120 gramm

és még élek. 

Úgy kezdtem neki, hogy mindent újból kimértem, mert a 160 grammot már nem méregettem, évek óta csinálom, és már szemmel tudtam, hogy miből mennyit ehetek.

Most reggelire 20 gramm Ch-t, tízóraira 10-et, ebédre 40-et, uzsonnára 10-et, vacsorára 30-at, utóvacsorára 10 grammot ehetek. Az első pár napban szinte semmi megerőltetőt nem éreztem benne, valószínűleg azért sem, mert szerintem én nem ettem meg eddig sem a 160 grammot, olyan 140 lehetett korábban is. Igazából a reggelim és az ebédem eddig is ennyi volt, amiből faragni kellett az a tízórai, uzsi és a vacsi. Aztán pár hét elteltével - szerintem amikor már totál kiürült a metformin a szervezetemből- újból felütötte a fejét az az éhség, amit a komolyabb cukorbetegséggel, IR-el (vagy IGT-vel) rendelkezők valószínűleg ugyanolyan jól ismernek, mint én. Szerintem, akiknek jó az anyagcseréjük vagy maximum enyhe IR-ük van, vagy egyáltalán nincsenek ilyen problémáik, nem is érthetik miről beszélek, a férjem sem érti, mit lehet az éhségtől ennyit szenvedni, és nehezen kibírni evés nélkül. Jellemzően ebéd és vacsora előtt valamint éjszaka-ha felébredtem- borzasztóan korgott a gyomrom, és párszor az is előfordult, hogy elvesztettem a kontrollt, és ezért valami minimálissal többet ettem a következő étkezésre, mint szabadott volna. Szerintem ez nem jó így, gondolom az történik, hogy gyógyszer nélkül nagyon felmegy az inzulinom és gyorsan lecsökkenti a vércukrot, szóval van egy olyan érzésem, hogy nekem nem lesz jó a terhelés eredménye gyógyszer nélkül, de most már a februárt végig csinálom, március elején pedig elmegyek terhelésre és megnézzük, hogy valóban milyen eredményt hoz ez így. Mindenesetre az éhezés miatt megemeltem a tízóraimat és az uzsonnámat 3 db korpovitról 4 db-ra, és próbálok többet inni, így akkor általában kibírom 3 órán át evés nélkül a következő főétkezésig. Még gondoltam arra, hogy talán segítene az is, ha a kekszhez ennék sonkát vagy sajtot vagy mindkettőt, de mondjuk nekem erre a kifinomult étkezésre a munkahelyemen nincsen időm, vagy legalábbis elég macerás. Általában hálát adok már azért is, ha éppen nem egy megbeszélésen ülök uzsonna vagy tízórai időben, azért nekem ezzel is sokat kell bent sakkozni. 

A hízás még egy nagy félelmem, mert sajnos én csak metformin mellett tudtam fogyni korábban, bár tény, hogy mikor 5-6 évvel ezelőtt nem szedtem metet, és híztam, akkor még nem diétáztam, mert képtelen voltam a folyamatos éhség miatt (ugye fogalmam nem volt arról, hogy mindez azért van, mert IGT-m van és ha másként ennék, akkor az azért valamit segítene). Most azért sportolok is, korábban ezt sem tettem, úgyhogy talán megúszom hízás nélkül, de majd erről is inkább február végén nyilatkozom. 

Több hónapja gondolkodom, hogy átváltok gluténmentes táplálkozásra is, egyelőre még nem volt erőm ehhez a változáshoz is, de lehet, hogy lassan átgondolom, és belemegyek. 

Most viszont lépek, mert egy óra múlva vacsora. Jaj, alig várom, és még össze kell dobnom valamit. Természetesen valami minimálisat.