2. lombik konzultáció - 2. felvonás

Idén tavaszra terveztük a második lombikot, de ugye keresztülhúzta a számításainkat a 4. biokémiai terhesség. Akkor lemondtam, és miután eldöntöttem, hogy most már tényleg Fülöpre bízom magam, minden olyan távolinak tűnt, most meg hip-hop megint itt vagyunk és nyakunkon a következő lombik: februárban cisztanéző ultrahang, márciusban indul a stimuláció. Majd februárban megbeszéljük, hogy pontosan milyen stimulációról lesz szó. Januárban mehettünk volna ilyen alapítványi lombikra, aminek az a lényege, hogy nem OEP támogatott, szóval valamennyit be kell fizetni, de azért nem annyit, mintha teljesen fizetősre menne az ember. Ez azért jó lehetőség, ha az embernek nincs már OEP-es lehetősége vagy van csak nem akarja elpazarolni, mert ez az alapítványi dolog minden évben rizikós, hogy lesz-e vagy sem még a jövőben, vagy  mondjuk van egy kis felesleges pénze amit pont arra szánt, hogy ne kelljen hónapokat várni az OEP-es várólistára. (Mondjuk azt nem tudom, milyen az, amikor az embernek pont van egy kis felesleges pénze gyereket csinálni, nyilván ez mindig olyan, hogy ha muszáj és esetleg szerencsére tud az ember, akkor kénytelen erre költeni...) Pont kihívták a dokit, amikor el kellett dönteni, hogy januári vagy márciusi lombik legyen, úgyhogy nyugisan négyszemközt tudtuk G-vel megbeszélni, hogy mi legyen. Persze én azonnal rácuppantam a januárra, teljesen elborult az agyam, már babakocsik jelentek meg a szemem előtt, meg láttam magam, ahogy végre felhőtlenül szaladgálok gyerekek között a jövő nyáron lenge ruhában, dudorodó pocakkal és hencegve nyújtogatom rájuk a nyelvem, hogy bi-bi-bí, meg miközben illegetem a csípőmet, mindkét mutatóujjammal a hasamra mutogatok, és mondom a többi boldog anyukának meg apukának pökhendin, hogy "igen, nézzétek csak, mert nekem is nőtt végre egy ilyen, a picsába!". De persze G. azért meggyőzött, hogy a március többféle szempontból is előnyösebb lenne. Ugye vannak vitaminok, amiket Fülöp kért, hogy 72 nappal nemzés előtt kezdjünk el szedni, meg ott az inzulin is, hátha végre sikerül addigra tényleg rendezni, plusz márciusra ki is derülhet a HABAB vérvétel eredménye, hogy kell-e IVIG vagy sem. Persze még nem döntöttük el, hogy beadatjuk-e majd vagy sem, de legalább tudni fogjuk, hogy állunk ezen a téren. Ha pedig kell és úgy döntünk, hogy be is adatjuk, akkor anyagilag is jobban fog jönni, hogy az OEP-es lombikra jelentkeztünk. 

Bevallom, szeretek a Kaáliba járni. Furcsa volt ez az év, hogy nem próbálkozhattunk, és hiányzott a sok reményteljes pillanat hónapról hónapra, akkor is, ha a 4 év alatt megjött menstruációk, a sikertelen első lombik és a szintén eredménytelen inszemek túl sokszor okoztak végül óriási csalódást és pofára esést. Szeretem, mikor remélhetek, nagyon örülök, hogy újból tudok, és inkább vállalom a kudarc kockázatát. Most ezért is olyan boldogan várakoztam a soromra a gyerekgyárban, sőt még mindig úgy izgulok, mert most megint olyan közel érzem magamhoz azt, hogy gyerekünk legyen. Olyan régen nem érezhettem ezt és most hálás vagyok, hogy egyre közelebb van megint.