HSG-s élmények

Amikor eldöntöttem, hogy akkor mégiscsak ráveszem magam a HSG-re, akkor már tudtam, hogy ez egy kórházi mulatság, de arra azért nem gondoltam, hogy ebből is az a befekvős - pizsamás verzió lesz. Kicsit meglepődtem, de ha ez, hát ez. Előtte részletesen elmondta a doki, hogy mit vigyek magammal: hálóing, papucs, fürdőköntös és betét. Nálam már az első dolog fennakadást okozott. Van ugyan hálóingem, de hogyismondjam, inkább az a cuki, rövid, csinos, kis szexi - féle. Azért elképzeltem, hogy ebben csattogok be a vizsgálóba és libbenek fel benne a röntgenasztalra, mert persze egy szórakozott mosolyt megért a képzelgés, de hát nagyon jól tudtam, hogy el kell mennem a hétvégén egy szalonképes legalább térdígérő pamutért. Nos, ez meg is történt, ezzel pedig minden veszélyes akadály elgördült ennek a kellemes kis klinikai bolondozásnak az útjából. 

Mondta a doki, hogy a katéter felhelyezése nem lesz vészes, majd az fog fájni, amikor a kontraszt anyagot felpumpálja, de az meg olyan rövid ideig fog tartani, hogy kibírható. Azért én ettől a rövid ideig tartó fájdalomtól is rendesen rettegtem. Frankón azon hezitáltam, hogy kérek egy nyugtatót, amikor pedig rájöttem, hogy úgysem fogok kérni, akkor meg azért szidtam magam, hogy miért nem szereztem előtte valahonnan. Gondoltam rá, hogy megpróbálhatnék "illegálisan" is hozzájutni valahogyan a kórházban, de annyira pattogós volt a nap, hogy erre nem jutott idő. Remegett a lábam, amikor tette fel a doki a katétert, és ugye mert nálam minden fordítva működik, mint sokszor másoknál, persze tök görcsölt hasam, mikor felfújták a végét, vagy nem tudom,hogy mi volt az levegő vagy valami más. Mondtam, hogy elég lesz most már, köszönöm, de persze kellett még bele, mert mondták, hogy különben kiesik, mikor elsétálok a röntgenhez. Hát ott egyből emeltem fel a fejem, hogy mit is jelent ez pontosan, hogy nekem ezzel a hüvelyemből kilógó katéterrel kell majd a röntgenig sétálni? Mondták, hogy feküdjek vissza szépen még, mert nem végeztünk a katéterrel, de igen, ezzel kell majd elsétálnom a röntgenhez. Na, elmondtam magamban gyorsan azért egy imát, hogy elég hosszú legyen mindehhez az új pamut hálóingem.
Jött a séta, hát elég furcsán mentem, összeszorított combokkal, szerintem baromira nevetséges lehettem. Könyörgtem G-nek, hogy nézze meg, hogy kilóg-e, de megnyugtatott, hogy nem, teljesen jól nézek ki (el tudom képzelni). Közben elöntött a víz, egyre jobbam görcsölt a hasam,  gondolom próbálta volna kivetni a testem a katétert, tulajdonképpen - szégyen vagy nem szégyen -, de az ájulás szélén álltam. Ennek gondolom leginkább az volt az oka, hogy nem ettem előtte semmit (vagyis kb. 4 órával előtte 10 gramm CH-t össz -vissz) és ez az IR miatt számomra mindig rosszulléthez vezet. Ezenfelül baromira görcsölt a hasam, és nagyon stresszelt, hogy ez ennél csak jobban fog fájni, mikor majd jön fel a kontrasztanyag. Bejutottam a röntgenbe, és gyakorlatilag a kontraszt anyag felpumpálást meg sem éreztem. Azt, aminek iszonyatosan kellett volna fájnia, én észre se vettem. Szuper, én meg majdnem elájultam. (Kicsit szégyelltem is magam emiatt.)
Az eredmény pedig: az uterus ürege szabályos, mindkét tuba átjárható. Szuper:)
Szerencsére nem kellett bent aludni azért, otthon viszont, már este 8-kor kidőltem. Boldog vagyok, hogy túl vagyok rajta, és soha többet nem szeretném ezt, köszönöm.