Csak szépen lassan, nyugodtan, nem kapkodva haladjunk előre

Tegnap a férjem kereste a leletes mappát, mert belepakolta a hiányzó tenyésztés leletét. Megdicsért, hogy milyen szépen összeraktam, tök jól néz ki, átlátható és hogy ő ennek mennyire örül, hogy készen vannak a vizsgálatok és végül végre itt van az eredmény: egy leletekkel telerakott mappa. Azt mondta, hogy úgy érzi, hogy olyan ez, mint mikor pályakezdőként állást keresett, mert akkor már annak is örült, az is sikerélmény volt, ha elment interjúra, mert az is egy tapasztalat volt ahhoz, hogy végül állása legyen. Mi boldogok vagyunk egy leletekkel teletömött mappától is, ez is egyfajta tapasztalás ahhoz, hogy gyerekünk lehessen. Tényleg nem kell sok nekünk, örülünk minden egyes lépésnek, amit megteszünk. Na, most az van, hogy a doki ma lemondta a még július közepén adott mai konzultációs időpontot, mert közbejött neki valami :( Nem mondom, hogy nem azt éreztem, hogy most éppen hátrafelé megyünk, meg azt, hogy a büdös picsába. Jövőhéten kell hívni egy másik időpontért, egyelőre nem tudjuk, hogy mikorra kapunk újat, én bízom benne, hogy még idén. Úgyhogy a mai nőgyógyászati rendelőben való éjszakázás helyett moziba megyünk. Végül is azért valljuk be, az tényleg kellemesebb időtöltés lesz. Apró örömök.