Előtte...

Pénteken megvolt az újabb ultrahang, amiből el is dőlt az inszemináció időpontja. Igazából nagyon rendes volt a doki, kérdezte, hogy hétfőn vagy kedden akarom-e. Kedden ő nem lesz, de mondta, hogy attól sem kell tartanom. Persze, ha már választhattam a hétfőt választottam, egyrészt miatta is, mert megnyugtatóbb nekem elsőre, ha ő csinálja, másrészt  hétfőn ott tud lenni G. is (kedden nem), és nagyon magányos lennék nélküle, ha nem kísérne el. Úgyhogy egyelőre minden jól alakul.

...Aznap este még kiültünk ez erkélyre, kibontottunk egy üveg bort, amit régóta tartogattunk valamire, a nagy kedvencet, sose találtuk a megfelelő alkalmat, talán az aznapi az volt, és amúgy is már azt hittük, hogy romlott (nem, szerencsére nem volt az). Emellett kérem szépen még rágyújtottam egy szivarra (igen, egy szivarra, ráadásul nem, tulajdonképpen nem is dohányzom), és miközben fölpakoltam a lábam a korlátra, kortyolgattam a bort, pöfékeltem a szivart (nem, nem esett jól), arra gondoltam, hogy minden rendben lesz (igen, minden).

Az őszinte igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezeken kívül a hétvégén beküldtem még egy nagy adag hamburgert a kedvenc hamburgeresemnél, igazi sült burgonyával (igen, abból a sebtében felszívódó fajtából), merthogy mától tovább folytatódik a megbotlás nélküli CH diéta, abból is - a doki tanácsára - a gluténmentes változat. Talán nem biztos, hogy az inszemináció előtt 4 nappal kellett volna kiélni a kulináris vágyaimat meg a függőségeimet, de ez most így jött ki (ugyanakkor, nem, nem vagyok hajlandó megbánni).

Szombat délután pedig megtörtént a tüszőrepesztő, az Ovitrelle beadása is. Az első otthoni injekcióm, úgyhogy kellőképpen túlmisztifikáltam és izgultam. G. is, aki hosszasan tanulmányozta a használati utasítást, megtekintettünk néhány youtube videót is, többek között az is eszébe jutott, hogy felkészülésképpen le kellene húznia előtte egy whiskyt, de aztán az az erős koncentráció miatt mégis elmaradt. Magam egy takarót húztam a fejemre, ő meg beügyeskedte a tűt a hasamba, de semmit nem éreztem, mert a férjem tényleg bajnok. Meg persze nagyobb volt számomra a füstje mint a lángja, de hát csak ez volt az első. Pedig jobb ha megszokom, mert hétfőtől indul a Clexane is minden nap. Mindemellett szerdától napi 2*2 Utrogestan, progeszteron pótlás. Ez a két dolog most a mi nagy reményünk, hogy ezúttal pici Pöttyünk velünk is maradjon és ne a másik három sorsára jusson, akikből nem maradt más, mint három darab laboreredmény, A4-es papírra nyomtatott elfogadhatatlanul alacsony hcg értékek.

Ám remény ide, vagy remény oda, tudni kell, hogy nagyon félek a holnaptól.  Magától a művelettől is, mert még ismeretlen ez számomra, de persze attól is, ami azután lesz... Talán mégsem az előző egy hónap volt az idei év leghosszabb hónapja, hanem az elkövetkező két hét május 6-ig, a nagy TESZTIG, és az utána következő napok és hetek.