Hát ilyen az élet

És akkor, amikor már teljesen elfogadtam az örökbefogadást, és egy gyönyörű szép dobozba belepakoltam minden terhességgel kapcsolatos dolgainkat, hogy majd azt június végén egy isten háta mögötti kis faluban, a nyaralónk kertjében, a nyugalom szigetén eltemethessük a férjemmel, hogy végre tiszta szívvel folytathassunk egy teljesen más, de tökéletesen boldog utat, mindennél jobban várva az örökbefogadott gyerekünkre, bekaptam a legyet. Csak úgy.
Ez önmagában véve is szenzációs szteroid nélkül. Ám ami még ennél is  vagányabb az az, hogy már pár hete terhes vagyok és a legdöbbenetesebb pedig az, hogy ezúttal dobog a szíve! Igen, képzeljétek el, hogy dobog a kicsi szíve!!!