Első trimeszteri összefoglaló

Legalább egy hete szeretnék írni, de egyszerűen alig van időm. Egyrészt nyáron mindig elég sok a program munka után is és minden hétvégén, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy teljesen használhatatlan vagyok, mire hazaérek, annyira elfogy az energiám délutánra/estére. És azt hiszem, ezzel el is mondtam minden "komolyabb" első trimeszteri terhestünetet. Ólmos fáradtság, amitől nagyjából csak aludni vagyok képes, akár járás közben is. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy félig csukott szemmel jártam - keltem a városban, és volt olyan, hogy a Rákóczi téren is elszenderedtem egy padon ülve, míg vártam egyik barátnőmet. Szép látvány lehettem. Talán ennek lassan vége lesz, és újra aktív leszek. Egyébként úgy nagyjából a 6-7. héttől a 11. hétig volt jelen némi émelygés és szagokra való érzékenység, de tulajdonképpen semmi több. Régen annyit gondolkoztam rajta, hogy mit érez az ember a méhében, meg a hasában, amikor benne van a magzat és hihetetlen volt számomra, amikor rutinos terhesedők arról számoltak be, hogy nem éreznek semmit, és most szerencsére én is megtapasztalhattam, hogy semmit sem érzek. Mintha semmi nem lenne ott, tudom, hogy még kicsi, de mégis csak egy plusz élőlény bennem. Hát így teremtődik az ember, akkor ezek szerint mégsem úgy, mint az alienek, hogy miután belepetéznek az emberbe, pár órán belül már érzi is a gazdatest, hogy ott van. Sokszor eszembe jut, hogy volt idő, amikor azt hittem, sosem fogom érezni ezt a Semmit a hasamban és átélni a Mindent a lelkemben. A hasam növöget lassan - lassan, néha megijeszt, hogy tényleg csak lassan, és ráparázok, hogy nem él a Csemete, de alapvetően elmondhatom, hogy nem vagyok egy idegbajos terhes. (Bár most nagyjából egy hete azért igazán izgulok a genetikai uh-tól)

A kezdetektől szedek terhesvitamint, 2* 1000 mcg metilfolatot, Omega 3-at, és esténként szúrjuk a Clexanet. Mikor még nem tudtam, hogy terhes vagyok pont voltam egy nagyvérkép vérvételen, ahol kiderült, hogy vashiányos vagyok, úgyhogy kb. 8 héten át szedtem vasat is. A pajzsmirigy gyógyszereimet a héten a doki felemelte ismét: a Letroxból (T4) most 125 mcg-t szedek, a T3-ból 25 mcg-t. 

2 kg-t fogytam mióta terhes vagyok, ezt köszönhetem a diétának, amit szerencsére az émelygés miatt nem volt nehéz tartani, de biztos vagyok benne, hogy a megemelt pm hormon is sokat segített ebben.

Nemsokára pedig jön a nagy 12. heti genetikai ultrahang, finoman kifejezve nem mondom, hogy mostanság bennem lakik Buddha, de a már totálisan be vagyok szarva szófordulat szerintem jobban leírja, hogy mi is játszódik most bennem.