2017. március 6., hétfő

Örökre örökbe örökkön örökké

Nagyon régóta tudjuk már, hogy az örökbefogadás opció nálunk, de minden alkalommal elhessegettük a témát, amikor erről volt szó, mondván, hogy mi bőven ráérünk még arra, hogy konkrétan jelentkezzünk is. Aztán én egyszer megfogadtam magamban, hogy a 2. lombik után már tényleg jelentkezni fogunk, mert  mindenhol azt hallom, mennyi idő az amíg konkrétan babát kapunk és megvallom, hogy nem szeretnék nagyon idős lenne, mire gyerekem lesz. Tény és való, hogy a kor nálam azért is kritikus, mert úgy kezdtünk el 29 éves koromban próbálkozni, hogy nekem célom volt, hogy 30 éves koromra meglegyen az első babánk, ehhez képest idén 36 éves leszek. Talán ezért is érzem másoknál sokkal sürgetőbbnek az időt. Ha mi is most kezdenénk el próbálkozni, nem biztos, hogy annyira későinek érezném a dolgot, de rengeteg év van már mögöttünk. Mindenesetre a 2. lombik után nem tudtam még felemelni a telefont, a 3. után sem, és igazából az augusztusi inszemináció után hoztam meg ezt a döntést, pont egy olyan beavatkozás után, aminek egyébként sem volt túl sok esélye a sikerre. A telefont még mindig nem tudtam felvenni, de legalább már mondtam a férjemnek, hogy tegye meg ő.
A telefonban mondták, hogy első alkalomra írjunk egy levelet a leendő gyermekünknek magunkról. Nem igazán tudtam átadni magam akkor még ennek az érzésnek, de a férjem olyan levelet írt, amitől majd egy órára bőgőgörcsöt kaptam a munkahelyemen. Szeptemberben totálisan megszeppenve és remegő lábbal vártunk a tegyesz folyosóján, hogy bekerüljünk az első megbeszélésre. Féltem, hogy a válaszaimmal mindent elrontok, hiszen akkor bőven volt még bennem sok minden, amibe igazán bele lehetett volna kötni. Megkönnyebbülés volt túl lenni ezen az első találkozáson.
Ezután következett a pszichológiai vizsgálat, amit én legszívesebben jól eltoltam volna minél későbbre, de közölték, hogy az első találkozótól számított 6 hónapon belül le kell tudni mindent és be kell fejezni a folyamatot, szóval nem egészen az én kedvem szerint javasolhatjuk az időpontokat. A pszichológiai vizsgálat körülbelül másfél órás volt, és amennyire féltem attól, hogy mást sem fognak boncolgatni csak azt, hogy mennyire dolgoztam fel a veszteségeimet (akkor még szinte semennyire), annyira pozitív élménnyel távoztunk onnan. Egyrészt valóban nem volt túl mélyreható, ma már azt mondom, hogy mélyrehatóbb is lehetne, másrészt meg magam is meglepődtem az ott kapott információktól. Talán ott esett le először, hogy feldolgozatlan veszteségekkel belemenni az örökbefogadásba egyáltalán nem tréfa, és hogy mi minden van még előttem, amit helyre kell tennem a lelkemben. Ezután kezdtem igazán komolyan venni a dolgokat, és elkezdtem olvasni örökbefogadással kapcsolatos könyveket. 
Nagyon ajánlom, mindenkinek, aki még csak fontolgatja ezt a témát a következő könyveket:
Bogár Zsuzsa: Az örökbefogadás lélektana 
Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge
Fekete-Sipos Márti: Igazibb az igazinál
Számomra rettentő sok tévhitet eloszlatottak ezek a könyvek, hozzájárultak mindahhoz, hogy reálisan lássam ezt a témát, de ahhoz is egyben, hogy már ne csak B tervként gondoljak az örökbefogadásra. Körülbelül ekkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy akkor is örökbe szeretnék fogadni, ha hamarabb születik vérszerinti gyerekünk.
Mindezek után a környezettanulmányt már egyenesen vártam. 
Meglocsoltam a  virágaimat, hogy nehogy azt gondolják, hogy ha a virágaimról sem tudok gondoskodni, akkor hogy tudnék egy gyerekről. Érdekes volt pakolás közben arra gondolni, hogy itt, ebben a lakásban egyszer majd egy gyerek lesz. Mármint értitek, azért költöztünk ide 5 éve, mert ez egy jó környezet egy gyereknek, magát a lakást is úgy választottuk, hogy itt egy darabig gyereket nevelünk majd (szobák száma, ház adottságai stb.), de még sosem pakolásztam benne úgy, hogy itt "hamarosan" tényleg gyerek lesz.  Például olyanokon hezitáltunk, hogy elpakoljuk-e a walking dead kispárnát a kanapéról:



 meg, hogy eldugjuk-e a legó Darth Vedert, mégiscsak gonosz:



Nem tudom, miért, akkor azt gondoltam még, hogy vannak ügyintézők, akik ilyen dolgokból azt szűrik le, nem leszünk jó szülők. 
Áhh, de aztán ezeket otthagytuk.
Hobbimmal kapcsolatban is bajban voltam. Nekem rengeteg hobbim van, tipikusan az az ember vagyok, aki sosem unatkozik, akkor sem, ha egyedül van. Persze mikor erről kérdeztek nem azok a természetes dolgok jutottak eszembe először, amit nap, mint nap tényleg csinálok, hanem mondjuk, amit sokkal ritkábban, de nem biztos, hogy azok a tipikusan "jó szülős" hobbik: például, hogy imádok a férjemmel a kanapén ülve romantikusan zombikat lövöldözni játékkonzolon. Alig bírtam ettől a képtől elvonatkoztatni. Aztán megláttam a súlyzókat a  sarokban és mondtam a sportot (is), amivel meg azóta a férjem cseszeget, amikor 10-11 óra munka után hazaérek és hánynom kell a kettlebel látványától is, de mégis nyomni kell. Ohh, hiszen én úgy tudtam, hogy a sport a hobbid - gúnyolódik azóta is. Mindegy a sport tényleg az egyik hobbim, csak nem az IR miatti kényszeredett izomnövelés heti 3* tök fáradtan, hanem mondjuk a futás az erdőben vagy a squash.
Nagyjából ennyi volt a dolog átvizsgálás része. Amikor ezzel végeztünk, még el kellett menni egy pár napos tanfolyamra. Mi az Ágacskánál voltunk, amire már idén került sor, és nagyon elégedettek voltunk velük. Rettentő sok hasznos információt kaptunk, számomra nagyon pozitív volt, és talán ott, akkor (vagy nem sokkal azután) raktam rendben magamban ezt az egész szülés dolgot. Ugye tavaly ősszel, még azt mondtam, hogy akkor is szeretnék örökbe fogadni, ha lesz vérszerint babánk is, de a decemberi lombik után úgy éreztem, hogy azért mégis csak az lenne az igazi, ha lenne örökbebaba is, és szülhetnék is. Az idei tanfolyam után ez valahogy megváltozott bennem teljesen. Nem tudom megmondani, mi történt pontosan a szívemben, de egyszerűen nem érdekel már, ha nem szülök. Teljesen más érzésekkel mentem bele az 5. lombikba, és maga a sikertelenség utáni érzések is összehasonlíthatatlanok a korábban tapasztalt érzéseimmel. Gyakorlatilag nem borultam ki, lezártam, kész vége van, és minden így van a legnagyobb rendben. Ennél jobban nem is lehetne rendben semmi.
Közben megérkezett a határozatunk is, a procedúrának vége, mi pezsgőt bontottunk a férjemmel és totálisan átadtuk magunkat a boldog várakozásnak. Tényleg ünnepnek éltük meg, úgy érzem, ezzel egy új, másmilyen élet kezdődött számunkra. Teljesen megnyíltam. Minden közeli hozzátartozómat és jó barátomat tájékoztattam a hírről és mindenki nagyon boldog, és alig várják, hogy  jöjjön a gyerekünk. A gyerekes barátaim a kérésemre örömmel tanácsokkal látnak el és én végre azt csinálom, amire hat éve várok és semmi, de semmi nincsen, amit el kell nyomni magamban.
Hogy meddig várunk pontosan, nem tudhatom. Hogy később, hogy fogjuk bírni ezt a várakozást, még úgy sem tudom elképzelni. Csak azt tudom, hogy most jó, hogy jó döntést hoztunk, és hogy végre képes vagyok hinni abban, hogy mint ahogy most is, minden a legnagyobb rendben lesz a jövőben is. 

38 megjegyzés:

  1. Jót mosolyogtam a bejegyzésen, és a végén megkönnyeztem. Olyan büszke vagyok rád, hogy már készen állsz erre. Biztos nagy lelki megkönnyebbülés, valószínű majd én is ezen az úton lyukadok ki végül, csak addig még szadizom a lelkivilágom kicsit.
    Jó babavárást, jó készülődést :) izgis hónapok jönnek. Kíváncsi vagyok mikor szólal meg a telefon, mikor érkezik a kis jövevény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Hunti, arra én is kíváncsi vagyok, hogy mikor csörög :)

      Törlés
  2. A férjem nagy zavarodottságában azt mondta az ügyintézőnek, hogy a kajakozás a hobbink. Én a büdös életbe nem láttam még közelröl kajakot. Hogy honnan jött neki ez, nem tudjuk, de én azóta is ezzel szívom a vérét ;)

    VálaszTörlés
  3. Mindig nagyon szimpatikus volt a lelkiero,ami arad az irasaidbol. Igy tovabb, nagyon drukkolok, igy ismertlenul is!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon orulok a harmonianak, ami elerkezett hozzad :) Szurkolok. Kisbabát szeretnétek vagy nagyobbat akár?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elsőre kisbabát, másodjára (esetleg ha sor kerül arra), akkor el tudok képzelni nagyobbat is.

      Törlés
  5. Ezek szuperizgalmas hírek, drukkolok, hogy mihamarabb teljesüljön az álmotok! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Mici, én is drukkolok Nektek nagyon nagyon!!!

      Törlés
  6. Ódejó! :) Majd mesélj többet is, milyen típusú örökbefogadás, mekkora babát kértetek, stb.?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem mesélni:) Most elsőre újszülöttet, és a nyíltat és zártat is megjelöltük. Írtam ám emailt Neked még korábban ;)

      Törlés
    2. Emailt??? Hova? nem jött semmi... :/
      Itt vagyok: estsanatlehis@gmail.com - kérem szépen mégegyszer!

      Törlés
    3. Írtam, lehet először elcsesztem a címed :(

      Törlés
    4. Hülye Google... válaszoltam... :)

      Törlés
  7. Ezen a bejegyzésen úgy bőgtem, mint a záporeső. :))
    Drukkolok nektek. :)

    VálaszTörlés
  8. Ez nagyon izgalmas, szinte varom a kovetkezo reszt, mintha egy szuper konyvet olvasnek. Csak kar, hogy ez esetben nem tudok elorelapozni :-)
    Annyira szuper par vagytok es olyan jo olvasni az elegedettsegetek erzeserol!
    A jatekkonzolos resznel felnevettem, el nem tudtam volna rolad kepzelni, hogy zombikat lovoldozol ures oraidban, de mivel ezzel is egy picit jobban megismertelek, rajottem, hogy imadom a hobbidat :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D épp ez az, hogy azért nem szoktunk sokszor játszani, tök ritkán amúgy, de mégis ez jutott eszembe:) Nyugi, alapvetően tök mamókás hobbijaim vannak :D

      Törlés
  9. Milyen érdekes hogy megkérdezik mi a hobbid. Nem is tudom ebből milyen következtetést vonnak le? Még jó hogy nem volt túl vájkálódós a folyamat, nem is tudom előre hogy lehet megállapítani azt hogy valaki jó szülő lesz-e?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sok minden nagyobb gyerek esetében lehet fontos. pl a hobbi is, mondjuk egy sportkedvelő gyereket próbálnak mondjuk nem valami sportot totál elutasító családnak adni, vagyis így képzelem.
      nem hiszem azt, hogy azt nézik ki lesz jó szülő vagy sem, egyrészt a jó azért elég tág határok között mozog, meg szerintem erre tényleg nem lenne elég egy élet sem ezt megvizsgálni. Azt nézik, mi a motivációnk, hogy nem vagyunk-e szociopaták, nem vagyunk-e szerfüggőek, meg azt, hogy alapvetően milyen elvek szerint szeretnénk nevelni a gyereket (pl kizárják, hogy sem fizikailag, sem érzelmileg nem bántalmazzuk majd a gyereket), a gyerektelen pároknál meg még azt is ki kell deríteni, hogy mennyire komoly a szándék, vagy inkább a vérszerinti gyerek a cél. Így gondolom én, de lehet el vagyok tévedve :)

      Törlés
  10. Jaj, annyira aranyosak vagytok!
    Ezerrel drukkolok nektek!!

    VálaszTörlés
  11. Ezek szuper hírek, Pinkman! Nem is kerülhetne jobb helyre az a baba :)) Bea

    VálaszTörlés
  12. Annyira, de annyira jó volt olvasni ezt a bejegyzést. Folyton vissza kellett fognom magam, hogy ne tekerjek le a végére, hogy lássam, hol tartotok :D

    VálaszTörlés
  13. Igen, jó lenne sokat olvasni róla

    VálaszTörlés
  14. Nagyon szuper, hogy eljutottatok idáig. Nagyszerű, h mindketten így gondolkodtok, nálam a férjem még Balázs előtt is elzárkózott az örökbefogadás gondolatától. Izgatottan várom, hogy az első együtt töltött éjszakátokról számolj be, de én továbbra is tudom, hogy lesz vérszerinti babátok is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Andi! Nektek Balázs 3 vagy 4 év után sikerült, nem? Azért 3 év után még mi sem ezen pörögtünk, sőt igazán csak tavaly óta, előtte biztosak voltunk benne, hogy nem kell ezen gondolkodnunk...Lehet, ha tovább tart nálatok is a dolog, akkor azért ő is másként gondolta volna. Persze nem biztos, sokan választják inkább a gyerektelen létet, mint az öf-öt, én azt is el tudom fogadni, mindenki maga tudja, mi fér bele az életébe, mit tud elfogadni. Én ezt szerencsére már 100%-osan, most így érzem, remélem így marad ez az érzés:)

      Törlés
    2. Balázs 4 és fél év után fogant. Biztos így marad nálad, max egy terhesség változtathatja meg, mint a mai napon mesélte a cukorterhelésen egy 46 éves kismama. Ők már meg is ismerkedtek a leendő gyerekeikkel amikor váratlanul sikerült a hatodik lombikjuk. Fájó szívvel ugyan, de így már nem mentek bele az örökbefogadásba.

      Törlés
    3. Hát igen, akkor még mi is azon imádkoztunk, hogy Fülöp meg az ivig segítsen rajtunk. Rengeteg idő az is, de a lényeg, hogy sikerült Balázs:)
      és valahogy eljutni idáig, tényleg ilyen, mint ahogy írod a 46 éves asszonyt...Azt hiszem, hogy már nekünk is megszakadna a szívünk, ha nem fogadhatnánk örökbe:) Durva, hogy ez a pillanat eljött, és nem is gondoltam volna, hogy meg fog történni, mielőtt kapunk gyereket...(pinkm.)

      Törlés
  15. Örülök Nektek!, bár megkönnyeztem az utóbbi 2 bejegyzésed...
    Ha lesz kedved, várom a mail-t...
    Ölellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy örülsz,Poci, írok hamarost! (pinkm.)

      Törlés
  16. Szia Pinkman,olvastam egy regebbi írasodban,hogy Neked is MTHFR homozigota genmutaciod van.Homocisztein szintet néztek Nalad?En is szinten ezzel a problemaval kuzdok...es sajnos az a tapasztalatom, hogy nem veszik kelloen komolyan az orvosok, pedig ez a beagyazodasert felelos egyik gen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ildikó, köszi, hogy írtál. Már elég régen néztem ugyan, de pár éve rendszeresen nézegettem és akkor rendben volt nálam homocisztein szint (nem volt megemelkedett, sőt..!).

      Törlés