1. cn - egy újabb inszeminációs ciklus kezdete

Szóval egy ciklus kimaradt, egy reményteli ciklus, merthogy volt idő, amikor azt gondoltam, hogy lehet, hogy vagyok olyan szerencsés és összejött természetes úton a piha puha ágyunkban (vagy a kanapén....vagy a földön) (haha, persze....összejött...). De nem, csak megzavart, hogy a szokásosnál erőteljesebb mellfeszülés pár nappal korában érkezett a görcsöknél, késett is pár napot, így volt egy kis bizakodás. Na, nem nagy, csupán 6 db tesztet vettem, hogy ne legyen fennakadás itten Pünkösdkor, ha esetleg akkor sem jönne még meg, és idegben kelljen lennem, hogy nincs itthon teszt, aztán hová rohangáljak a szunnyadó városban. Nos mindegy is, ilyen is volt már, elmúlt, ma pedig megjött.

Persze nem indult olyan jól az új ciklus vagy fejeződött be a régi. Kissé idegesített, hogy múlt héten pont elkaptam valami megfázásos nyavalyát, amihez társult még egy felfázás és hála istennek, hogy ez ne legyen elég valami hüvelygomba féleség is (ezt hol szedtem össze? Fogalmam nincs.). Körülbelül 7 hónapja kutyabajom nincsen, még az influenza járvány se vett le a lábamról azóta. Pontosan tudom, ugyanis 7 hónapja hagytam abba a szteroidot (Prednisolon, Medrol), amit majd egy évig szedtem, egy kínkeserves évig, ami alatt a gyógyszernek köszönhetően szinte folyamatosan beteg voltam. Minden hónapban legalább egy kisebb nátha, minden hónapban legalább egyszer minden előjel nélkül felment a lázam 40 fokra, egyszer egy hónapra (!) levett az influenza a lábamról (akkor tényleg azt hittem, hogy ilyen a vég és meg fogok halni), szinte folyamatosan égett, lángolt az arcom, amin a jégkocka borogatás sem segített és így tovább, sorolhatnám... Sosem fogom elfelejteni, amikor 2013 márciusában kétségbeesetten kérdeztem Czeizel Nagy Urat, hogy mi a véleménye, szerinte ki kell-e tennem magam ennek az egésznek, és szednem kell-e ezt a vackot, mert úgy érzem belepusztulok, akkor is ha ez kis mennyiségnek számít ahhoz. Ő azt mondta, hogy bár nem mondhatna ilyet, mert nem a szakterülete, de akkor csak annyit mond: "Ha a lányom lenne, azt mondanám, szedje, és ne hagyja abba" . Egy évvel később ott ültem a Kaáliban a dokival szemben, aki csak ennyit mondott: "1 évig szedte? Nem szabadott volna. Csak annyit mondok, ha a lányom lenne, azt mondanám, ne szedje". Nos, hála az égnek, hogy egyik lánya sem vagyok, de a Kaális verzió valahogy jobban tetszett. Vagyis ott akkor abban maradtunk, hogy ha szükség is lesz rá, akkor sem most, és nem a teherbeesés előtt. Fülöp is ezt mondta.  Szóval mióta elhagytam a gyógyszert, számolom a betegség nélkül eltelt napokat, és eddig tartott ki... pont az inszeminációs ciklus előttig, hogy lehetőleg legyen min aggodalmaskodnom: biztos, hogy nem gond, hogy szedtem antibiotikumot, amit csupán pár nappal a Clostylbegyt kúra előtt kellett abbahagyni? Az antibiotikum biztos, hogy segített a felfázásomon is? Attól, hogy nincs tünetem, nem lehet hogy lappang bennem még ez az? És a hüvelygombát biztos, hogy jól kikezeltem? Nem kellene megcsinálnom megint valami bakteriális tenyésztést, hogy biztos minden rendben van-e, és sem a megfázás, sem a felfázás sem a gomba nem okozott nagy károkat odalent? Komolyan mondom, régebben nem foglalkoztatott ennyire semmilyen betegségem. De mióta gyerekgyártás van, minden rossz megfordul a fejemben egy tüsszentéstől....Látom magam előtt, ahogy a petéimet zabálják szét a vírusok és a bacik. 

Mindegy, dokinak megemlítettem, azt mondta mehet az akció. Így ma elindult egy újabb reményekkel teli ciklus, az inszemináció pedig várhatóan június 26-a környékére fog esni. Csodálatos nap lesz:)