ha már ismerős terepen mozgok....