Idiokrácia

Biztos, hogy csak nekem van bajom a közegészségüggyel itthon, mert az nem lehet, hogy folyton elégedetlen legyek vele. Az is elképzelhető, hogy csak is én vagyok a hibás állandóan, de muszáj leírnom, hogy mi történt velem a héten, hiszen, lehet ennek egyébként hatása lesz a március 10-ei Káalira is....Próbálok tárgyilagos lenni, bár elég nehéz az érzelmeimet kordában tartani, ha csak egy kicsit is gondolok az esetre.

Ugyebár a korábban említett nőgyógyászunk javaslatára kórházban csináltattam meg a méhnyaknyákból vett vizsgálatokat (Chlamydia, Ureoplasma, Mycoplasma). Közeleg a március 10. is, de egyébként is eltelt már 2 hét, mióta megcsináltattam a vizsgálatot és hát a doktorunk azt mondta, hogy vizsgálattól számított 2-3 hét elteltével kezdhetek is az általa megadott (!) telefonszámon (telefonszám 1) érdeklődni az eredményem után. 

Így hát március 3-án, hétfőn neki is kezdtem hívogatni telefonszám 1-et, amit egy idő után fel is vették. Közölték, hogy ott biztosan nem fogok kapni felvilágosítást a leletemről, hívjam telefonszám 2-t. Telefonszám 2: itt biztosan nincsen az eredménye, hiszen ez a fekvőbeteg nővérszoba, ne ezt hívjam, a laborban érdeklődjek a telefonszám 3-on. Telefonszám 3-on közlik, hogy ha van eredmény, akkor náluk az már nincsen, hívjam telefonszám 4-et, mert ők odaküldik. Itt azért már éreztem, hogy ezzel a rendszerrel valami probléma van. Telefonszám 4-ről persze visszaküldtek telefonszám 1-re, jeleztem is, hogy ott már jártam, de szóltak, hogy nem olyan egyszerű, biztosan azért nem tudtak segíteni, mert nem Laboros Mártikát kerestem. Bevallom, nem őt, mert nekem ezt senki sem mondta, de hát megpróbálom, akkor őt, csak legyen kedves megmondani, mi a tisztességes polgári neve a hölgynek, ne Laboros Mártikaként keressem már, mint valami 19. századi kis faluban, ahol mindenkit a különböző tulajdonságairól neveztek el. Áhh, azt ő nem tudja, mindenki így hívja, nyugodtan keressem így. Na jó, nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak ezen, de rajtam ne múljon. Visszahívtam telefonszám 1-et és kerestem Laboros Mártikát. Nem volt egyszerű elérnem, de sikerült. Laboros Mártika közölte, hogy nála ne keressem, ők azt egyenesen odaadják a doktor úrnak. Bevallom őszintén ez a válasz már - mindezek után megnyugtatott, mert úgy voltam vele, ha ez így folytatódik, akkor hívom a dokit, mert ez már vicc vagy cirkusz, inkább az utóbbi, mert a vicceket szeretem a cirkuszt pedig nem. Csak másnap hívtam a doktort, mert azt tudni kell, hogy rengeteg a munkám odabent, és egyrészt időm sem volt több, másrészt elég feltűnő azért 5 percenként kijárni az irattárba telefonálni, ezt nyilván nem úszhattam meg a munkatársaktól érkező kérdések nélkül, és a kérdésekre adott nem őszinte válaszokba azért sokszor belezavarodik az ember lánya, ami igen kellemetlen. 

Másnap persze doktorunk közölte, hogy ő lelet ügyben nem tud segíteni, és a mai napig is csak a telefonszám 1-et tudja javasolni, hát ő is csak azt tudná hívni, ott tudna érdeklődni, próbálkozzak, de inkább csak pénteken, mert lehet az a baj, hogy nincs eredmény. 

Azért itt már egyértelműen el tudtam dönteni, hogy tovább nem tudok nevetni ezen. 

Március 7., péntek, telefonszám 1, újból: milyen lelet, hölgyem, labor lelet? Nem labor, mert nem vérvizsgálat volt, hanem méhnyaknyákból levett kenet. Hölgyem az is laborlelet, hívja telefonszám 2-t, és keresse Melindát. Milyen Melinda? Hát én azt nem tudom, csak Melinda, tudni fogják. Telefonszám 2 újból: Milyen lelet? Mondom laborlelet, méhnyaknyákból vett kenet. Hölgyem, az egyáltalán nem laborlelet és ez a fekvőbeteg nővérszoba, én innen nem tudok segíteni, hát értse már meg! Na, itt elkezdtem ordibálni, és nyugodtan nevezzen bárki türelmetlennek és bolond betegnek, de már innentől kezdve az önuralmam egy tízes skálán a nullát verdeste. Elordítottam, hogy 4 telefonszámot kaptam, hogy egy hete nem tudom kideríteni, hogy van-e lelet, hogy ha van, kitől kaphatom meg, és hogy valaki döntse már el, hogy hol az istenben tartják a leleteket, és hogy egyezzenek már meg abban, hogy akkor ez laborleletnek vagy nem laborleletnek számít, mert nekem ugyan mindegy, minek hívják, de hogy egy kórházban még ezt sem tudják a 21. században, az felháborító. Persze erre én is megkaptam a magamét, hogy ne oktassam ki, meg hogy ez a fekvőbeteg részleg, hát mit keresne ott a lelet, de akkor ő elmegy lábbal és megnézi nekem. Hívjam 5 perc múlva. Hívtam 5 perc múlva, persze ismét más vette fel a telefont, ahol közölték, hogy méhnyaknyákból vett kenet? Hát mit akarok még azzal, másfél hónap múlva lesz eredmény! De nekem az orvos 2-3 hetet mondott, erre a mogorva hölgyike közli: mert ő nem jól tudja! És akkor itt elköszöntöm, viszonthallásra..... és csak álltam az irattárban, fogtam a fejem, és azon gondolkoztam, hogy ez vajon álom vagy valóság...

Szerintem örökre letehetek a leletemről ebben a kórházban, mert lehetséges, hogy ilyen vizsgálata még senkinek nem volt a világon. Ureoplasma, Mycoplazma? Hiszen a nevük is elég futurisztikus. Én lehetek az első, akit erre vizsgáltak, és ez valójában egy NASA által kérvényezett szuper bizalmas és érzékeny vizsgálat, amit majd egy titkos kód ellenében személyesen vehetek át egy motoron érkező cyborg futártól valamikor a 23. században.

Hogy a Kaáliban majd ehhez mit szólnak, azt nem tudom, de beszámolok erről is, és csak remélni tudom, hogy emiatt nem lesz nagy csúszás.