Olyan érdekes, mostanában feltűnt, hogy egyre több barátomnak, családtagomnak nagyon feladja a leckét ez a 4.5 év gyerekcsinálási idő, amit mi itt produkálunk. Nem tudom nem észrevenni a reménytelenséget és az ezzel járó sajnálatot a szemükben. Hát mondjuk tény, nem kapkodjuk el nagyon ezt a dolgot. Ám azt már az első félévben/évben felfedeztem, hogy mások aggodalma az én teherbe-nem-esésemmel kapcsolatban sokkal erősebb, mint a sajátunk a férjemmel, de 2015 év végén igencsak azt tapasztaltam, hogy talán vannak, akik már egyenesen elvesztették a reményt azzal kapcsolatban, hogy nekünk valaha is lesz gyerekünk. Feladhatták. Kész. Ennyi. Vagy én nem tudom.
Például tudni kell, hogy nálunk a családban szülinapokkor meg újévkor záporoznak a szebbnél szebben becsomagolt és előadott köszöntések, jókívánságok a jövőre nézve. Vannak olyanok, amik telefonban akár percekig is eltartanak mire végig mennek az élet minden területén. Valami olyasmi, hogy Kislányom köszöntünk Téged Apáddal szülinapod alkalmából, minden szépet és jót kívánunk, légy egészséges, és kívánjuk, hogy hamarosan neked is legyen kisbabád meg hogy nagyon boldog új évet kívánunk Nektek, drága gyerekek (férjem és én lennénk), egészségetek legyen mindig jó, továbbra is így szeressétek egymást, legyetek sikeresek a munkátokban és hát kívánjuk, hogy az idei év hozza el számotokra a várva várt kisbabát. Ez megy 2012-től kezdve évről évre mindig, ráadásul ezen alkalmak során különbözőképpen, de lényegében ugyanezzel a tartalommal az egész család - a nagyszülőkön, keresztszülőkön, unokatesókon át mindenki - egyesével végigmondja ezeket a kívánságokat. Ezzel szemben a 2015-ös szülinapom és a 2016-os újévi köszöntés valahogy így zajlott: Drága Kislányom, boldog születésnapot kívánunk erőben egészségben, szeretetben! Meg úgy, hogy Egészségben, szeretetben és sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánunk, drága Gyerekeim.
Azaz idén SENKI sem mert már kívánni nekünk gyereket. Ez valami hihetetlen volt számomra. Vártam a perceken át tartó jókívánság záporban, hátha valakinél elhangzik a gyermekáldás meg az adjon az Isten nektek is kisbabát, de nem. Ha Anya nem, akkor majd biztosan Apa, vagy Tati, vagy Keri, vagy a többiek, vagy bárki, de sehol semmi. Mintha direkt ügyeltek volna rá, hogy nehogy megemlítsék! Igazából megkérdezhettem volna, hogy Anyukám, Apukám, azt' idén hol a gyerek, már nem jár vagy mi a fene? De aztán kicsit későn eszméltem.
Egyébként, ha már itt tartunk és jobban belegondolok, akkor a tanácsok típusában is vélek felfedezni azért fikarcnyi reményvesztettségre utaló jelet. Az első években még volt olyan barátom, aki például -félig meddig azért viccesen-, de a szexelés fontosságára hívta fel a figyelmet (hát ez nem volt valami szép dolog, de ugye nem értenek hozzá, ennyit tudnak róla aztán kész), majd voltak olyanok akik orvosokat, meg különböző tornákat ajánlgattak (mint például az Aviva). Ám amilyen tanácsokkal mostanában szembe kell néznem, az már sokkal magasabb szinten áll, mint holmiféle földhözragadt orvostudomány vagy egy ősi torna: néhanapján olyan dolgokkal találom magam szembe, mint a spiritualitás, ezotéria és ezek sokféle kombinációi.
Például tudni kell, hogy nálunk a családban szülinapokkor meg újévkor záporoznak a szebbnél szebben becsomagolt és előadott köszöntések, jókívánságok a jövőre nézve. Vannak olyanok, amik telefonban akár percekig is eltartanak mire végig mennek az élet minden területén. Valami olyasmi, hogy Kislányom köszöntünk Téged Apáddal szülinapod alkalmából, minden szépet és jót kívánunk, légy egészséges, és kívánjuk, hogy hamarosan neked is legyen kisbabád meg hogy nagyon boldog új évet kívánunk Nektek, drága gyerekek (férjem és én lennénk), egészségetek legyen mindig jó, továbbra is így szeressétek egymást, legyetek sikeresek a munkátokban és hát kívánjuk, hogy az idei év hozza el számotokra a várva várt kisbabát. Ez megy 2012-től kezdve évről évre mindig, ráadásul ezen alkalmak során különbözőképpen, de lényegében ugyanezzel a tartalommal az egész család - a nagyszülőkön, keresztszülőkön, unokatesókon át mindenki - egyesével végigmondja ezeket a kívánságokat. Ezzel szemben a 2015-ös szülinapom és a 2016-os újévi köszöntés valahogy így zajlott: Drága Kislányom, boldog születésnapot kívánunk erőben egészségben, szeretetben! Meg úgy, hogy Egészségben, szeretetben és sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánunk, drága Gyerekeim.
Azaz idén SENKI sem mert már kívánni nekünk gyereket. Ez valami hihetetlen volt számomra. Vártam a perceken át tartó jókívánság záporban, hátha valakinél elhangzik a gyermekáldás meg az adjon az Isten nektek is kisbabát, de nem. Ha Anya nem, akkor majd biztosan Apa, vagy Tati, vagy Keri, vagy a többiek, vagy bárki, de sehol semmi. Mintha direkt ügyeltek volna rá, hogy nehogy megemlítsék! Igazából megkérdezhettem volna, hogy Anyukám, Apukám, azt' idén hol a gyerek, már nem jár vagy mi a fene? De aztán kicsit későn eszméltem.
Egyébként, ha már itt tartunk és jobban belegondolok, akkor a tanácsok típusában is vélek felfedezni azért fikarcnyi reményvesztettségre utaló jelet. Az első években még volt olyan barátom, aki például -félig meddig azért viccesen-, de a szexelés fontosságára hívta fel a figyelmet (hát ez nem volt valami szép dolog, de ugye nem értenek hozzá, ennyit tudnak róla aztán kész), majd voltak olyanok akik orvosokat, meg különböző tornákat ajánlgattak (mint például az Aviva). Ám amilyen tanácsokkal mostanában szembe kell néznem, az már sokkal magasabb szinten áll, mint holmiféle földhözragadt orvostudomány vagy egy ősi torna: néhanapján olyan dolgokkal találom magam szembe, mint a spiritualitás, ezotéria és ezek sokféle kombinációi.
Újonnan ajánlgattak nekem például híres természetfeletti erejű masszőrt, aki már sok párból kimasszírozta a gyereket. Gondoljatok bele: KIMASSZÍROZTA! Vagy BELEMASSZÍROZTA? Én nem is tudom, hogy mondják ezt helyesen.
Kérdezték azt is, hogy gondolkodtam-e már azon, hogy az előző életemben történt velem valami, ami miatt én rossz anyának érzem magam, és ez gátolja a teherbeesésem, mert higgyem el, létezik ilyen probléma és erre is van megoldás, utaztatásnak hívják, és ha ezen részt veszek és újra átélem vagy mittudomén, akkor majd az feloldódik. Hát azt mondjuk sejtettem, hogy természetesen RENGETEG pár esett ettől teherbe. De én meddig menjek vajon vissza? Bízom benne, hogy időszámításunk után voltam rossz anya, mert 35 éves leszek idén, nekem már nincsen időm évmilliókat visszautazni, hát még évmilliókat FELDOLGOZNI....!
Ezek mellett kínáltak nekem már mindenféle spirituális önsegítő tanfolyamokat, spirituális medicinákat, javasoltak ezekkel kapcsolatos könyveket, szóval sok mindenről volt már szó. Na, nem is részletezem, mert száz szónak is egy a vége, sajnos úgy áll a helyzet, hogy sokak szerint rajtam már csak a csoda segít: a Mágikus Erő, a Mirákulum, a Mindenség Ura, az Univerzum Teremtő Ereje, a Pozitivitás Mágnese, a Mindenható Konferenciája, vagy a Szellemek Testülete vagy tulajdonképpen bármilyen Magasztos Dolognak a Micsodájának a Kicsodája.
Hát így vagyunk. Márciusban meg jön az a maradi lombik, és bár itt lesz a Földön, én azért még hiszem, hogy van esélyem.
Szóval kedves Reményvesztett Ismerőseim! Ugyan már! Hát ennél azért többre vagytok képesek. Úgyhogy kaparjátok már össze magatokat, könyörgöm! :)
Kérdezték azt is, hogy gondolkodtam-e már azon, hogy az előző életemben történt velem valami, ami miatt én rossz anyának érzem magam, és ez gátolja a teherbeesésem, mert higgyem el, létezik ilyen probléma és erre is van megoldás, utaztatásnak hívják, és ha ezen részt veszek és újra átélem vagy mittudomén, akkor majd az feloldódik. Hát azt mondjuk sejtettem, hogy természetesen RENGETEG pár esett ettől teherbe. De én meddig menjek vajon vissza? Bízom benne, hogy időszámításunk után voltam rossz anya, mert 35 éves leszek idén, nekem már nincsen időm évmilliókat visszautazni, hát még évmilliókat FELDOLGOZNI....!
Ezek mellett kínáltak nekem már mindenféle spirituális önsegítő tanfolyamokat, spirituális medicinákat, javasoltak ezekkel kapcsolatos könyveket, szóval sok mindenről volt már szó. Na, nem is részletezem, mert száz szónak is egy a vége, sajnos úgy áll a helyzet, hogy sokak szerint rajtam már csak a csoda segít: a Mágikus Erő, a Mirákulum, a Mindenség Ura, az Univerzum Teremtő Ereje, a Pozitivitás Mágnese, a Mindenható Konferenciája, vagy a Szellemek Testülete vagy tulajdonképpen bármilyen Magasztos Dolognak a Micsodájának a Kicsodája.
Hát így vagyunk. Márciusban meg jön az a maradi lombik, és bár itt lesz a Földön, én azért még hiszem, hogy van esélyem.
Szóval kedves Reményvesztett Ismerőseim! Ugyan már! Hát ennél azért többre vagytok képesek. Úgyhogy kaparjátok már össze magatokat, könyörgöm! :)
Pinkman, utólag nagyon boldog szülinapot kívánok Neked és minden jót, amit magadnak kívánnál, egészségben, szeretetben, szerencsében, stresszmentes és élvezetes munkában, sikeres lombikkal vagy anélkül, de mindenekelőtt kívánom, hogy a következő szülinapot legalább hármasban vagy négyesben ünnnepeljétek a karodban tarott kisbabáddal/kisbabáitokkal. Mert sikerülni fog idén!! ;)
VálaszTörlésKöszi, Jonsye :)
TörlésNekem utólag vallották be a szüleim, hogy ők már egyátalán nem mertek hinni benne, hogy sikerülhet, pláne 42 évesen. De engem őszintén szólva a klisék és közhelyes javaslatok (pl. miért nem fogadunk örökbe) jobban zavartak, mint a csend a témában. A saját hitemet nem akartam, bárki meginogtassa ezáltal. Szóval csak azt kívánom, bízzatok ti is sziklaszilárdan magatokban, mindent megtesztek érte! :)
VálaszTörlésEgyébként egyáltalán nem zavar, hogy nem kívántak gyereket, sőt kimondottan vicces volt, hogy ennyire mindenki kihagyta a köszöntésből. Abban meg biztos vagyok, hogy magukban elmondták 100szor és nem is csak a szülinapomkor, újévkor, hanem gyakorlatilag mindig az év alatt, hogy bárcsak sikerülne már, de inkább most már hallgatnak róla. De ez tényleg nem baj, jobb mint a sok hülyeség :)
TörlésAz ismerősöket, rokonokat is meg tudom érteni. Egy ido utan tényleg úgy érezheti az ember, hogy inkabb nem hozza szóba a dolgot, mert 1. mar nem tud újat mondani, 2. nem tudja, hogy mennyire tép fel sebeket az allando emlegetéssel. Inkabb csöndben marad, mert ugye hallgatni arany.
VálaszTörlésSzerencsére itt vagyunk mi, teljesen mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül, előtte vagy utana, mi unásig hajtogatjuk a magunkét, ami remélhetőleg a tiétek lesz hamarosan: egy kisbaba vagy kettő ;)
Néha én is elcsépeltnek érzem leírni, azert nem is írom. De összeszedem magam, ígérem! P
Igen, meg lehet érteni őket, persze és nem is várom, hogy mondják, nem is azért írom, hogy erre mindenki drukkoljon, csak idén feltűnő volt ezért akartam elmesélni :) (Tudom, Cic, hogy drukkolsz Te is, akkor is, ha nem ismerlek és nem írod mindig:))
Törlésmeg tudom azt is, hogy azoknak, akik nincsenek ebben benne, tök más a felfogásuk, és valahogy másképp telik nekik az idő. Egyszer egy barátnőm mesélt valakiről, hogy milyen iszonyatosan régen próbálkoznak azok is (ezt többször is elmondta, mert olyan soknak tartotta), és mégis összejött a gyerek, én meg hallani akartam valami nagyon pozitívat (például, hogy 8-10 év után sikerült nekik), és rákérdeztem, hogy mégis mióta, erre benyögi, hogy 2 éve :)) De mondom miattam már fél év után aggódtak és úgy biztattak, mintha legalább 3 éve csinálnánk, nem is értettem, el sem voltam keseredve akkor még :) (sőt, 3.5 évig tényleg tiszta optimista voltam, és igazán csak 4. vetélés után omlottam össze, de remélhetőleg ebből is kifelé jövök...)
Nekem utólag vallották be a szüleim, hogy ők már egyátalán nem mertek hinni benne, hogy sikerülhet, pláne 42 évesen. De engem őszintén szólva a klisék és közhelyes javaslatok (pl. miért nem fogadunk örökbe) jobban zavartak, mint a csend a témában. A saját hitemet nem akartam, bárki meginogtassa ezáltal. Szóval csak azt kívánom, bízzatok ti is sziklaszilárdan magatokban, mindent megtesztek érte! :)
VálaszTörlésCsaládállítás, az lesz a megoldás! Esetleg az Erő! És könyörgök, ne görcsölj ennyire rá!
VálaszTörlésPfff... mi pontosan ezért nem mondtuk soha senkinek (blogos ismerősökön kívül), hogy nem jön a baba, és most sem mondjuk, hogy a tesóval nem kényelemből, hanem muszájból késlekedünk. Miattam senki se aggódjon, és főleg: engem senki se sajnáljon - összességében úgy is sokkal boldogabbak vagyunk, mint bármelyikük "tökéletes" többgyerekes családja (mert gyereket természetesen csak úgy érdemes csinálni, ha az első fiú, aztán max két év múlva egy kislány, aztán 6-7 év múlva egy bónusz meglepetés - különben szart se ér az egész), amiben napestig ordítoznak egymással, és jó magasról leszarják a szegény kölkök fejét. És attól még, hogy ők mit kívánnak vagy sem, és mit hisznek vagy sem, nekem igenis lesz gyerekem; és neked is.
Nagyon jól tettétek Est, hogy nem mondtátok senkinek, hidd el a 2. gyereknél hallgatok majd én is, mint a sír, ezt még egyszer nem szeretném így.
TörlésNekem egyenesen Krizsa doki ajánlotta a pránanadit, mert orvosilag nem tudott velem mit kezdeni. Senki nem értette és érti a mai napig, mitől voltak csak biokémiai terhességeim. Orvosilag teljesen egészséges vagyok. Egyébként én jóstól kezdve a léleklátón át az akupunktúráig mindenhol voltam. Eredménytelenül.
VálaszTörlésEngem nagyon zavart, ha felmlegettek a dolgot. Mondjuk, mi teljesen mas cipoben jartunk es bar a masodik veteles utan megingott a hitem egy picit, de engem inkabb azzal tamogattak a korulottem elok, ha hittek bennem es kvazi ram biztak a feldolgozast, meg ugy egy az egyben az egesz babatemat. Ket nagyon rossz emlekem van ezzel kapcsolatban, mindegyik kozeli hozzatartozomhoz kotheto:
VálaszTörlés1.) Draga jo Apukam egyszer kifejtette, hogy tulzasba viszem a dietat es igazi megszallott lettem, aki kezdi elvesziteni a racionalitasat.
2.) Baratnom probalt direkt es indirekt ravezetni, hogy a kutya miatt tortentek a sajnalatos esetek, mert a kutya szoros, koszos stb.stb.
Mindegyikuk probalt jotanacsokkal ellatni, nekem meg ilyenek miatt kellett veszekednem az amugy sem tul vidam mindennapjaim soran.
Anyukam sokszor veszmadarkodott, de inkabb olyan aranyosan aggodosan, meg sok kerdest kaptunk, hogy "hogy allunk a babaprojekttel", ugyhogy egy ido utan igazi voros poszto lett a tema es inkabb megkertem minden illetekest, hogy semmilyen szinten ne emlegessek ezt a dolgot, mert nem segit.
Ezek a spiritualis lehetosegek meg... en hiszek abban, hogy mas ezzel kapcsolatos hite segitsegere lehet, de szerintem ez is csak olyan, mint a placebo. Nem tudni, kinek mi ad lelki, erzelmi tamaszt, nekem ezek biztosan nem. Ugy olvasom ki az irasodbol, hogy nagyon Neked sem :-D A jo oreg orvostudomany mar bizonyitott az evszazadok soran :-)
Uhh, ezen a kutyás dolgon biztosan kiakadtam volna..., de hát tényleg az van, hogy sokan, ha nem tudják az okot akkor keresnek valami olyan dolgot, amit meg tudnak fogni: valaki szerint a kutyás bacik okozzák a vetélést, valaki szerint meg az előző élet. hát mások vagyunk, ennyi:)
TörlésÉn amúgy tökéletesen el tudom fogadni, hogy mindenki mástól érzi jól magát, mindenkinek mástól jön el a lelki nyugalom, és mindenki más filozófiának vagy lelki vezetőnek a segítségével képes békében élni önmagával. Elfogadom, ha valakin mondjuk az ezotéria segít, ettől lesz pozitív gondolkodású, ettől érti meg a világ működését, akkor higgyen, amiben csak jól esik neki. Ez mindenki saját döntése kell legyen. Beismerem nekem is szükségem van segítségre, mostanában nem is kicsit, nagyon is. Egy olyan élethelyzetben vagyok, amiben a lelki problémáimat már nem tudom egyedül megoldani. Ezért az én döntésem a pszichológus/pszichiáter volt, egy olyan segítség, ami tökéletesen illeszkedik a világképembe:)
Még az jutott eszembe, hogy ne törődj senkivel, aki bele akar szólni az életedbe. Ezek az emberek most a gyerektelenségeteken pörögnek, de amikor lesz gyerek, meg azon fognak, hogy mit hogyan csináltok...Amíg van erőtök, harcoljatok!
VálaszTörlésKöszi Kretty. Ja, igen, gondolom, ha majd terhes leszek, meg lesz gyerek, akkor jön igazán majd a tanácsdömping :) Amúgy a legtöbb dolgot tényleg elengedem, egyik fülemen be, másikon ki.
TörlésÉn továbbra is hiszek abban hogy lesz kisbabátok! Túl fiatalok és kitartóak vagytok ahhoz, h ne sikerüljön! Puszi
VálaszTörlésKöszi, bízom benne én is! :)
TörlésNálunk én sokáig titkoltam, hogy egyáltalán dolgozunk rajta, majd azért kezdtem el mindenkinek mondani hogy ne egy önző hülye libának nézzenek akinek nem kell gyerek.
VálaszTörlésA végén nekünk azért volt "könnyű" mert végesek lettek az erőforrásaink (a pénzünk, az én korom, a megmagyarázható munkakiesésem) így azt mondtuk még ezt az évet végigcsináljuk és ha nem akkor élünk tovább.
Lehet hogy jó hogy a rokonaid tektikát változtattak és már nem kívánják (hangosan) hogy sikerüljön, ki tudja mi számít ebben a rejtélyes folyamatban.
Hát, lehet, tényleg senki sem tudja...
TörlésA 8-10 évvel remélem én szolgálom majd a pozitív példát :)
VálaszTörlésigen, emlékszem, hogy Ti több, mint 7 év körül tartotok... Várom ám a pozitív példádat, legyen inkább a 8 év:) Mi újság van veled amúgy, Rita, nem szeretnél írni valami beszámolót nekünk?:)
TörlésHát a 8 évet már túl léptük...:D (na jó, ez nem vicces)
VálaszTörlésHamarosan írok blogba. A hamarosan talán februárt vagy márciust jelent :)
Tudom, hogy nem vicces, de értem én, én is sokat nevetek magamon, különben van, hogy nem lehetne ezt másként ép ésszel kibírni :)
Törlésvárom a jelentkezésed!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKi az az endokrinologus , akihez jársz az IR miatt?
VálaszTörlésírtam a Cicmorgos email címedre.
Törlés