Döntés - avagy így számold ki a metformin adagodat

Tudom, hogy pár napja azt írtam, mennyire bízom az új dokiban és, hogy azt fogom csinálni majd, amit ő mond. Csakhogy azóta telnek múlnak a napok, én meg gondolkodom, folyamatosan jár az agyam. Bárcsak néha leállna, vagy legalábbis más témával telítődne, mert vagy csak a munka vagy ez. Legalábbis mostanság. Mindenesetre a futópadon töltött egyre több idő is igencsak lehetővé teszi az elmélkedést. Szóval ezt a gyógyszerszedést is átrágtam néhányszor. G.-vel is megbeszéltem, mert ugye a kettőnk ügye, és ő mindenből jól ki is veszi a részét. Ha rajta múlna, biztosan ő járna helyettem vizsgálatokra meg vérvételekre, de hát nem tud (cserébe viszont én nagyon szerencsés vagyok, hogy ő van nekem).

Szóval végiggondolva ezt a 3 évet, és az ezalatt elfogyasztott nevetségesen sok orvost, megoldásra jutottunk.
6 orvos - köztük vegyesen endokrinológus, nőgyógyász is - riadtan tekintett az eredményeimre és közölte: itt gyógyszerre van szükség. Ki így, ki úgy, megmondta vagy nem mondta meg a mennyiségeket (persze mondanom sem kell, hogy ahány orvos, annyiféle mennyiség), de jelezte, hogy ennek fele sem tréfa. 1 orvos, a Kaális Krizsa volt a talpán, aki megmondta, hogy nem kell ide semmi metformin. Minden tiszteletem legyen az övé. Mondjam úgy, hogy ő az, akiben az összes közül most a legjobban bízom, de hát ez akkor is 6:1 a többiek javára. Hatan nem lehetnek egymás mellett ennyire inkompetensek. És ha hozzáadom Krizsa eredményéhez a + 3-at, mint bizalmi faktort, akkor is a többiek állnak nyerésre.

A kompromisszumos döntés pedig a héten megszületett, dr. G. és dr. Pinkman javaslata a következő: 1500 mg metformin naponta (R:500;D:500;E:500), merthogy két orvos 3000-et mond, a másik meg nullát, így 1500 lett a köztes megoldás. 

Remélem, hogy nem ártok ezzel majd a leendő gyermekünknek. Mást nem tudok tenni, csak remélni, merthogy valójában amúgy nem értek hozzá. Hát ilyen ez az orvoslás: ha valami gond akad a konstrukcióban, akkor hiányzik az egyetértés.