Szóval tegnap reggel megjártam a Kaálit. Fura ez nekem, mert tudtam, hogy csak ultrahangra megyek, de mégis annyira izgultam. Azon gondolkodtam, hogy egyre rosszabb vagyok. Nemhogy megedződnék a rengeteg vizsgálat során, a sok orvossal való egyeztetésben (a találgatózásukban), ehelyett egyre idegesebb vagyok, ha menni kell újabbra. Nem értem mitől van. Nos mindegy. Két tüszőm van és még nem egészen jó állapotban, úgyhogy pénteken újabb kontroll. Azt hittem, hogy a Clostytól sokkal több érik és hogy hamarabb várható, pláne, hogy az utóbbi héten olyan érzékeny vagyok, hogy csak úgy a nagy semmiben elsírom magam pár perc erejére tulajdonképpen ok nélkül, a nagy semmitől. Összeszedem magam egy pillanat alatt, de mégis megtörténik majdnem mindennap. Én ezt is az aktív érési folyamatnak tudtam be, a hormonoknak, gondoltam biztos kb. ötösével dagadnak bennem a tüszők, de hát lehet amúgy ez a tabi nem olyan erős, a sírások meg más miatt vannak. Szóval jövő keddre (április 22.) saccolta a doki az inszemet. Valahogy bízom benne, hogy mégis hétfőre esik, április 21-re, akkor leszek a 17. ciklusnapon, és nekem nagyjából eddig mindig a 17. napon volt a peteérésem. Ugyanis - ha jól értettem - kedden már nem lesz a doki, úgyhogy gyanítom, hogy akkor más fog inszeminálni. Nem gondolom, hogy olyan nagy kunszt lehet a művelet, de akkor is örülnék, ha ő csinálná. Mindenesetre bízom benne, hogy ha nem is ő fogja, akkor valami jól spriccelő kollégára tud bízni, aki eltalálja mindkét petét lehetőleg úgy célozva, hogy az egyik fiú, a másik pedig lány legyen, így aztán ezzel végre le tudhatjuk ezt a család dolgot egy életre:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése