2017. augusztus 5., szombat

Nagy izgalom

Tudom, hogy még sok minden szörnyű dolog történhet és kiderülhet a terhesség 40 hete alatt, de valahogy akkor is egy komoly vízválasztónak találtam ezt a 12. heti ultrahangot. Talán azért voltam nagyon nyugodt ezidáig, mert tényleg felfoghatatlan ez az egész ami velünk történik, és bár belehaltam volna már kicsit abba is, ha mondjuk a 9. héten nem él a Csemete, de őszintén szólva nem lepődtem volna meg teljesen azon, ha mi nem jutunk el túl messzire. Viszont ahogy közeledett ez a vizsgálat úgy realizálódott bennem, hogy tényleg nagy esély van rá, hogy megszülessen ez a gyerek, és nevelhessük őt, óriási félelemmel töltött el, hogy ez az álom elmúlhat akár egy szempillantás alatt. Annyira szeretném, ha minden rendben lenne vele végig.
Szóval volt egy kis gyomorgörcs és félelem bennünk, az idő is baromira lassan telt, pláne a megelőző pár napok. Kombinált tesztet kértünk, egyrészt annak pár órán belül megvan az eredménye, és elsőre mindenhol leginkább ezt javasolják. Megmondom őszintén, jó hogy feküdni kell ezeken az ultrahang vizsgálatokon, mert szerintem az ájulás kerülgetett, amikor behívtak. Először annak örültem, hogy viszonylag hamar megláttam, hogy él a gyerek, pedig rettentő rosszak voltak a látási viszonyok. A doktornő azt mondta, olyan mintha lett volna már egy nagyobb hasi műtétem, vagy mondjuk a molettebb nőknek szokott az ultrahang ennyire rossz képet mutatni, de van pár eset mikor ez egy ilyen adottság. Molettnek ő sem vallott, de szerencsére most én sem magamat, így nem maradt más, mint az izomnövelés okozta kockahas :) Azért remélem, hogy ő elég tapasztalt ahhoz, hogy pontosan méregessen ilyen rossz látási viszonyok között is... Az ultrahangon minden rendben volt, mindene megvan a kis ficánkolónak, és minden érték határértekén belül volt. Már ezután bőgve hívtam fel az anyukámat és a barátnőmet is, akik szintén halálra izgulták magukat értünk és elmondtam pár imát, hogy a vérvétel is jó dolgokat jósoljon. Bár kissé szomorúan hívott be minket a biológus a konzultációra, amitől a férjem is meg én is elfehéredtünk, de szerencsére szuper eredményeket kaptunk. Bízom benne, hogy tényleg így van és így is marad végig. A nap további része csodálatos volt, szerintem a felhők felett jártunk-keltünk és valahogy minden olyan könnyű volt. El is mondtam a terhességet még két nagyon közeli barátnőmnek, akikkel percekig bőgtünk együtt a telefonban. Senki sem hitte már el, hogy ez velünk megtörténhet és hihetetlen volt hallani és érezni azt a boldogságot és szeretet, ami belőlük is áradt. 
Bárcsak továbbra is minden ilyen sima ügy lenne...

13+2 hét.

16 megjegyzés:

  1. Fingers crossed! Már csak fél év látatlanban aggódás, és aztán... lehet aggódni tovább közvetlenül szem előtti dolgokban... :)

    VálaszTörlés
  2. Veled izgultam, megértem minden félelmed, és úgy örülök, hogy minden rendben volt! ❤

    VálaszTörlés
  3. Úgy örülök hogy minden rendben veletek. Maradj továbbra is ilyen laza és pozitív 💜

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örülök hogy minden oké csak így tovább!!!!

    VálaszTörlés
  5. Naponta többször nézem, hogy írtál-e, de valahogyan az előző bejegyzésed is csak most jelent meg nekem (fura itt a net, ahol vagyunk). Már hülyére aggódtam magam, annyira örülök, hogy minden oké! 😘

    VálaszTörlés
  6. Fantasztikus hirek :-) Csak igy tovabb, Csemete!

    VálaszTörlés
  7. De jo!
    Szivbol kivanom, hogy a legsimabban jussatok el a 38-40. hetig, aztan egy csodas szulest vizionalok Neked!!
    🌸

    VálaszTörlés
  8. Nagyon vártam a híreket felőled! Mikorra vagy kiírva? További sima terhesedést! ♡

    VálaszTörlés
  9. Nagyon örülök Nektek! <3 És most látom a számlálót fent, nagyon tuti! :-) D.

    VálaszTörlés
  10. De szuper hírek, nagyon örülök nektek! Lassan látszani is fog a hasad, vagy már látszik? :) Írj sűrűn!!

    VálaszTörlés
  11. Nagyon örülök a csodálatos híreknek! :) Csak így tovább! Legyen gyönyörű és problémamentes ezentúl is a várandósságod!!!

    VálaszTörlés
  12. Szia Pinkman!

    Annyira örülök nektek. Kívánom, hogy továbbra is minden rendben legyen!
    Gondolom, hogy emlékszel a pár héttel korábbi üzenetváltásunkra Naszódy dokiról. Bár már nem hiszek semmiféle csodában, hogy valaha el tudok jutni a 12. hétig, de kértem hozzá mégis konzultációs időpontot, hogy legalább önmagammal el tudjak számolni.

    Üdv

    VálaszTörlés
  13. Kedves Pinkman! Jelentkezhetnél, hogy minden rendben! Oly rég írtál már...

    VálaszTörlés
  14. Írj Pinkman, remélem minden ok!!!

    VálaszTörlés
  15. Úgy izgulok, úgy szorítok így ismeretlenül is...

    VálaszTörlés