Holnap megint genetikai ultrahang. A 12. heti után közvetlenül az jutott eszembe, hogy nem, ennyire biztosan nem fogok már izgulni többet legalábbis a terhesség alatt nem, mert ennél jobban nem lehet izgulni már. Az eszembe sem jutott, hogy minél távolabb jutunk, annál nagyobb a tét, és én annál jobban nem akarom elveszíteni ezt a Csemetét. Az meg pláne nem jutott eszembe, hogy mindig, de tényleg MINDIG létezik nagyobb izgalom.
Kezd elmenni az eszem, és egyre inkább úgy gondolom, hogy nem biológiai okok miatt javasolt a 20-as éveink elején szülni, hanem egyszerűen azért, mert nem parázod végig az egészet, és legtöbb esetben meg sem fordul a fejedben, hogy bármi gond lehet. Sőt, szerintem a szülés alatti - állítólag - világ legnagyobb fizikai fájdalma is csupán azon lélektani okból létezik, hogy ne legyen időd, energiád, lélekjelenléted azon parázni, hogy valami végleges komplikáció lép fel, hanem hogy csak arra tudj koncentrálni, hogy legyen már vége és jöjjön már ki végre.
Aztán még csak be sem vehetek semmit, hogy kicsit lenyugodjak.
El sem tudom mondani, hogy mennyire a szívemből szóltál. Pokoli nehéz. Néha úgy érzem, hogy szétrobban a fejem az agyalástól.
VálaszTörlésA legtöbb félelmünk a jövőhöz kötődik, vagyis nem kapcsolódik a jelen realitásához. Ilyenkor mindig megkérdezem: miért pazarolunk értékes perceket a jelenből valamire, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik? Miért kötünk ehhez a fikcióhoz érzéseket? Ez azért van, mert nem a jelenben élünk. Elfelejtettünk jelen lenni a saját életünkben. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőtől szorongunk. A félelem kezelésének egyik legfontosabb kulcsa pedig az, hogy vissza tudjuk magunkat hozni a jelenbe.
TörlésAl Ghaoui Hesna
Negyvenévesen is vannak boldog-tudatlan terhesek, az is irigylésreméltó egy állapot lehet, persze csak akkor, ha nincs kellemetlen meglepetés a végén. Én tudtam, megmondtam, hogy végig rettegni fogsz, ennél a "nem látom, de el kell hinnem, hogy ott van, nem tudhatom, de el kell hinnem, hogy jól van" dolognál elképzelni sem tudok rosszabbat egy hosszú ideje rengeteget küzdött, és átlagnál sokkal tájékozottabb nő/pár számára...
VálaszTörlésDe ha már a kezedben lesz és egészséges lesz, hidd el, soha többet nem fogsz ilyen tehetetlenséget érezni (vagy hát a következő terhességig biztos), mert annyival könnyebb egy bámulható, tapogatható, ölelhető, védhető babával, hogy akármennyire lenne esetleg szenvedős a bármi (szoptatás, alvás, hasfájás, you name it), összehasonlíthatatlan az ismertlentől való félelemmel. Kitartás.
Óóó, dehogynem! Én az első fél évet végigparáztam, szerintem sokkal jobban féltem, hogy valami baja lesz a fiamnak, mint a terhesség alatt :-D
TörlésViszont jelentem, a második terhesség kicsit kevésbé parás!
De mitől féltél annyira? Én is aggódtam persze, hogy nem eszik eleget, túl rendszertelenül alszik, nem bír levegőt venni taknyosan, stb., de össze sem lehetett hasonlítani a terhességes rettegéseimmel, hiszen ott volt a karomban, láttam, hogy egészséges, aktív, mosolyog, meg tudtam vigasztalni, ha sírt...
TörlésHa aludt, attól, hogy megfullad álmában. Ha ébren volt, attól, hogy pl leejtem, vagy ránk szakad a plafon, vagy ilyesmi. Teljesen irreális félelmeim voltak, most már nagyon röhögök rajta, de életemben úgy még nem paráztam, mint akkor. Elég nehezen indult a közös életünk, a szülés és az azt követő két hét nem alakult a legideálisabban, és az összes önbizalmam elveszett, teljesen alkalmatlannak éreztem magam arra, hogy életben tartsam a gyerekem... Szóval nálam ilyen extrák közrejátszottak.
TörlésÉrtem... sajnos a személyes élmények meg tudnak keseríteni dolgokat, én sem véletlenül éreztem azt, hogy a terhesség alatt van ok rettegni. De utána annál édesebben rózsaszínebb volt még a potenciálisan ránkszakadó plafon is... :)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát... én 21 évesen szültem az első kisfiamat, végig rettegtem konkrétan :-D A második babavárás alatt csak erősödött ez a félelemérzet. Elmúlni csak tényleg akkor fog ha a karodban tartod... aztán kezdődik a második felvonás :-D
VálaszTörlésKitartás!!! :-)
Tudom, hogy mindig vannak kivételek:) sajnálom, hogy Te beleestél. Nekem a főiskola után közvetlenül szült ismerőseim nem aggódtak egyáltalán, nem gondolták, hogy beteg lehet, csak várták, hogy megszülessen a gyönyörű, egészséges babájuk. SZerencsére mindig így is történt :) Egyébként nekem is természetes volt akkor ez, nekem sem jutott eszembe akkor velük kapcsolatban, hogy bármi gond lehet, és hogy milyen fura, hogy nem aggódnak:) Valószínűleg én is ilyen lettem volna.
TörlésÉn mostanában attól rettegek, hogy valaki bántja őket az iskolában/fejre esnek/eltévednek az épületben/éjjel a takarójukba csavarodva megfulladnak/darázscsípésbe belehalnak/strandon megfulladnak/minden óvatosságom ellenére autó alá szaladnak, stbstb. Mindig van min aggódni hála istennek:D
VálaszTörlésHűha, jól hangzik..:) Szerintem nekem is lesznek aggodalmaim, de most azt érzem, hogy talán nem lesz ilyen folyamatos rettegés, de persze ki tudja mi lesz valójában. (Amúgy végülis most sem annyira folyamatos, csak a vizsgálatok előtt tetőzik ennyire) Ami már most eszembe jut, pl, hogy eltűnik a szemem elől, és nem találom meg, vagy elüti egy autó, ezek biztosan eszembe jutnak majd akkor is.
TörlésAz első kommentem amit töröltem a hülye telefonos szöveg miatt arról szólt, hogy sosem marad mostmár abba az aggódás amíg élsz.
VálaszTörlésViszont belegondolva picit jobb ha már kint van a gyerek. Mert akkor igazából már nem tudod elképzelni hogy valami borzalmas történjen, még ha aggódsz is.
Viszont amíg terhes vagy folyamatosan azt képzeled hogy valami borzalmas fog történni a következő órában.
Én terhesen egyáltalán nem aggódtam, most sokkal többet.
TörlésÉn nem féltem terhesen, nem is aggódtam. Most is csak a reális dolgoktól félek.
VálaszTörlésParamami, minden rendben lesz! De ezt te is tudod, másképp nem is lehetne 🙂 Azért gondolni fogok ma rátok és küldöm a csodababának a sok drukkot ❤️🍀🍀🍀
VálaszTörlésKöszi :*
TörlésÉn is úgy érzem, hogy csak a reális dolgoktól félek:) Kinek mi a realitás, nekem 6 vetélés után a vetélés és koraszülés nagyon is realitás. Nekem az a csoda, ha valakinek nem volt, értetlenül nézek olyankor, és keresem a csodára utaló jeleket :) Ráadásul a 6 év küzdelem miatt olyan közegbe is kerültem, ahol a beteg gyerek miatti missed ab is, vagy komoly betegség miatti idő előtti szülés is reális, pont azért mert nagyon gyakori, sőt a szülés alatti komplikáció is van olyan gyakori, hogy tudjam, milyen könnyen előfordulhat. Ha csak a közvetlen barátaim csodába illő, könnyű, komplikációmentes, egészséges babás közegét ismerném leginkább, biztosan fele ennyire nem aggódnék.
VálaszTörlésTalán azért gondolom azt, mint Est, vagy Fella, hogy ha megszületik, akkor nem leszek én sem ennyire parás (bár biztosan lesz akkor is aggodalmam), de ez is tapasztalattól függ, mint HZsófi írja, szóval MOST így érzem, aztán meglátjuk, mit hoz az élet. Ma remélem egy tündérmesébe illő 18. heti genetikai uh-t:)
Csak szolok, h en vegig rettegtem a terhessegem, es allitolag ezert nem alszik a gyerek ejjrl :)
VálaszTörlésCsak szolok, h en vegig rettegtem a terhessegem, es allitolag ezert nem alszik a gyerek ejjrl :)
VálaszTörlésMondom, hogy ha megszülitek jön a világégé, én TÉNYLEG így képzelem, senki sem hiszi el, hogy el tudom képzelni, de el tudom:) Még azt is olvastam , hogy sírós és hasfájós gyerekre számíthatok, mert gyakran van migrénem. Minden klappol.
TörlésAmúgy én tényleg nem stresszelem annyira végig azért, csak ezek a nyamvadt vizsgálatok hozzák ki a legrosszabbat belőlem:D
Árminnal (is) végig migréneskedtem, de se hasfájós, se sírós nem volt, úgyhogy nyugi! :-) (Aludni viszont nem aludt, ez tény.)
TörlésNa de mondd már, mi volt a genetikai ultrahangon?! :-*
Mindket terhessegemet vegigrettegtem, illetve ez sem igaz, mert a harmadik trimeszrerben mar annyira nem aggodtam (akkor inkabb a szulestol kezdtem felni :-) ), de ha lehetseges, a masodik terhessegem az agyalas szempontjabol rosszabb volt, mert nem akartam elhinni, hogy ketszer ugyanolyan tankonyvi es szuper terhesseget dobhat a gep egy embernek (a ket lany kozott is volt egy utnak indulo terhessegkezdemeny, de o is meggondolta magat). Es dobhat, szerencsere :-)
VálaszTörlésMeselj, mi volt ma!
Megértem az aggódást, ilyen előzményekkel mint a tiéd. Nálunk elsőre összejött a baba spontán, és nem kellett még egy vetélést sem megélnem, nemhogy többet, jesszus. :( Szóval terhesség alatt nekem nem volt semmi aggódás, persze azért vártam a genetikai uh-kat iszonyatosan, és a legelső uh-t is, de aztán meg is nyugodtam. De én most aggódom sokkal jobban, meg már egész életemben fogok, mert nem tudom mit tennék magammal, ha valami történne vele. :( És reális dolgokról félek azért én is: baleset, rablás, betegség, stb.
VálaszTörlésSzerintem mi magyarok sokkal jobban aggódunk mert egyedül nálunk van (lehet más országban is de Ny. Eu-ban és USA-ban Kanadában biztos nem) ez a rengeteg pénzlehúzós vizsgálat.
VálaszTörlésMondom ezt én, aki direkt hazajöttem terhesen mert kint nem volt lehetőségem annyi UH-t és vizsgálatot kérni amennyit csak bírt a pénztárcám.
De ha úgy vagy szocializálva hogy úgysincs mit tenni és más mindenki is így van, akkor szerintem az válik a normálissá. Még a lombikosoknál is.
De jo, vegyetek csak el a kedvemet az egesztol, mert nyilvan akkor rogton teherbe fogok esni :DDDD
VálaszTörlésOff: tok jo ez a rajz, de regen lattam a filmet. Elhiszem hogy egy kis acid vagy varazsgomba jol jonne Hahaha
Na mizu Pinkman, mit mondtak? Mi volt Las Vegasban? Csuriban volt az ujjam érted egész nap 😁
VálaszTörlésÖrülök, hogy jól vagy, már vártam, hogy jelentkezz :)
VálaszTörlésHiányzik utólag nekem is az aggódásmentes terhesség, a sok saját kudarc, az ismeretlenség, a végefelé a kórházban melletem mások esetei miatti rettegés okán sajnos nem is mertem teljesen a gyerekeimre hangolódni, míg bent voltak, amíg valóban fizikailag nem láthattam (foghattam, szagolhattam meg) őket. Utána nekem is eltartott egy darabig, ne féljek a rutintalanságomból adódóan, vagy hogy a zsinórban 2 vagy több napja ébrenlét miatt fel ne bukjak velük a sötétben, amikor az éjjeli etetések után vittem őket vissza a helyükre. Most tényleg más aggódás van, de van: pl autó elé ne szaladjanak, félre ne nyeljenek szilárd ételt, amikor nemrégiben kórházban voltunk, hogy javuljon az állapota komolyabb beavatkozás nélkül, hogy belénk ne jöjjenek autóval, mikor mind benne ülünk (magamat sosem féltettem) stb.