Szüljetek, amikor csak időtök engedi

Lenyugodtam. Azért nem volt olyan nehéz, de be kell ismernem, hogy minél több kudarc ér, annál nehezebben viselem, és annál mélyebbre süllyedek. Nagyon remélem, hogy nincsen már ennél lejjebb, vagy ha van is, akkor legalább nem ér több kudarc (ezen a téren). Nagyon zen állapot, ami most van, ilyenkor tudom, hogy csodálatos életem van és tulajdonképpen semmi sem tud felidegesíteni. Nem kell orvoshoz járni, egyébként ez a titka (ha valakit esetleg érdekel). Még az sem bosszant, hogy képzeljétek a távolabbi ismerősi környezetben már eljött a nem várt terhességek időszaka is, hát hála Istennek, hogy ezt is megélhettem még gyerektelenül. Ugye ha megnézzük az egész élet úgy nagyon nagy általánosságban (tényleg csak nagyban, hiszen tudom, tele van egyéni kivétellel) különféle szakaszokra bontható, ahogy például a szélesebb környezetben vett magunkkal egykorúaknál tapasztaljuk. Most a nagyon koraikba ne menjünk bele, de gondolok itt arra, hogy egy bizonyos korban hirtelen a legtöbb ismerősödnek komoly párkapcsolata lesz, aztán jönnek a házasságok, ugye van pár év amikor az ember egész nyáron egyik esküvőből a másikba ugrik, aztán jön a boldog gyermekáldások időszaka, nem győzöl babaruhákért meg minden fisz-fasz műanyag játékokért, ajándékokért szaladgálni (ugye a magam részéről mi itt tapicskolunk a szarban), ezután, ha ezt a részt valakik sikeresen abszolválják, akkor - nem rég rá kellett jöjjek-, jöhetnek a nem kívánt terhességek is, az upsz, becsúszott időszakok egyeseknél (majd- gondolom én- lesz ilyen válásos időszak is, amikor sokan dömpingben hirtelen elkezdenek válni, majd újraházasodni, betegeskedni, és majd a végén meg nem győzünk temetésekre járni, úgy mint ahogy fiatalon esküvőkre). Na, van ezeknek a nem kívánt terheseknek egy nagyon kritikus értelmi (vagy érzelmi?) színvonalú rétege is, akik idegösszeomlást(!) készülnek kapni, mikor megtudják, hogy az a szerencsétlen harmadik gyerek megint ugyanolyan nemű lesz, mint a másik kettő. Egyébként is sírnak, hogy teherben maradtak, hogy a francba történhetett ez meg egyáltalán (bizisten, nem én kérdezem, pedig komolyan mondom, én sem tudom, bár 5 éve kutatom), és az a szemét kölök (nem én mondtam) még csak nem is képes más nemű lenni. A másik, ahol meg már annyi lesz, hogy egy kezén éppen hogy csak megtudja még számolni őket, ott sem mindegy ám, hogy milyen nemű lesz az új jövevény, mert akkor jaj lesz annak a gyereknek, hogy rohadjon meg, majd megkeserüli (nem én mondtam)! Pedig van ám mindenféle már abban a csapatban, nem is értem, miért nem fér meg, akármilyen is legyen a neme. 

Kész katasztrófa az élet, ezt viszont én mondom. 

Ezúton szeretnék minden hasonló problémákkal küzdő véletlenül teherben maradtat megnyugtatni: 

Ti se stresszeljetek, én sem stresszelek. Ha nem tetszik valami, mondjuk a neme, vagy a szeme, vagy egyenesen a feje, az anyajegye, a keze, a lába, a nemi szerve, vagy hogy túl nagy, vagy esetleg túl kicsi, vagy nincs haja, vagy sok haja van, vagy bármi, Ti csak ne aggódjatok, Ti csak szüljetek bármikor, amikor éppen időtök engedi, majd utána nyugodtan adjátok ide nekem ezeket a szerencsétleneket! Csak gondotok ne legyen egy szál se!