Már egyébként is meg akartam írni, milyen gondosan készültem erre az októberi FET-re, mert attól, hogy érdeklődés hiányában elmaradt, én ám mindent nagyon jól előkészítettem.
1. Ősszel újrakezdtem az edzést, mert nyáron nagyon ellustultam. Direkt izomnövelőt csinálok, csak úgy repkednek a súlyzók heti háromszor-négyszer. Mindennap iszok fehérjét is, a muszklinövelés által jót tesz az IR-nek. Mostanra már látok némi izmot is - természetesen a csini hájam alatt.
2. Szeptember közepétől elkezdtem azt a nagyjából úgy hatszázféle vitamint is, amit még Fülöp tavaly lediktált, hogy kell a teherbeeséshez és a terhesség megtartásához is. Na, jó, nyilván túlzok, de azért rendesen öklendezem tőlük:
2* 1000 mg C vitamin, 400 NE E vitamin, 1000 mcg Metilfolat, Ovant baba terhesvitamin, 3000 NE D vitamin, 15 mg Cink, 220 mcg Szelén, Omega 3, myo-inositol. (A terhesvitamint nem Fülöp ajánlotta, én cseréltem le a Femibiont, mert elegem lett, hogy olyan sokba kerül, mikor jóformán csak B vitaminok vannak benne. Metilfolate-ot meg úgyis szedek külön.)
1. Ősszel újrakezdtem az edzést, mert nyáron nagyon ellustultam. Direkt izomnövelőt csinálok, csak úgy repkednek a súlyzók heti háromszor-négyszer. Mindennap iszok fehérjét is, a muszklinövelés által jót tesz az IR-nek. Mostanra már látok némi izmot is - természetesen a csini hájam alatt.
2. Szeptember közepétől elkezdtem azt a nagyjából úgy hatszázféle vitamint is, amit még Fülöp tavaly lediktált, hogy kell a teherbeeséshez és a terhesség megtartásához is. Na, jó, nyilván túlzok, de azért rendesen öklendezem tőlük:
2* 1000 mg C vitamin, 400 NE E vitamin, 1000 mcg Metilfolat, Ovant baba terhesvitamin, 3000 NE D vitamin, 15 mg Cink, 220 mcg Szelén, Omega 3, myo-inositol. (A terhesvitamint nem Fülöp ajánlotta, én cseréltem le a Femibiont, mert elegem lett, hogy olyan sokba kerül, mikor jóformán csak B vitaminok vannak benne. Metilfolate-ot meg úgyis szedek külön.)
3. Október elején lecsepegett az IVIG. Nem tudtam nem gondolni azalatt a nyolc óra alatt arra, hogy pont abban a irodában voltam és pont abban a fotelban ültem, amiben utoljára az első vetélésemkor sírtam. Nem vagyok babonás, semennyire sem, csak úgy eszembe jutott többször.
4. Október közepétől iszom a 7.5 mg Prednisolont naponta. Nagyon nehéz döntés volt a szteroid, nehezebb, mint az IVIG, de így döntöttem. Annyira rettegek, hogy tönkreteszi az amúgy is rossz vércukromat, de össz-vissz három dolgot tudok tenni ellene: alig eszem, keményen edzek és nem mérem a vércukromat. Értitek, ha nem mérem, akkor mi lenne magas?
Egyébként ma abba is hagytam, mert úgy szedem, ahogy Fülöp előírta, tehát a fogantatásig. Kedden ugyanis megvolt a tüszőrepedés, szóval, ha szerencsénk van, akkor FET ide vagy oda, de attól most sikerült. Ha már így alakult, akkor végülis ezzel van némi esély arra, hogy a spermák 5 percnél is tovább élnek bennem. (Szteroid nélkül nálam ugyanis eddig max ennyit bírtak.) Na, de vicces volt ez a természetes próbálkozás is, ahogy legalábbis az egyik lezajlott. Hétfőn ugye kisírt szemmel közöltem a férjemmel, hogy akkor nem lesz FET, de mivel a doki azt mondta, hogy nemsokára itt a tüszőrepedés, nem kéne elszalasztani. Ő hasonló tobzódó jókedvvel visszakérdezett, hogy mármint ma, ilyen állapotban?? Mondom neki, hát jó lenne. Pffú, hát jó, rajtam nem múlik, kerekítette a szemét. Vagy esetleg holnap reggel, ajánlottam mást. Jó, akkor állítsuk be az órát 5.15-re, mondta a férjem.
5.15:
Férjem: Pffú, huh, de álmos vagyok.
Pinkman: én is, nem tudom kinyitni a szemem.
Férj: kimegyek fogat mosni, hátha attól felébredek.
Pinkman: én nem, nem tudok kikelni.
Férj: Jó, de ne aludj vissza....vagy végülis te aludhatsz is, neked elég, ha itt fekszel, majd jövök.
Ilyen romantikus dialógusok közepette, több, mint tíz év szerelemben eltöltött idő után. A folytatást nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy azért ennél csak jobb pillanataink vannak. Mondjuk ezzel sem volt semmi gond, legalább röhögtünk magunkon párszor. Meg ezen az egészen. Ebben mondjuk kiválóak vagyunk, ha már gyereket csinálni nem tudunk.
Hát így. Innen szép győzni kérem szépen. Ha ennek a ciklusnak egy cuki kisbaba lesz a vége, akkor komolyan mondom, elgondolkodom azon, hogy hiszek-e a csodákban.
4. Október közepétől iszom a 7.5 mg Prednisolont naponta. Nagyon nehéz döntés volt a szteroid, nehezebb, mint az IVIG, de így döntöttem. Annyira rettegek, hogy tönkreteszi az amúgy is rossz vércukromat, de össz-vissz három dolgot tudok tenni ellene: alig eszem, keményen edzek és nem mérem a vércukromat. Értitek, ha nem mérem, akkor mi lenne magas?
Egyébként ma abba is hagytam, mert úgy szedem, ahogy Fülöp előírta, tehát a fogantatásig. Kedden ugyanis megvolt a tüszőrepedés, szóval, ha szerencsénk van, akkor FET ide vagy oda, de attól most sikerült. Ha már így alakult, akkor végülis ezzel van némi esély arra, hogy a spermák 5 percnél is tovább élnek bennem. (Szteroid nélkül nálam ugyanis eddig max ennyit bírtak.) Na, de vicces volt ez a természetes próbálkozás is, ahogy legalábbis az egyik lezajlott. Hétfőn ugye kisírt szemmel közöltem a férjemmel, hogy akkor nem lesz FET, de mivel a doki azt mondta, hogy nemsokára itt a tüszőrepedés, nem kéne elszalasztani. Ő hasonló tobzódó jókedvvel visszakérdezett, hogy mármint ma, ilyen állapotban?? Mondom neki, hát jó lenne. Pffú, hát jó, rajtam nem múlik, kerekítette a szemét. Vagy esetleg holnap reggel, ajánlottam mást. Jó, akkor állítsuk be az órát 5.15-re, mondta a férjem.
5.15:
Férjem: Pffú, huh, de álmos vagyok.
Pinkman: én is, nem tudom kinyitni a szemem.
Férj: kimegyek fogat mosni, hátha attól felébredek.
Pinkman: én nem, nem tudok kikelni.
Férj: Jó, de ne aludj vissza....vagy végülis te aludhatsz is, neked elég, ha itt fekszel, majd jövök.
Ilyen romantikus dialógusok közepette, több, mint tíz év szerelemben eltöltött idő után. A folytatást nem részletezem, maradjunk annyiban, hogy azért ennél csak jobb pillanataink vannak. Mondjuk ezzel sem volt semmi gond, legalább röhögtünk magunkon párszor. Meg ezen az egészen. Ebben mondjuk kiválóak vagyunk, ha már gyereket csinálni nem tudunk.
Hát így. Innen szép győzni kérem szépen. Ha ennek a ciklusnak egy cuki kisbaba lesz a vége, akkor komolyan mondom, elgondolkodom azon, hogy hiszek-e a csodákban.
Nekünk szinte csak ilyen terminált egyuttleteink voltak a 3 év alatt szinte végig, de mi is viccesen fogtunk fel. Szerencsére a spermiumok és a petesejt(ek) ezzel mit sem foglalkoznak :) Ha olykor csendben is, de mindig olvasnak és nagyon szurkolok!
VálaszTörlésVannak csodák!
VálaszTörlésKívánom, hogy egynek most Ti legyetek a főszereplői!
Jaj bárcsak úgy lenne!
VálaszTörlésA mi nyertes embriónk úgy jött össze (ugye lombik), hogy a sperma leadáskor én bekapcsoltam a TV-t a kis szobácskában és annyira elkezdtem röhögni a mutatott pornófilmen, hogy a Férjem kiküldött hogy zavarom. Aztán ott ültem megszeppenve a folyósón.
Csodák márpedig vannak, Pinkman �� szívből kívánom, hogy a Tiétek most jöjjön el! Már éppen itt az ideje �� Bea
VálaszTörlésA kérdőjelek smiley-k akartak lenni :)
TörlésLegyen így lányok, legyen így, én nem fogok kiakadni, ha kiderül, hogy vannak csodák :D
VálaszTörlésHősök vagytok mindketten :)
VálaszTörlésIlyen "romantikázásaink" nekünk is voltak még abban a kezdeti időkben, amikor az UH-követéses stimulált ciklusok mentek, pont minap olvastam vissza két ilyen posztomat is, és még mindig úgy érzem, két dolog fontos:
VálaszTörlés1. Hogy mindkét fél tudjon röhögni rajta.
2. Hogy a férjeink mind-mind csodálatos szexistenek, amiért ilyen körülmények ellenére is használható produkciókat tudnak hozni.
:) Hajrá megintcsak!
Ez tényleg így van, Esti:) és én nap mint nap hálás vagyok azért, hogy nem tartozom azok közé, akiknek szétcseszte a kapcsolatát ez az egész gyerekért való küzdelem. És ez azt hiszem, nem más, mint szerencse, mert bárkivel megeshet, az is lehet, hogy egyszer még velünk is, nem tudhatom, de persze bízom benne, hogy nem fog és mindig ilyen marad. (pinkm.)
Törlés