Eredményhirdetés

Köszönjük szépen infertilitás miatt történt meddőségi kezelési programban való részvételt, de tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy ezúttal sajnos nem Pinkman pocakja dagad az inszemináció után megtermékenyült embrióktól. 

Szóval a május 6-ai teszt egyébként nem árult el nagy titkot számomra. Aki volt már terhes vagy esetleg ugyanígy rendelkezik ezzel az óriási "lehetőséggel", netán "kiváltsággal" (nem fokoznám tovább), hogy 3 éve figyelheti teste jelzéseit és ismeri annak minden mozzanatát, az sokszor megérzi, ha van ott valaki. Nos én nem éreztem, hogy lenne ott valaki, sőt másfél hete görcsöl éjszakánként a hasam, mint amikor meg akar jönni, gyanítom meg is jött volna, ha ezt a progeszteron kúpok nem akadályozták volna erőteljesen. 

Egyébként jól vagyok, persze, hogy jól vagyok, hiszen azonkívül, hogy elég magasról estem pofára (mármint, hogy ugye biztos voltam benne, hogy sikerül), csak ez volt az első, és a statisztikák tanulmányozása közben az eszemmel sikerült is végül felfogni, hogy azért ezek a dolgok nagy ritkán sikerülnek elsőre. Tulajdonképpen én voltam a barom, hogy hittem benne, hogy nekünk ez elsőre menni fog. Másodsorban az inszemináció után egy héttel hiába vártam a tüneteket: a mellfeszülést, amitől ilyenkor nem tudok hason aludni éjszakánként (csak mosolyogni az izgalomtól), a pisilési ingert, ami minden nap pontban éjjel 3-kor kiküld WC-re, később a krónikus fáradságot, amitől este 7-kor számomra lezárul a nap, és a mardosó éhség is elmaradt, amivel  ezekben az időkben képes lennék felfalni egy egész elefántot. Így hát az imént felsorolt jeleknek a hiányában sikerült feldolgozni a sikertelenséget annyira, hogy május 6-án ne koppanjon olyan nagyon hangosan a kobakom és az egy csík nyugtázása után ijedtségemben és elkeseredettségemben ne dobjam el a pisivel telt poharat a kezemből. Jó kislány is voltam, mert mindent úgy csináltam, ahogyan azt Krizsa előírta: ha 6-án nincs két csík, várunk még két napot, és 8-án megismételjük, a gyógyszereket pedig csak akkor hagyjuk abba, ha 8-án sem duplázunk. Nos talán jobban megviselt a semmiért való hormondugdosás és értelmetlen hasbaszurkálás, de senki nem mondhatja, hogy nem adtam esélyt és nem tettem meg, amit lehetett, de hát ma is negatív lett a tesztem.
G.-t amúgy megviselte. Nem tudom, miért, mivel neki is igyekeztem adagolni, hogy nem érzek semmit és semmiképpen ne élje bele magát, de beleélte...:( Így 6-án mély depresszióba zuhant. Most már azért kezd jobban lenni.
Holnap hívom is a dokit, hogy mi legyen a folytatás. Nem tudom, hogy ilyenkor mehet-e egyből a következő próbálkozás?