2016. április 17., vasárnap

Annak a folytatása, amivel mi most amúgy nem is foglalkozunk

A viszonylag pozitív feldolgozási folyamathoz hozzátartoztak azért érdekes, kivételes, nem túl optimista pillanatok is: mondjuk mikor a héten egyik éjszaka azt álmodtam, hogy egy hosszú csomagológép előtt állok és nézem, ahogy a különböző termékek futnak, közben a gép fóliát tesz rájuk majd lehegeszti azokat. Egyszer csak megjelent a gépen egy (csomagolásra váró) csecsemő, és én teljesen bepánikoltam, hogy a csecsemőt nem csomagolhatja fóliába a gép, ezért az utolsó pillanatban lekaptam a gyereket, ezután gyorsan, gyanakodva körülnéztem, hogy lát-e a valaki, majd pedig elszaladtam a kölyökkel. Így. Szerintem ezt most ne boncolgassuk. 
Aztán volt, hogy hívott barátnőm is, aki tudja, hogy régóta szenvedünk, sok mindent tud is rólunk, sok mindent nem, azt például nem tudta, hogy most is volt egy lombikunk (ezt senki sem tudta mondjuk). Ő pár hete szült meg, és ahogy tologatta három hetes kis csemetéjét, megkérdezte, mi a helyzet vizsgálati fronton, meg gondolkodtunk-e a már rajta, hogy elindítjuk az örökbefogadást (mondom én, hogy a közeli társaság már lemondott rólunk, egyszerűen szerintem, nem hiszik, hogy sikerülhet másként). Azt hiszem, akkor, pár nappal az én sikertelen lombikom után, úgy, hogy ő most pottyantott ki egy friss, még majdnem magzatmázos gyereket, hát nagyon nem esett jól a kérdés. Könnyen teszegetünk fel idilli élethelyzetben nehéz kérdéseket. Persze erről egyáltalán nem tehet, ha tudta volna, mi a helyzet, nem feszegette volna a témát, ez csak egy ilyen szerencsétlenül alakult szituáció volt. Egyébként a férjem mondta, hogy őt is épp a héten kérdezte erről egyik barátja. Idáig is eljutottunk, még sosem kérdezték ezt tőlünk, most majd ezek az idők következnek. Ami amúgy tök normális kérdés szerintem, attól, hogy az embernek nem esik mindig jól. Mármint azt hiszem, talán engem is érdekelne, hogy valaki 5 év sikertelen próbálkozás után gondolkodik - e ezen. Ha már itt tartunk: amúgy nincsen ellenünkre az örökbefogadás. Mármint úgy értem, tudom, sokan úgy vannak, ha nem lehet vérszerinti gyerekük, akkor nekik nem kell semmilyen, mondjuk, mi nem így gondoljuk. Szeretnénk gyereket. Az egyetlen dolog, amin nem tudtam még túltenni magam, pedig nagyon fontos lenne ahhoz, hogy el tudjuk indítani ezt a folyamatot az az, hogy nagyon szeretnék terhes lenni (9 hónapig, ahogy azt kell), szeretnék szülni, erről még egyszerűen képtelen vagyok letenni, és ennek tényleg semmi köze a génekhez, vagy vérszerintiséghez. Tudom, perverz vagyok. Jó lenne, ha ezt másképp gondolnám. Amúgy azt mondtam neki (és mindenkinek, aki érdeklődik), hogy nem akarok most semmilyen gyerekügyön gondolkozni. Haha. Mintha 20 éves lennék, és annyira ráérnék. Majd jövőre! Persze! Más nem is jár a fejemben lassan, csak ez. Az idő a legnagyobb ellenségem, rettentően félek attól, ahogy az telik, és majd a kis szemét a csapdájába ejt és megajándékoz egy petefészek kimerüléssel (is). Alapvetően azért mondom mindenkinek, hogy nem foglalkozunk most a gyerekkel, mert azt vettem észre, hogy így egy darabig békén hagynak a kérdésekkel. Ha azt mondom, őszintén, hogy nem akarok róla beszélni, akkor jönnek pár hét múlva, hátha akkor már akarok róla beszélni. Magam sem tudom, mikor akarok, mikor nem, általában nem akarok olyanokkal, akiknek mindent meg kell magyarázni, mert nem értik. Velem pedig csak ilyenek akarnak beszélni. Mindenesetre tény, hogy nincsenek könnyű helyzetben velem sem a barátaim, sem a családom. Néha próbálom megerőszakolni magam, és kicsit másként hozzájuk állni, de egyszerűen az esetek többségében nem megy. Ez van. Egyelőre ezzel nem tudok mit kezdeni.
Szóval amíg nem foglalkozunk a gyerek témával addig a terv a következő: Többen is írtátok, hogy lehet, hogy megint elindult az embrió a fejlődésben jól, ahogy azt kell, tehát, közel voltam egy pozitív teszthez, csak végül mégsem jött össze a dolog. Nos, ezt én is hasonlóan gondolom, még akkor is, ha nem tudhatom 100%-ig biztosan, hogy pontosan mi történt. Ezzel ugye csak az a baj, hogy ha így volt, akkor elképzelhető, hogy megint az történt, hogy a bivaly immunrendszerem akadályozta meg a beágyazódást, ami valljuk be, nem túl sok jóval kecsegtet engem a jövőre nézve, így, hogy szedtem az LDN-t. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy szedem még egy darabig, továbbra is. Bár a doktornő azt mondta, hogy kifejti hatását korán, én mégis bízom benne, hogy az volt a gond, hogy csak egy hónapig szedtem a transzfer előtt és nem pedig az a baj, hogy rám nem hat. Sokan 3-4-5 hónapig is szedik, mire teherbeesnek. Hátha nálam is csak később fejti ki a hatását. A doki azt mondta, hogy ő egy éven át tartó terápiát tanácsol, mielőtt végleg leteszi az ember. Na, hajrá. Júniusban pedig megpróbálunk egy FET-t, akkorra 4 hónapja fogom szedni. Addig is pedig természetesen próbálkozunk természetesen. Ha nagy szerencse ér bennünket, akkor nekünk vegülis így is sikerülhet. Legyen ez! Jó?

28 megjegyzés:

  1. Kedves Pinkman! Regota kovetem a naplodat es nagyon aterzem, amiken atmesz. A mi kisfiunk hat ev kuzdelem utan szuletett meg. Leirom roviden, nekunk mi segitett, fontoljatok meg. A vetelesek es a letre nem jovo terhessegek zomenek az az oka, hogy az embriok kromoszomahibasak. Hogy mi okozza hogy az embriok kromoszomahibasak, ezeket az okokat meg nem latjak tisztan. A mi esetunkben kiderult hogy az embriok borzaszto magas szazaleka kromoszomahibas volt, hiaba voltak ranezesre szepek. Szerencsenk volt, mert akkor ez a vizsgalat elerheto volt Magyarorszagon. Vegul igy sikerult a terhesseg egy olyan embrioval, aminek minden kromoszomaja egeszseges. Sajnos a vizsgalat mar nem elerheto Magyarorszagon, de ugy tudom, pl Csehorszagban igen. Ez nagy aldozat, mind anyagilag, mind logisztikailag, ettol fuggetlenul en a helyedben megfontolnam, hiszen mar annyi mindenen tul vagy, persze ha anyagilag vallalhato.

    VálaszTörlés
  2. Annak idején, mikor kiderült az IR-em, a dokim 3 hónap tablettaszedés és sport után javasolta a stimulációt. Én türelmetlen voltam, ill. jöttek az ünnepek, sportoltam, betartottam a diétát is, így 2 hónap után kértem a dokit, próbáljuk 1 hónappal hamarabb. Terhes lettem, de missed ab lett végül és emiatt közel újabb félév várakozás az újrakezdéshez. Baromi mérges voltam magamra, hogy nem a doki javaslata szerint kezdtünk. Szóval tényleg lehet abban valami, hogy hagyni kell több hónapot egy új szernek érvényesülni a szervezetünkben. Én bízom abban, hogy nálad is ki kell kicsit várni az LDN jó hatását, legyen így! :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ristrettoeva és Pinkman!
    Pinkman már elég régóta követem a történeted, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mi lehet az eddigi sikertelenségek oka.
    Most viszont felkaptam a fejem Ristrettoeva mondatára miszerint sok szépnek tűnő embrió rendelkezik kromoszóma hibával. Bocsi, de ennek szeretnék utána kérdezni, ugyanis sajnos már 2 vetélésen vagyok, volt egy biokémiai és egy méhen kívüli terhességem is. A férjem eredményei elég rosszak ugyan, de legutóbbi vetélésnél 2 db szép 5 napos babát kaptam vissza. Már teljesen leírtam magam, hogy én ölöm el az embriókat, de ezek szerint lehet, hogy egyszerűen nem volt még szerencsénk….
    Ristrettoeva megkérdezhetem, hogy hány db embrióból lett csupán 1 db jó? Hány sikertelen lombikon és vetélésen voltál túl előtte? Mi volt az alapprobléma nálatok?
    Tényleg bocsi, hogy Pinkman oldalán teszek fel kérdést,de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.
    Köszi előre is.
    Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nevtelen!
      Ha megirod az emailcimed, szivesen megirom a valaszokat a kerdeseidre.

      Törlés
    2. Szia Ristrettoeva!
      Nagyon megköszönöm, ha megírod. Az e-mail címem: erna2011@citromail.hu. Különben több fórumon is fent vagyok, ha gondolod, azon keresztül is tudunk értekezni.
      Köszi előre is.
      Üdv: Erna

      Törlés
    3. Nagyon örülök, hogy egymásra találtatok, megérte ez a blog, ha valaki itt lel segítséget. Erna, nagyon sok sikert Neked, remélem hamar összejön a baba! Ristrettoeva, gratulálok a kisfiadhoz és a kitartásodhoz!

      Törlés
    4. Szia Pinkman!
      Én is azt kívánom nektek, hogy minél előbb teljesüljön az álmotok! Ígérem, hogy továbbra is olvasni foglak és szorítok a háttérből, sőt néha talán írni is fogok.

      Üdv: Erna

      Törlés
  4. Szerintem nem te vagy a tulerzekeny,hanem az ismeroseid a tapintatlanok, nulla beleerzokepesseggel... de nem emiatt reagalok,hanem mert ha nyaron lesz a FET, addig meg tudsz szervezni magadnak a G1ben smoflipidet is... nem kell hozza Fuloppel szenvedni, elintezik ok secperc,es akkor megegy plusz "szer", ami remelhetoleg vegre egyutt meghozza a sikert... Ristrettoeva hozzaszolasara meg, nekem ugy remlik egy blogbol, itthon is csinalnak meg pgd-t,mar ha o erre gondol, de azert ha jol emlekszem az eredmenyeidre,neked tenyleg az immunhatter lehet a bibi... Vercingetorix

    VálaszTörlés
  5. Szerintem az ismerősök szeretnének egy "könnyű" megoldást látni. Nem sikerült, örökbe fogadtunk, most boldogok vagyunk. Ők nem tudják hogy ez nem ilyen egyszerű.
    A másik témához: volt erről hosszabb beszélgetés Heniii blogján de már jó régen. Meg én is tárgyaltam még a Vertissel anno. Úgy rémlik hogy kétféle típusú vizsgálat van, egyik konkrétan keres valami hibát (de ehhez kell családi vagy valamilyen indikáció) a másik meg az általános de az pont nem elérhető. De lehet hogy a Vertisben már egyáltalán nem elérhető annyi zűr volt körülöttük.
    Szóval pontosan nem emlékszem de úgy rémlik akkor arra jutottunk hogy nem igazán ez a járható út, bár simán lehet hogy valakinek "bejön" de akkor is bejöhet ha előbb-utóbb bekerül a jó embrió.
    Nekem Kanadában (ahol minden pénzesen működik tehát ha akartunk volna csinálhattunk volna PGD-t) az mondták hogy az ICSI-vel létrehozott embriók 70-75%-a kromoszómahibás és minél előrehaladottabb a női életkor annál inkább. Ezért nyomták ott a fiatal női donor petesejtet mint megoldást. De én más korosztály vagyok (41).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. A mi esetunkben konkretan - 35 evesen - az embriok tobb mint 80%-a hibas volt (nagy minta alapjan), pedig semmi igazan komoly baj nem derult ki rolunk a vizsgalatoknal. Mindezek fenyeben, meg az a sok egyeb diagnozis alapjan amit mindannyiunkrol felallitanak, mikozben kuzdunk a babakert, nem ertem, hogy kepesek egyaltalan spontan modon egeszseges babak szuletni....

      Törlés
    3. Igen, engem is azzal nyugtatott egy doki az első vetélésemnél, hogy ez mennyire normális dolog, mert a terhességek 70%-a megszakad általában kromoszómarendellenesség miatt, még mielőtt fény derülne a terhességre. Fú, hogy ezen én is mindig mennyit gondolkozom...Komolyan nem tudom már, hogy létezhet, hogy valakinek spontán sikerül és hamar és még egészséges is lesz:) De hát létezik pedig ilyen is, legalábbis úgy hallottam :D

      Törlés
  6. Úgy tudom, hogy jelenleg Mo.-on a tisztázatlan törvényi háttér miatt nem csinál egyetlen intézmény sem PGD-t. Viszont Csehországban (pl. Brüno-ban, a Reprofit Klinikán) csinálnak. Barátnőm 2 gyönyörűnek tűnő ötnapos blasztobabájáról derült ott ki, hogy súlyosan kromoszómahibásak és nem visszaültethetőek.

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm a PGD-s ötleteket. Persze benne lehet az is a pakliban, hogy van valami genetikai bajunk, ami miatt a vetélések történnek, nyilván semmit sem lehet kizárni. Mivel nálam nem rég megállapították az alloimmun vetélést, mi ebbe az irányba indultunk el, hátha ez a gond. Ha esetleg addig jutunk, hogy még az IVIG sem használ, akkor el tudom képzelni, hogy megpróbálunk elmenni a PGD felé is. Sajnos addig most sem időben nem fér bele egy folyamatos külföldi utazás, sem anyagilag egy ilyen vizsgálat:( És persze bízom is benne, hogy ha az immunrendszeremet kicselezzük, akkor megmarad végre egy baba.
    @Vercingetorix, nekem is eszembe jutott, egy LDN+lipid kombó, de úgy döntöttem végül, hogy júniusban még teszek egy próbát nélküle, mert nagyon kevés ideig szedtem a márciusi lombikig, hátha tényleg ez volt a gond. Ha nem jön be, akkor az lesz a következő.
    Örökbefogadás: tapintatlannak nem mondanám, túl jó és közeli barátok nem tudnak tapintatlan kérdéseket feltenni (legalábbis nekem nem:)), a beleérző képesség meg olyan dolog, hogy hát igen, szerintem senki, aki nem megy át ezen (vagy tökmindegy nemcsak ezen, bármin) nem képes annyira beleélni magát, hogy 100%-ig képes legyen felfogni mit érzel, min mész keresztül, mi esik rosszul, mire van épp szükséged. Szerintem ezt tényleg nehéz kezelni a szeretteidnek is. És ahogy Fella írja, ez külső szemmel tényleg egy egyszerű megoldás az ismerősöknek.

    VálaszTörlés
  8. Én voltam PGDs lombikon 2-szer, 1-szer a Mo-i méhen kívüli lett a külföldi bevizsgált Lipides pedig csak biokémiai volt.
    Én most levelezek egy amerikai dokival ő azt mondta, hogy a PGD se 100%. Ha egy embrióból több mintát vesznek akkor nem biztos, hogy ugyan azt az eredményt fogja adni.
    Az LDNt ne ad fel, én januártól szedem az Anti-tporare és a vetélés Januári februári márciusi Anti-tpom nagyon magas volt több mint 1300. Áprilisba pedig 300. Nekem kellet 4 hónap, hogy kifejtse a hatását.
    Én még javasolnám neked, hogy te és a párod is kezdjen el PALEOsan étkezni, 3 hónap alatt az is megteszi hatását.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg ugye a kérdés az is nálad is, mint autoimmunos és nálam is, mint alloimmunos, hogy mit ér a drága PGD, ha utána kiveti a testem az amúgy elvileg egészséges embriót?
      Nagyon örülök, hogy az LDN-el ennyit javult az eredményed!
      Írtad már, hogy neked van más ismerősöd is, aki szedi az LDN-t. Van köztük olyan, aki alloimmunos, nem pedig autoimmunos és neki használt?

      Törlés
  9. A frissen szült ismerődös védelmében elmondanám, hogy én soha életemben annyira nem éreztem, hogy nem fontos a vérszerintiség, mint amikor a vérszerinti gyerekemet végre magamhoz ölelhettem. Semmi nem volt már fontos, a próbálkozások, a csalódások, a terhességnek a félelmetes-aggódós vagy gyönyörű-elragadó pillanatai... az, hogy volt-e terhesség egyáltalán. Akkor és ott elhalványult a múlt, és teljesen biztos voltam benne, hogy pontosan ugyanennyire tudnék imádni egy idegen kisbabát, ha a karomba tennék, hiszen EZ az igazi csoda, hogy bújik és szuszog, nem az, hogy honnan és hogyan "szereztem".
    (A nagyon őszinte igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy most már kicsit kételkedem ebben, hiszen minden mimikájában, arcvonásában, testtartásában felfedezek valamit, ami hozzánk hasonló. Ezért is pihentetjük egyelőre az örökbefogadós kérdést, ami pedig nálunk mindig magától értetődő megoldás volt... pedig nagyon szeretnénk még gyereket.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt simán el tudom képzelni, hogy szülés után pont ezt fogom gondolni, mint amit Te írsz. Az imádatban, szeretetben egy pillanatig nem kételkedem én sem, ezért is írtam, hogy ez csak a szülésről és terhességről szól, nem arról, hogy honnan van a gyerek. De szerintem amíg az ember vágyódik valami után, addig ezt nehéz elképzelni vagy nehéz mások ilyen jellegű tapasztalataival mit kezdeni. (Tudod ez olyan, mint mikor panaszkodnak sokan, hogy a szülés, hogy fáj, szívesen kihagyták volna többen is, és hogy a gyereknevelés olyan nehéz, hogy ők maguk nem így képzelték. Hát basszus, ez attól még nem tántorít el engem attól, hogy akarjak gyereket, pedig jaj, mennyi ilyet hallok:)) Sajnos nem tudom még azt érezni, hogy nem hiányozna, de hátha egyszer helyre áll nálam a harmónia ezen a téren is:) Az hogy a könnyen teherbeesett emberek is pont ugyanezt érzik, mint Te, mikor magukhoz ölelik frissen szült gyerekeiket, hát abban nem vagyok egészen biztos. Szerintem, akiknek nem volt idejük arra, hogy őszintén és komolyan belegondoljak az örökbefogadásba, azoknak ilyen gondolatok, érzések eszükbe sem jutnak. Ez persze tök normális dolog. Az őszintét és a komolyant pedig úgy értem, hogy saját maguknál, mint opció, mert mondjuk nem jött össze sokáig, nem pedig úgy, hogy eljátszottak a gondolattal, hogy mit tennének az én helyemben, mert a kettő kicsit sem ugyanaz. Szerintem az én ismerőseim (és az emberek többsége is) mind hálát adnak azért, hogy nem az történik velük, mint velem, és hogy van legalább egy vérszerinti gyerekük. Ezt hidd el nekem. Ezért is gondolom, hogy mások tényleg könnyelműen teszik fel ezeket a kérdéseket, és nem ilyen szép gondolatok vannak mögötte, mint nálad, hanem csak a megoldás egyszerűsége...

      Törlés
  10. No, ide jutottam végre :)
    Én hiszem, hogy ha nem indulunk el az örökbefogadás útján, most nemhogy két, egy gyerekem sem lenne.
    Amikor beadtuk a kérelmet a tegyeszhez, még én is bizonytalan voltam. Lombikoztunk, mindennél jobban vágytam arra, hogy átéljem a terhességet/szülést. Aztán, ahogy hírt kaptunk Loláról (épp egy lombik közben), rengeteg vívódás után döntöttünk: nekünk Ő kell. És abbahagytuk a lombikot. Tisztán emlékszem arra, amikor megszületett és amikor a kezembe vehettem elsőnek. Megszűnt minden fájdalom, elhalványodott a múlt, nem volt más, csak az őszinte boldogság. Ő nekünk született.
    Most, hogy a pocakomban van a második, egy kicsit sem érzem másként a dolgokat... Nem szeretem őt jobban, és mostmár tapaszatalból is beszélni tudok, hogy nekem tényleg nincs különbség örökbe fogadott és vér szerinti gyerek között!!! Lola olyan mint mi: a gesztusai, szóhasználata, járása, mindene olyan, frankón hasonlít is ránk (ezt mások mondják). És boldog vagyok, hogy Ő a lányom lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nekem is eszembe jutott már, hogy addig addig próbálom helyretenni magamban ezt a terhesség kérdést, míg végül sehogy sem lesz gyerekem, mert mindenről lemaradok. Köszönöm, hogy leírtad, hogy Te is bizonytalan voltál, mikor beadtátok a papírokat, és pont azért, ami miatt én is. Ez most biztosan nagyon el is fog gondolkodtatni engem. Eddig azt hittem, mindenki úgy jelentkezik oda, hogy ez a vágy már rég nem él benne.

      Törlés
    2. Babát vársz, Kretty? Tiszta szívemből gratulálok! :)

      Törlés
    3. Andi, köszönöm!
      Pinkman, én még az örökbefogadás után is éreztem, hogy szeretnék szülni. Szerintem ez normàlis érzés. Ettől még ugyanúgy imádom a lányom :)

      Törlés
    4. Na ha lesz egy kis időm írok majd (nálam) a donoros babáról meg az érzésekről mert ez szerintem a saját és az örökbefogadott kombinációja.

      Törlés
    5. Az jó lenne, ha egyszer lenne rá időd:) (pinkm.)

      Törlés
  11. Szia Pinkman! Ma bukkantam a blogodra, és az utolsó egymillió bejegyzést elolvastam :) Na jó, csak úgy 15 posztot, de máris megfogott. Sorstárs vagyok, 5 éve küzdünk, túl egy IR kezelés utáni azonnali terhességen, ami méhen kívüli lett, és jó sok biokémiain (isten tudja, mitől nem marad meg egyikőjük sem). Mi 3 éve belevágtunk az örökbefogadásba, de akkor magunk sem hittük, hogy szükség lesz rá, most sokkal közelebb érezzük. Közben persze volt 3 inszem, egy, amit az endo doki lefújt a szar TSH érték miatt, és most hétfőn bevállaltuk a negyediket. No és persze rögtön feliratkoztunk lombikra is, pedig mi azt mondtuk, hogy soha annyi hormont nem tömök magamba. Aztán mégis...
    Most kivételesen kivettem 3 nap betegszabit, hogy pihenjek, eddig ezt soha, és tényleg a semmittevéssel teltek a napok, hátha ez tényleg segít. A lelki részén azt hiszem, hogy valamennyire túl vagyunk, legalábbis a gödör alját már megjártuk. Persze most is kemény a pálya, de a nem Kaális hónapokban nem érdekelt annyira, hogy megint megjött. Na majd most, gondolom teljesen felspanolva várom a tesztelős napot (most még csak a hasszúrkával, a puffadással és a kajaszagtól való émelygéssel küzdök, rohadt dolog ez a progeszteron...).
    Nagyon szorítottam neked, míg olvastam a posztokat, és bár láttam, hogy még nem volt siker (még!!), úgy izgultam végig, mint egy kedvenc filmen, amit amúgy százszor láttam. Úgyhogy mostantól veled izgulok majd, mert feldob a posztjaid hangulata, még ha nem is mindig a legvidámabb, és remélem, hogy nemsokára mindannyian, akik erre várunk, kétcsíkos teszttel rohangálunk a lakásban, indián módjára üvöltve. :)

    Ölellek :)
    Klara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klára, Köszönöm szépen a kedves szavakat:) Drukkolok Nektek én is, hogy ne legyen szükség arra bejegyzett lombikra, hanem sikerüljön ez a negyedik inszem!! (pinkm.)

      Törlés