2011. augusztusában indult a mi történetünk. Már régen eldöntöttük, hogy közös gyerkőcöt szeretnénk, csak hát az élet egyéb fontos dolgai miatt egészen idáig halogattuk. Biztos voltam benne, hogy nekünk azonnal sikerül. Ez a bizonyosság hamar elszállt, októberben már orvosnál ültem, mert mi van, ha mégsem. PCOS volt a diagnózis és némi pajzsmirigy alulműködés, melyet azonnal elkezdtek kezelni, és hát el is kezdtem diétázni. A vércukorterhelés eredménye túlmutatott már az inzulinrezisztencián, a csökkent glükóztoleranciára napi 2000 mg metformin volt a "gyógyír", a pajzsmirigyre 50 mikrogramm Letrox. Így ment ez majd egy évig, igyekeztem a diétával, később heti háromszor sportoltam, szedtem a gyógyszereimet, de egyéb csoda nem történt velünk. Ezért nőgyógyászt is váltottunk, mert az addigivel nem sokra jutottunk.
Az új nőgyógyász 2012. októberében egyből elküldött pár vizsgálatra, hogy felpörgesse a folyamatot. Ilyen volt Hycosy, a petevezeték átjárhatósági vizsgálat és a PCT, ahol a hüvelyváladékot párosítják a spermával és megnézik, milyen a mozgásuk, várhatóan képesek-e eljutni a petesejtig. A Hycosynak jó volt az eredménye, szerencsére átjárhatóak a petevezetékek. A PCT annál inkább rosszul sikerült. A biológus felvilágosított, hogy ilyen eredménnyel sajnos természetes úton nem nagyon fogok tudni teherbe esni, a nőgyógyász azt mondta, hogy pár hónapig próbálkozhatunk szteroiddal, de ha nem megy, akkor ő is az inszeminációt javasolja, ugyanis szervezetem ellenanyagot termel hőn szeretett férjem megvizsgált és tökéletes spermáira. Hát jó, tegyünk próbát, azért természetes módon, bár nagyon nem örültem, hogy szedett gyógyszereim repertoárja még napi 7 mg szteroiddal is megnövekedett.
És 2012. októberében megtörtént a várva várt csoda, teherbe estem. Furcsát éreztem, ezért csináltam a tesztet, de a szemeimnek nem hittem, amikor megláttam az eredményt. Férjem is megállapította a 2 csíkot, mielőtt pánikba esett:) Egyből nőgyógyász, aki bár akkor nem sokat látott még, azért elmondta, hogy van ott valami, de várjunk 1 hetet, és akkor már a szívhanggal együtt mi is többet tudunk. Az egy hét alatt én már sok mindent elolvasgattam, talán még a babkocsit is megvettem képzeletben, ezalatt a férjem maradt a földön, mint mindig az életünk során:) Így van ez rendjén. Talán ő többet sejtett, mint én. Pont egy 1 hét múlva este már nagyon fájdogált a hasam és kissé véreztem is, éjszákára minden felerősödött és tudtam, ez már mit jelent. A mi kis csodánk 6. hétig tartott ki.
Ám nem kellett sokat várnunk a következőre. 2013. januárjában újból teherbe estem, de ezúttal a pozitív teszt után pár nappal következett be a vetélés. Az irodalom szerint ez már habituálisnak számít, így nem sok jóra számíthatok a jövőben, ami egy egészséges csecsemő kihordását jelenti.
A következő lépcső a genetikai vizsgálat. Féltem tőle nagyon, ez már olyan véglegesnek hangzik. Sokat vártunk az eredményre, de március körül megkaptuk. Leiden, Protrombin normális, de MTHFR homozigóta vagyok. A férjemnél minden normális. Az MTHFR mutáció kockázatot jelent szív-és érrendszeri megbetegedések, valamint velőcső-záródási rendellenességek kialakulására az emelkedett homocisztein szint miatt és nagy az esély, hogy a habituális vetélések egyik okozója is. Irány a genetikus. Természetesen a gén nem javítható, de számunkra óriási megnyugvást jelentett, hogy befolyásolható annak működése: bivaly adag vitaminokkal van rá esély, hogy kihordjak egy egészséges csecsemőt, és megelőzzem a vetélést. Napi 2 db Elevit és 2*4 mg folsav szükséges először 6 héten keresztül a homocisztein méregtelenítéshez, majd végülis egész életemen át, ahhoz, hogy elkerüljem a génjeimbe kódolt sorsomat. (Bár gondolom szülés után az Elevit lecserélhető "egyszerűbb" B vitamin komplexekre is.)
Alig vártuk, hogy leteljen a 6 hét, tudván, hogy termékeny vagyok végre, nem kicsit, nagyon is, és a vetélések okát pedig megtaláltuk. Biztos voltam benne, hogy 2013. nyarán, pocakomban lesz a csoda. De nem jött. Idén októberben visszamentünk a nőgyógyászhoz, addigra meg is fogalmazódott bennem, hogy ha nem jön, akkor vágjunk bele az inszeminációba. Ő felírt még néhány vizsgálatot, mielőtt belevágunk. Férjemmel elmentünk kromoszómavizsgálatra, és megismételtük a PCT-t, az utóbbinak szteroid mellett jó lett az eredménye, az előbbire félve várunk. Az utóbbit novemberben újból ismételni kell, mert közben átváltottam egy másik gyógyszerre, a kialakult mellékhatások miatt (fájdalmas arcvörösödés, a semmiből felszökő láz).
Nem tudom minek köszönhetően - érdekes, hogy pont az inszeminációval kapcsolatos döntés után-, ismét kaptunk egy pozitív tesztet. Nem mondom, hogy ajándékba, mert egyből elkezdtem vérezni, pont a menstruáció napján. Érzetem, hogy terhes vagyok, de azt is, hogy valami nincs rendben. Ezúttal viszont egy világ omlott bennünk össze. Amikor azt hittük, hogy már mindennek meg van az oka és mindent kezelünk, így már nem érhet bennünket ekkora veszteség. Minden megfordult a fejemben. Legfőképpen az, hogy lehet, hogy sohasem lehet gyerekünk. November 5-re van időpontunk az új PCT vizsgálat miatt a nőgyógyászhoz, de addig is - "kiolvasva" az internetet - önszántamból elmentem egy trombofilia szűrésre is, melyből nekem a genetikai vizsgálat már megvolt, de a véralvadási faktorok és az immunológia még hiányzott. Az eredményre várunk még és reménykedem, hogy valahol itt lesz az ok, mert ha nem, akkor nem is tudom már, hogy hol keressük és mit tehetünk azért, hogy végre meghalljuk azt a bizonyos szívhangot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése