Második inszemináció

A múlthét csütörtöki ultrahangon kiderült, hogy csak be kellett volna lőni azt a Merionalt. Egy tüszőm lett, na egyáltalán nem panaszkodni akarok, nem mintha akkora nagy baj lenne, mert ugye elég egy is a gyerekhez, csak hát abból indultam ki, hogy múltkor is kettő volt, aztán gondoltam így marad ez most már majdnem örökké. De nem így van, nem baj, már ezt is tudjuk. Meg azt is, hogy egyáltalán nem törvényszerű az, hogy mindig ugyanakkor van a peteérés (najó + - 1 nap). Én kis tapasztalatlan, ugye eddig mindig -az az spontán és Clostys ciklusban is- a 17. vagy 18. napon ovuláltam, így megy ez már 2 éve, mióta van peteérésem. Szépen ki is vettem a szabadságot péntekre, mondván, biztos, hogy akkor lesz az akció. De nem, fel lettem világosítva, hogy hétfő lesz a bevetés napja. Így hát csütörtöktől újból indult a Clexane, szombaton Ovitrelle, ma pedig túlestem a második inszemináción, szerdától mehet az Utro. Sokkal jobb élmény volt most ez az elsőnél, már ha szabad ilyet mondani. Ráadásul rajtam maradhatott a ruhám. Tudom, hogy vannak ennél nagyobb problémák is a világban, de engem tényleg annyira frusztrál és kiszolgáltatottá tesz az a műtős hacuka. 

Július 8. és 10. a tesztnap, így az eredményt a nyaralásunk előtt fogjuk megtudni, bár lehet hogy érezni fogom korábban is, akár pozitív vagy akár negatív legyen a kimenetele. Természetesen minden rossz ott motoszkál a fejemben az előző tapasztalatokból, úgyhogy kötöttünk biztosítást kórházi ellátásokra is, arra az esetre ha összejönne, de rám meg esetleg ugye - a szokásokhoz híven- éppen rám akarna törni a vetélhetnék...Mert hát így van ez: valaki autóbalesetre, valaki sportbalesetre, valaki lopásra, valaki meg vetélésre köti a biztosítást...Szóval nehogy aztán az legyen, hogy ott állunk külföldön a félretett pénzünk egy részét műtétre költve, miközben azt másra szánnánk, mondjuk asszisztált reprodukcióra. Hát igen, ki erre, ki arra, mi erre...