...és az eredmény

Nem is tudom, hogyan kezdjem, hogyan is telt el ez a várakozással teli két hét. Az inszem utáni első hét tulajdonképpen egész jól, tele pozitív vágyakozással, meg hassimogatással és egyebekkel. Olyan érdekes, mostanában egyre többet gondolok arra, hogy hogy (és mikor) fogom bejelenteni a barátoknak, családnak meg persze a munkatársaimnak, ha terhes leszek. Az első héten ezek a gondolatok teljesen felerősödtek, nagyon produktív voltam, szinte minden napra jutott egy egy ötlet. Ám tudni kell, hogy még nem találtam meg a legtökéletesebbet, a legfrappánsabbat, esetleg a legviccesebbet. Nos, a sors úgy hozta, hogy még mindig van erre egy kis időm, hogy kigondoljam, ugyanis úgy tűnik, hogy a veszély most sem fenyeget attól, hogy ezt a hírt hamarosan bárkinek is bejelentsem, úgy hogy hiányzik hozzá a legeszméletlenebb ötlet. A második héten nem éreztem semmit, azt sem hogy meg fog jönni, de azt sem, hogy nem fog. Nem fájt a hasam, nem görcsölt, úgyhogy úgy éreztem, hogy ebből akár még lehet is valami. Hétvégére ezzel szemben teljesen biztos voltam benne, hogy megjön. Sokat hezitáltam rajta, hogy dugdossam-e az Utrot, szúrjuk-e Clexanet, de úgy éreztem, hogy G. még hinni akar benne, nem örülne, ha abbahagynám, én meg azt, hogy ennyit azért meg tudok tenni, hogy legalább a hivatalos tesztnapig kibírom a szurkát, pláne, hogy valójában nem is tudhatom, hogy biztosak-e a megérzéseim vagy sem. Mi van ha mégis csak csoda történik, én meg lemondtam róla...Úgyhogy mostanáig ment tovább minden. Volt is egy kis civódás önmagammal, amikor is vasárnap annyira elkezdett görcsölni a hasam, hogy azon tépelődtem, ugyan bevegyek-e egy Algoflex-M-et. Csak hát hogy is van ez akkor? Böködöm a Clexanet, dugdosom az Utrot, azért, hogy megtartsak egy nem létező terhességet, miközben gyógyszert szedek menstruációs görcsökre? Nos, elhessegettem az Algoflex gondolatát, próbáltam lekötni magam a főzéssel. Reggel természetesen egy gigászi negatívat teszteltem, meg sem lepett, már el sem keserített. Csütörtökön is lenne egy tesztnap, de most nem hallgattam az orvosra, mert tényleg úgy érzem, hogy csak szenvedek ettől a visszatartott menstruációtól, úgyhogy ma mindent abbahagytam. 

Most pedig hamarosan elutazunk nyaralni, kipihenjük magunkat, élvezzük az életet, őrült nagyokat kirándulunk, jó meredek hegyeket hódítunk meg, óriási bombákat ugrálunk a tavakban, úgy, mint amikor -sajnos- nem kell semmit sem féltenünk....