2017. március 12., vasárnap

Minden megváltozik majd és a feje tetejére áll az életetek

Sokat foglalkozunk az örökbefogadással és már több programon is részt vettünk, ahol más örökbefogadó szülőkkel és/vagy várakozó párokkal találkozunk. Nagyon jó dolognak tartom ezeket az eseményeket, mert sok gondolkodnivalóval és hasznos tapasztalatokkal gyarapszunk. Bár ezeken a rendezvényeken azért leginkább az örökbefogadás a fő téma, de magával az egész gyerekezéssel kapcsolatban is rengeteg kérdés felmerül. Szerintem sokszor nem ártana terhes pároknak sem tartani ilyen találkozásokat, talán sokan nem lepődnének meg annyira a nehézségeken, vagy nyugodtabban fogadnák, ha gond van, mert tudnák, hogy sok minden természetes, ami körülöttük ilyenkor történik. Na, persze majd én is csak később látom meg, mit segítenek majd rajtam ezek a tapasztalatok. Legutóbbi ilyen beszélgetésen felmerült az is, amit már régóta minden anyától megállás nélkül hallok, amitől nagyon tartok is és amire nagyon készülök, ez pedig nem más, mint az a káosz, amivel majd szembesülünk, amikor hazahozzuk a mi Kisbékánkat. Ami ebből engem most a leginkább foglalkoztat az a kapcsolataimban történő változás. Ezen az utóbbi eseményen is elmondták, hogy semmi sem lesz ugyanolyan, minden megváltozik körülöttünk, köztük régi kapcsolatok és barátságok bomlanak fel, és újak születnek majd a gyerek miatt. Korábban is sokat foglakoztatott ez a téma, és már én sem először írok erről, hiszen bár nincsen gyerekem, de a legjobban szeretett barátaimnak már mind van, ezért már régebb óta látom és érzem ezeket a minőségi változásokat. Ráadásul pont a hetekben történt két dolog is, ami elég szomorúan érintett. Egy nagyobb baráti társasággal szoktunk havonta összejárni, és az utolsó alkalmat egy singli barátnőm már lemondta, mondván, hogy neki semmi értéket nem adtak a korábbi találkozások sem, mert nem tud mit kezdeni azzal, hogy egész estén át csak gyerekezésről van szó. Gondoltam, hogy neki sem ez a kedvenc témája, de nagyon szomorú volt hallani, hogy inkább nem találkozik ezekkel a régi barátaival, mert elmúlt a közös téma. Neki még nehezebb lehetett, mint nekem, hiszen engem a téma tulajdonképpen mindig is érdekelt, csak azzal volt rossz állandóan szembesülni, hogy nekem nincsen, majd folyamatosan azon gondolkodni, hogy lehet, hogy nem is lesz sose (sokszor jutott ez az eszembe már így 5+ év után). Számomra azért hihetetlen szomorú ez az egész, mert azt látom, hogy azért ezek a dolgok sokszor elkerülhetőek lennének egy csepp odafigyeléssel, hiszen a mi baráti társaságunkban is van olyan gyerekes anya, akivel nem csak erről lehet beszélni, és próbál is figyelni rá, hogy ne mindig legyen az a téma, de vannak olyan anyák, akik tényleg mindig visszaterelik a szót, cseppet sem figyelve arra, hogy valakit ez nem érdekel, vagy esetleg bántó számára. Aztán a napokban történt az is, hogy az egyik legkedvesebb barátnőm elfelejtett valamit, ami fontos volt ugyan számomra, de azért nem annyira, hogy ezen messzemenően lovagoljak, vagy képtelen legyek feldolgozni vagy elfogadni azt, hogy neki már ez nem annyira fontos, viszont a körülmények mégis úgy alakultak végül, hogy sikerült vele megbántania. Ahelyett, hogy szimplán elnézést kért volna érte, amire én valószínűleg annyit választom volna, hogy nincsen semmi gond, hiszen megértem, hogy az élete már nem ilyenek körül forog, és ezzel el is felejtettük volna az egészet, ehelyett ő teljesen felháborodott azon, hogy én megemlítettem neki, hogy elfelejtette, majd ingerülten közölte, hogy nincs mit tenni, ez van, nekem el kell fogadni, hogy az ő életük már ilyen, megváltozott és már nem ezekkel (értsd: mások vagy az én dolgaimmal) foglalatoskodik. Tulajdonképpen a mondandó lényege az volt, hogy  ő mindent és mindenkit letojik már mióta gyereke van egyik legjobb barátság ide vagy oda. És igen, nagyon jól tudom (a mondandója nélkül is), hogy ez tényleg így van, és magam sem hiszem, hogy kivétel leszek (nem is akarok az lenni), azaz biztos, hogy számomra is a családunk lesz az első és legfontosabb, más sem fog a fejemben járni csak a gyerek, és tuti, hogy legalább az első időkben (vagy még tovább is) szita agyú leszek, de szerintem, ha az ember az egyik legjobb barátja arcába dörgöl egy ilyet egy egész egyszerű elnézést helyett, akkor azért ezek az anyák ne csodálkozzanak el végül azon, hogy a gyereknevelés számukra egy nagyon magányos dologgá válik. Sokszor hallom, hogy az a magyarázat, hogy mert a gyerek nélküliek nem értik, hogy ez milyen változás az ő életükben. Biztos vagyok benne, hogy ilyen eset is rengeteg van, de például ebben az esetben a singli barátnőm teljesen jól megérti ezt (még így is, hogy ő komolyabban sosem gondolkodott el a gyerekezésen), elmondta nekem is jóindulattal és empatikusan, hogy tudja jól, hogy velük ez történik, és hogy számukra ez a fontos, ráadásul ők vannak többségben, és ő nem is várja el, hogy másról beszéljenek...hanem egyszerűen nem jön el. Nem láttam ebben egy csepp megnemértettséget sem, és ettől volt még szomorúbb az egész. Mint ahogy én is azt terveztem, hogy elmondom barátnőmnek, hogy megértem (mikor még naivan azt hittem, hogy majd biztosan elnézést fog kérni), de  aztán a monológja után úgy éreztem, hogy nem igazán érdekli őt, hogy megértem-e ezt vagy sem, úgyhogy hát abban maradtam magammal, hogy talán majd nem vele kell megbeszélnem a számomra fontos dolgaimat. 
Kétségtelen, ha mindenki azt mondja, hogy minden megváltozik, és feje tetejére áll, ha gyereked lesz, akkor én ezt elhiszem. De a kapcsolataid megváltozásához szerintem sokszor bőven elég az is, ha mindenkinek gyereke lesz, csak neked nem. 

32 megjegyzés:

  1. Érdekes poszt és tökre megértelek.

    Így visszagondolva, és a húgomon látva ugyanezt egy 8 hónapos babával, szerintem én az első évben voltam teljesen megkukulva. Nem sínylették meg barátságok, de az tény, hogy a világ legérdekesebb dolgának tartottam a babázást :)) ODÁIG voltam minden egyes új tudományától, a külvilág valami rózsaszín fátyollal volt eltakarva előttem.

    MOst is teljesen el vagyok ájulva persze a gyerekemtől, főleg újabban a szövegeitől (szétröhögjük magunkat), de már megtartom magamnak az élményeket :)) és ÉRTEM, hogy másnak közepesen vicces az, amit mi fölírunk a naplójába. az ember azért idővel okul :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy nekem is eszembe jutott, hogy majd ha ez az egész lecseng kicsit (nem tudom, mikor jön el ez az idő), akkor majd sokkal jobban vágyakoznak az emberek mással is foglalkozni/másról is beszélni. Na, lehet nálunk majd pont akkor csörög a telefon;)

      Törlés
  2. Tok jo lehet egy ilyen nagy barati tarsasag! De valoban magaban hordozza azt, hogy a kulonbozo eletmodokkal eltavolodnak egymastol az emberek. Nekem mindig ugy voltak barataim hogy ketten beszeltunk es ugy jobban ki lehet targyalni mindket oldalt. De ha 10bol nyolcan gyerekesek, akkor nagy esely van ra, hogy fő tema lesz. Szerintem a baratsagok egy resze megvaltozik egy uj eletstilussal. A megvaltozik alatt mindent ertek :) Nekem szakadt meg barati kapcsolatom mar terhesseg alatt. Pedig nekem nem rozsaszin kod az egesz es nagyon jo masrol beszelni, mint a gyerek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt már én is észrevettem, hogy ketten teljesen más a szitu. Kettesben egyik barátnőm sem csak a gyerekről cseverészik és sokkal jobban érdeklődik a másik fél iránt is :))
      Persze, tényleg felfogom, hogy az ember élete megváltozik teljesen, de nem gondolom, hogy ezt erősíteni kell még azzal, hogy mindenféle beszólással ellökdösi magát az ember a másiktól. Na, de azt ki tudja, hogy velem mi lesz, majd lehet én leszek az, aki megszakítja mindenkivel a kapcsolat mert gyereke lett :D

      Törlés
    2. Nem hiszem, hogy megszakitod majd a kapcsolatot, csak atalakul. Gyerekfuggo azert meg segitseg kell es akkor minden ok. Mivel szoptatni sem fogsz, nem vagy otthonra lancolva du-estenkent.
      Amugy en is ezen gondolkoztam tobbszor, mi viszonylag koran vallaltunk gyereket a tarsasagunkhoz kepest (en 26, ferjem 30), es pont mire mi szabadabbak leszunk, addigra fog mas babazni... 3-5 ev mulva johet szoba a haveroknal, akiket ismerek.

      Törlés
  3. Szerintem ti profibbak lesztek mire a Kisbékátok jön.
    Én akárhány barátommal ismerősömmel beszélek/beszéltem, szinte csak említésképpen van szó a gyerekről, kb. annyiban hogy meddig vagyok még otthon vele és miért nem húzok már vissza dolgozni, micsoda dolog ez? Vagy pár fotó megmutatása futólag.
    Engem az lepett meg hogy még nem is karrierista volt kolléganőmmel is csak munkahelyi dolgokról beszéltünk a minap egy véletlen találkozáskor, pedig neki 3 éves gyereke van, de végig arról beszélt hogy milyen új munkakörbe tudott visszamenni.
    Én sokszor azt érzem hogy csak az én gondolataim forognak szűntelenül a gyerek körül. Igaz, konkrétan kisgyerekes anyuka barátnőm nincs.

    Lehet hogy nálatok az a baj hogy szinte mindenki kisgyerekes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez olyan fura is nekem, írtad már egyszer. De valószínűleg a hasonló kor az, ami miatt nálunk ez nagyon a porondon van.

      Törlés
  4. Sztem előre ne határozz el semmit, mert úgysem lehet azt tudni milyen lesz. Én pl. a kisember mellett is rengeteget olvasok, jár az agyam, követem a világesemenyeit, járunk néha színházba stb., de pl. ilyen barátnős csevelyösszejövetelek nem érdekelnek, se a munka. De van olyan barátnőm, aki azt mondja hogy őt nem köti le a baba mellett semmi, és kb. azt se tudja ki a miniszterelnök, más meg minden programon ott van és viszi a kisbabát.
    Ezt nem lehet előre tudni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, nem határozok el semmit. Tulajdonképpen fogalmam nincsen mi lesz. Csak szeretek gondolkodni rajta, most mindent meghallok ezekkel kapcsolatban, és szeretnék talán picit felkészülni a felkészülhetetlenre. Mármint úgy értem, hogy agyban, hogy ne érjen majd meglepi, hogy majd ne azt mondjam, hogy basszus, ha tudtam volna, hogy ez ilyen kegyetlen...(én már hallottam ilyet is többek szájából, és nekem ezt borzasztó volt hallani)

      Törlés
    2. Én nagyon élvezem, szuper és nem kegyetlen. Szerintem.:)

      Törlés
    3. Azert neha kegyetlen. :) pl ha mindketten betegek. De a legcsodalatosabb dolog azt hallani, hogy szeretlek anya vagy a fiam mosolygó arcat eloszor megpillantani reggel :)

      Törlés
    4. Én erről azt gondolom (pont mostanában akartam posztban is kifejteni, mert valahogy mostanra fogalmazódott meg bennem) hogy semmiért soha vissza nem adnám a gyerekemet és bármit megtennék (de legalábbis megpróbálnék) érte. Viszont attól még az élet napi kellemetlenségeiért (nemalvás, sokminden feladása, tönkretétele) miatt hadd lehessek dühös vagy éppen szomorú és ezt ne kelljen már szégyellni.

      Imádom a kislányomat, de mérges vagyok hogy ma összetört 3 bögrét. Megértem, hogy ez vele jár, de hadd ne kelljen tapsikolnom hozzá. Ahhoz tapsikolok mikor cukin táncol vagy nézem hogy milyen gyönyörű.
      Valahogy így tudnám megfogalmazni.

      Törlés
    5. És még 1 dolog - de egyáltalán nem biztos hogy igazam van: az örökbefogadásnak (szerintem) megvan az az előnye, hogy míg (gondolom) lelkileg nagyon komoly dolog, de testileg fitten és frissen kapod meg a babát.
      Én sokszor gondolok arra, hogy ha a gyötrelmes terhességem után lett volna 1 hetem pihenni, mennyivel nagyobb türelemmel kezdtem volna neki az egésznek, lehet hogy sikerült volna szoptatni is. De kb. egyik sokkból a másikba estem.
      Ezért szerintem nagyon jó hogy felkészülsz, utánaolvasol, mert terhesen az ember úgyis csak folyton parázik, el se meri hinni hogy tényleg megszületik a kisbaba egészségesen és mikor aztán ott van, azt se tudja hol áll a feje. PEdig lett volna idő felkészülni, olvsagatni de képtelen voltam bármilyen kisbabás könyvet kinyitni annyira féltem az utolsó pillanatig hogy valami baj történik.

      Törlés
    6. Nekem hál istennek jó alvó a kisember az elejétől, nem voltam így kialvatlan. Nem is sírós, és ugyan még csak egy éves de nem tett tönkre semmit.

      Törlés
    7. Fella, lehet rosszul fogalmaztam, persze, hogy lehet az ember dühös, fáradt meg akármicsoda, senki ne szabadkozzon az érzési miatt. én arra gondoltam, hogy NEKEM volt rossz hallani, amikor valaki azt mondta, hogy annyira kegyetlen ez az egész, hogy ha tudta volna ezt, akkor sose vállal gyereket. Ezt is nyugodtan mondhatja felőlem bárki, aki így érez, én csak mindig elképzeltem magamat ebben a helyzetben, hogy itt vagyok 6 év küzdelem, x év öf bababára várva, és majd azon csodálkozom, hogy ez milyen kegyetlen. SOHA nem szeretnék arra jutni, hogy azt érezzem bármilyen dühösen, bármilyen fáradtan, hogy ez nem érte meg. én csak erre gondoltam, nem arra, hogy gáz, ha valaki dühös vagy fáradt, sose ítélkeznék. Mint ahogy én is fejbe akartam csapni mindenkit, aki azt vágta gyerekesként a fejemhez, mit kesergek a meddőségen, mert örüljek, és használjam ki, hogy nincs gyerekem, majd az lesz az igazán szar ha lesz.
      Amúgy a fizikai fittségben igazad van, erre gondoltam én is. Viszont a lelki, az azért durva lesz, sztem ezt sok terhes nem tudja azért elképzelni, amikor egyik nap nincs gyereked, másik nap meg már van...még én sem tudom elképzelni, csak sokat képtzelem el :) Az egészség miatt meg igenis aggódom rengeteget már most is. Persze a vérszerinti gyerek sem garancia semmire, de ott vannak az uh-k, a genetikai szűrések, az hogy egészségesen élsz és vigyázol, és bár mindenkivel történhet tragédia azután is, amikor megszüli a gyereket, de van egy minimális képed azért, meg az hogy te mindent megtettél. Na ezzel szamben az ember az öf újszülött fölött ott áll, aki sok esetben korababa, valószínűleg, vagyis sok esetben nem történt semmilyen genetikai szűrés, és csak majd imádkozni tudok azért, hogy ne drogozzon és ne igyon a vérszerinti anya, mert ez iszonyat gyakori. Szóval van itt is aggódás. Sokat olvasok igaz, de vásárolni, nagyo durván felkészülni alig fogok merni, már csak azért is, mert fogalmam nincsen mennyit kell várnunk.

      Törlés
    8. Ez tenyleg annyira a gyerek habitusatol fugg! Minden! Az en kisfiam egy aldott jo baba volt, par honapja meg egy siros meregzsak :) Ez az anyasag olyan mint egy hullamvasut, naha kifutnék a vilagbol, neha meg elore sajnalom milyen lesz ha nem egyutt leszek vele egesz nap! Igy az itthoni elmenetel nekem nagyon nagy igenyem es addig szervezek mig ossze nem hozok valamit :) Es bar van szo a gyerekrol, de nem csak rola. Ez olyan, minthogy a hajon dolgozo baratnom csak a hajon levo esemenyekrol tudott beszelni. Ez annak, aki nincs ott, sosem volt, bizonyos szint utan nagyon tomeny. De a baratnom es meghallgattam barmirol, mert neki 0-24-ben ez tette ki a napjat. Mi masrol beszeljen (a jovon kivul?) Ez egy elszigetelt allas akarcsak az anyasag. :)

      Törlés
    9. Én sosem gondoltam olyat hogy inkább ne vállaltam volna. Ez jó hír, mert tudod hogy mekkora rinyagép vagyok. Ergo, szerintem nem kell ettől tartanod.
      És igazad van abban hogy nem tudhatod hogy a szülőanya hogy gondozta a terhességét és ez megmarad ez a para hogy esetleg mit örökölt stb, ezért jó hogy ha most olvasol mert most még konkrétan nem tudsz azért aggódni hogy jaj csak ne legyen semmi baj, utána viszont lehet pár dologban jobban fogsz aggódni, pont mert esetleg nem voltak meg bizonyos szűrések, ez jogos félelem. De próbálj meg arra gondolni hogy ez a szűrés-mánia ez eléggé magyar sajátosság. USA-ban, Kanadában van 2 esetleg 3 UH, pár alap vérvétel és nyista. És ezer százalékos vagyok benne hogy nem születik több beteg gyerek ezekben az országokban.
      Ennek ellenére én pont azért jöttem haza mert nekem hiányzott az hogy gyakrabban rám nézzenek meg hogy azt szűressek vérből amit éppen akarok mert én is ebben a rendszerben szocializálódtam, de aggyal tudom hogy ez nem a legjobb.

      Törlés
  5. En azokkal nem tartom szorosan a kapcsolatot, akinek a szajan pont ilyen okoskodas fer csak ki: jaj majd meglatod, ha... majd ha annyi idos lesz... stb. En figyelek arra h nem mondok ilyet, mas nem :)) Volt, aki kemeny 2 honap elonnyel mondott ilyeneket folyton.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D igen, ilyesmire én is számítok :) Mondjuk én azt is sokszor tapasztalom így totál kívülállóként, hogy az anyák is sokszor túl érzékenyek minden mondatra. Sok egyszerű, szimpla, minden hátsó szándék nélküli véleményt, vagy mondatot tanácsként kezelnek, vagy egy-egy kérdést úgy értelmeznek sokan, hogy ők azt azért kapják, mert valaki kételkedik az ő tudásukban. Egyszer konkrétan én is voltam látogatóban egy kisbabánál, mikor is sírt, én meg szimpla kíváncsiságból megkérdeztem (mert fogalmam nem volt), hogy vajon éhes-e vagy tudja-e ilyenkor, mi baja lehet, azt kaptam a fejemre anyutól, hogy csak nem gondolom már, hogy ő nem tudja mikor éhes. Kb ő az egészet úgy értelmezte mintha én fel akarnám hívni a figyelmét arra, hogy etesse meg. Komolyan nem is értettem az egészet. És már több hasonló "vitát" tapasztaltam anyák között, és legtöbb esetben mindig megállapítottam, hogy nincs semmi rossz szándék, csak túl érzékenység az egész mögött. persze vannak komoly, hajmeresztő viták is :))

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Haha! Majd ezt megérted. Jaj de utalom ezt a mondatot :D
      Valoban sokszor tulerzekenyek az anyukak, ez gondolom azert van mert mar terhesseg elejetol kezdve kapják az ukászt hogy mit hogy kene csinalni. Idegileg nagyon faraszto. Foleg a sok blődség :P Aztan betelik a pohar. Meg hat a hormonok :D
      De azert aki tudja, erzekeli a joindulatu kerdest emogott! Amikor hozzam erkezett valami kerdes gyerektelentol, igyekeztem rendesen valaszolni mert legalabb annyival okosabb lesz, tisztaban lesz talan a dolgokkal.

      Törlés
  6. Mi mostanában kezdtünk el újra rendszeresen találkozgatni az egyik barátnőmmel, akiknél pár hónap különbséggel ugyanaz a felállás, mint nálunk, egy ovis és egy totyogó. Az első délutánon ömlött belőlünk a mindenféle gyerekes téma, betegségek, cukiságok, testvérféltékenység stb., aztán a második ilyen alkalommal, miután letudtuk a gyerekes tiszteletköröket, mondtam, hogy na most már innentől csak picsulunk, divatról, arcápolásról és pletykákról fogunk beszélgetni! Szuper volt, pár nap múlva jön a következő csajdélután! :) Szóval csak azt akartam mondani, hogy nekem meg az a kikapcsolódás, ha nem kell egyfolytában a pupákokról beszélni, ilyenkor felnőtt témákat szeretnék. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) ez jól hangzik Sensi :) Amúgy ez is biztosan változó, hogy kinek mennyire van szüksége más témára.

      Törlés
  7. Tökre megértelek, de az ilyen barát nem igazi barát :( elhiszem hogy szarul esett....
    én lehet marha szerencsés vagyok, de a környezetemben a többség tapintatosan kezeli ezt a témát, tudják mi a szitu és próbálják kerülni hogy a baba téma legyen porondon. Nyilván van amikor elkerülhetetlen, de olyankor jópofát vágog, még ha belül a szívem szakad meg, akkor is. Nem tudok normális tanácsot adni, majd akkor fog minden megváltozni ha te is anyuka leszel. Reméljük ez most már hamarosan bekövetkezik :) addig meg kitartást és jó tervezgetést.
    Ezek a beszégletések/tanfolyamok biztos szupi dolgok. Most van a környezetembe több friss terhes lány is, és durva hogy mennyire nincsenek tisztába a dolgokkal. De minden gyerkőc felnő egyszer így vagy úgy, nem igaz? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért igaz barátságban is vannak bántások néha, nem sokszor, de néha:) Legalábbis bízom benne:)
      Amúgy nekem már itt a vége felé mindennel bajom volt. Azzal is ha csak gyerektéma volt, mert akkor azért éreztem kirekesztve magam, mert nekem nincs, és miért kell csak erről a szót fosni, meg akkor is kirekesztve éreztem magam, ha éppen kíméletből nem beszéltek erről, mert olyan tabunak éreztem, meg azt gondoltam, hogy azt gondolják, hogy "jaj, a meddő előtt ne beszéljünk gyerekről". Az jó, ha Te ezt nem így látod, és nem így érzed, én tudom, hogy ez mind belőlem jött, én generáltam, és marha rossz volt, de én nem tudtam változtatni ezeken az érzéseken :( Most csak ez az öf hozta meg a lelki békémet...
      Persze felnőnek, meg én sem rohantam volna 2011-ben, ha összejön azonnal azért sehová, ne aggódj, csak most tapasztalom azt az öf miatt, hogy ezek tényleg frankó dolgok. meg ez nálunk egy speciálisabb helyzet azért, senki sem úgy születik, hogy képben van az öf-el, meg annak a lelki vonatkozásaival, szóval tényleg nagyon hasznosnak tartom.

      Törlés
  8. Nalunk az elso gyereknel semmi kaosz nem volt. Pillanatok.alatt egymasra hangolodtunk, mindenhova mentunk egyutt. Na, a masodik, az feladta a lecket, amilyen konnyu volt a lannyal, olyan nehez a fiuval :) engem a hideg kirazott a sok jotanacstol, meg a "majd megtudod, ha fogzik, stb" jokivansagoktol

    VálaszTörlés
  9. Nekem a főnököm nemrég szült, most három hónapos a kisfia kb., es par hete meglátogattuk két másik kolléganőmmel. Na az ő agyat teljesen elborította a babaköd, akarmiről beszéltünk, MINDENT csak ebből a perspektívából tudott nézni, pl. kolléganőm: "... es a nyáron megyek két hetre Peruba", főnököm: "Wow, jol hangzik, hat igen, most menj, amíg meg megteheted, mert aztán gyereked lesz!" (Ez a kolléganőm 26 éves es nem akar gyereket egyelőre semmiképp, de ez mindegy is.) Na en az ilyentől akadok ki.

    VálaszTörlés
  10. Pinkman a cim elsö fele igaz, minden megváltozik, de a cim másik fele csak rajtatok múlik. Nálunk is sok minden változott, de igyekeztem úgy rendezni, hogy ne álljon a feje tetejére minden. Egyenlőre sikerült, azt mondhatom.
    Persze nem tud az ember minden héten leülni a barátnőkkel, föleg az elején, de 21. században azért vannak más lehetőségek is kapcsolattartásra. De neked kell kezdeményezni, ezt már látom, mert sokan ugy vannak vele, hogy biztos a gyerekkel akar lenni. Ami igaz is, de nem csak a gyerekkel (ősanyák, ne kövezzetek meg:)).
    Ismered a történetünket. Örülök, hogy készülsz az öf-ra, igy utólag nekünk sem ártott volna, ha jobban ráhangolódunk a témára.

    VálaszTörlés
  11. Ket legjobb baratnom babavaro bulit szerveznek nekem epp. Nekem ket kikotesem volt 1.) ha kapok ajandekot, azt EN kapjam, mert nem kell az otezredik kiszokni 2.) csak es kizarolag felnott/csajos temakrol vagyok hajlando beszelgetni es az sem baj, ha ket napos programot szerveznek, hogy tudjak egy jot aludni is :-) Szoval elneveztuk a bulit "egygyerekesanyabucsuztatonak". Szerintem ebben a dologban neked kell majd hatarozottnak lenned, neked kell a kulvilag tudtara adni, hogy megmaradtak a baba elotti szocialis igenyeid es azokat milyen formaban kivanod ezutan fenntartani. Igaz, nekem csak gyermektelen baratnoim vannak, de ugy erzem, sokban mulik rajtam az, hogy ezek a kapcsolatok megmaradtak. Gyerekes ismerosokkel a gyerekekrol beszelgetek, de nekem ez oszinten szolva megterhelo hosszu tavon. Tegnap hoztuk el a teso fekhelyet egy imadni valoan kedves anyuatol, de amikor a harmadik kerdes az volt, hogy en a kislanyomat meddig szoptattam, egybol menekulni vagytam. Pedig nyilvan nem vezerelte rosszindulat, inkabb kivancsisag, pont ezert le is futottam az udvariassagi koroket es probaltam rovidre zarni a dolgot.
    Az is igaz, hogy az anyukak nagyon erzekenyek, de ennek is van egy pszichologiai hattere: otthon, egyedul, elszigetelten, magadra utalva eleted legnagyobb felelossegevel az eredmenyessegeddel kapcsolatos visszacsatolas hianyzik a legjobban. Mig a munkahelyeden napi szinten erezheted a hasznossagod, addig anyakent erosen meginog az ember a sikeresseget illetoen, ugyhogy ha valaki megkerdezi, hogy nem az ehsegtol sir-e a baba, konnyen lecsapodhat ugy, hogy bakker, meg egy ember, aki az eredmenytelensegemet dorgoli az orrom ala (en amugy ertelek es tok jogos volt a kerdesed, ahogy valahol jogos, vagy legalabbis ertheto volt anyuka kirohanasa - az eloadasmod stilusatol fuggoen, mert azert egy kedves kerdesre semmilyen korulmenyek kozott sem illik bunkon valaszolni, remelem, nem is tette :-) ).
    Megvaltozik minden, de ez onmagaban nem indokolja, hogy a feje tetejere is alljon minden. Az elso hetek kemenyek, kar szepiteni, de en, a hiresen alvaserzekeny puding anyuka is itt ulok 30 hetes terhesen es alig varom a majust, hogy jojjon a masodik Csodalanyka, ugyhogy ezek a kemeny hetek sem maradandoak, az eber szepen bele tudja simitani az uj elethelyzetet a mindennapjaiba. Egy szo, mint szaz: keszulj fel a felkeszulhetetlenre, aztan elvezd minden egyes pillanatat!!! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt olyan jól megfogalmaztad!!
      "Az is igaz, hogy az anyukak nagyon erzekenyek, de ennek is van egy pszichologiai hattere: otthon, egyedul, elszigetelten, magadra utalva eleted legnagyobb felelossegevel az eredmenyessegeddel kapcsolatos visszacsatolas hianyzik a legjobban."

      Törlés
    2. Igen, tényleg szépen megfogalmaztad, érthető, köszi :) Kár, hogy sokan ezt nem tudják, és mielőtt leokoskodóznak másokat, nem gondolnak bele, hogy lehet csak emiatt érzékenyek ők maguk, és nem mindenki más a beleszólós tanácsosztó:)

      Törlés