2015. május 18., hétfő

Átlagos hétköznapok

Úgy telnek a napjaink, mint minden olyan párnak, akik nem is akarnak (még) gyereket. Rájöttem, ilyen párok is léteznek még. Nem is olyan rossz ez. Alapvetően az is eszembe jutott, hogy ha nem lennék ebben a speciálisnak mondható vetélő helyzetben, akkor még akár be is kaphatnám a legyet, hiszen most aztán nem stresszelek rá az biztos. Persze, hogy nem, mivel abban a speciális (termékeny) helyzetben vagyok, hogy még védekeznünk is kell, nehogy becsússzon a baba. Ez mondjuk azért vicces. A 20-as éveim elején mindent megtettem azért, hogy nehogy terhes legyek, aztán a 20-as éveim vége óta meg mindent, hogy az legyek, most pedig megint mindent megteszek azért, hogy nehogy egy újabb biokémiai terhességgel gyarapítsam a már meglévők számát. (Pedig lehet, hogy az utolsó teljesen véletlenül sikerült, és nem is biztos, hogy ilyen véletlen egyébként meg adódna még egy az életünkben, de hát ugye sose lehet tudni.)
Egy hónapja még minden konzultációs időpontom olyan idegesítően távolinak tűnt, most meg már csak távolinak, de nem mondanám, hogy olyan idegesítően. Ahogy telik az idő egyre kevesebbet gondolok a gyerekre, ami persze azt jelenti, hogy így is majd' mindennap olvasgatok a témában. Még jó, hogy a nem rá gondoláshoz is egész jól hozzá lehet szokni. Vajon mennyi idő kellene ahhoz, hogy végleg kimenjen a fejemből? Lehet, hogy nem is olyan sok. 
Mivel most legalább 4 hónap is eltelik úgy, hogy egy orvosnak sem fizetek egy fillért sem, ezért biztos, ami biztos, ma bejelentkeztem egy magán pszichiáterhez, hogy úgy azért mégis, ne a számlámon gyarapodjon ez a megmaradt pénz. Hiába, amikor az ember már hozzá van szokva egy bizonyos költekezési színvonalhoz, meg némi orvosi konzultációs mennyiséghez, azt muszáj tartani. Komolyra fordítva a szót, nem is a gyerekügy miatt döntöttem így, hanem magam miatt és már jó pár éve kellett volna, de hát most jött el az idő, vagyis akarom mondani egyik barátnőm most jár, és olyannyira dicséri az illetőt, hogy ebből aztán nem maradhatok ki én sem. Nem gondolom, hogy majd ő segít nekem megtartani egy terhességet, mert szerintem nálam más, biológiai okai vannak a vetéléseknek, de biztos, hogy bizonyos dolgokat szükséges helyretenni magamban, aminek bár véleményem szerint semmi köze a gyerekhez, de a személyiségemnek nem fog ártani. Mit tegyek? Rájöttem, hogy most van erre temérdek időm.
Kíváncsi vagyok mi lesz, lehet, hogy majd beszámolok. 

15 megjegyzés:

  1. Miért védekeztek? Valamilyen infót átugrottam, ami miatt várni kell, vagy "csak" azért, hogy ne legyen több ilyen szomorú terhesség? Mert én ismerek olyant, akinek négy biokémiai/vetélés után szintén spontán jött össze, miközben meddőségiben vártak a sorukra - ebben a hónapban volt egy éves a kisfiú…
    Megértem amúgy, ha fölöslegesen nem akarsz még egyszer átmenni ezen, csak azért kérdezem, mert magamról tudom, hogy én nem bírnék védekezni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tulajdonképpen igen, azért, amit írsz, de Fülöp is mondta, hogy most inkább ne próbálkozzunk, amíg vele nem egyeztetünk és vizsgalodtunk. Lehet, hogy lenne vmi minimális esély, hogy megmaradna, de most még nem merek kockáztatni. Tudod, én ilyen kis beszari vagyok :) Persze, igen, elég fura nekünk is azért ez a szitu...

      Törlés
  2. Tudod, hogy szól a mondás: "Egy nő két dologért tesz meg mindent: azért, hogy legyen gyermeke és azért, hogy ne legyen.” :)
    Egy pszichológus mindig jól jön, szerintem jól teszed, hogy elmész hozzá. Ha másban nem, de abban biztos tud segíteni, hogy feldolgozd ezt a sok szomorú kimenetelű terhességet... Kitartást, mindjárt itt van július és hidd el, Fülöp doki hozzásegít majd ahhoz benneteket, hogy boldog szülők legyetek hiszen ez a specialitása ;)

    VálaszTörlés
  3. Igen, eszembe is jutott ez a mondás:) Úgy legyen, ahogy írod! Köszi!

    VálaszTörlés
  4. Tok izgi en is mindig akartam pszichologushoz jarni egynel voltam is de nem jott be. Kivancsi vagyok mirol szamolsz majd be.

    VálaszTörlés
  5. Sokszor úgy érzi az ember, már kellően megedződött, felnőtt ahhoz, hogy feldolgozzon mindent, valahogy így is van szerintem. Viszont észre sem vesszük, Mint a hátizsákot cipelünk magunkon terheket, és ezek letételében nekem is sokszor segített már akár csak 1-1 alkalmas pszichológus/más lelki mókus. Szóval ha az illetőt dicsérik neked, mindenképp jó lesz lepakolni abból a "hátizsákból"! Onnantól hiszem én azt, hogy a szervezetünk biológiai folyamataiban is jobbá válik a "flow", ami segíti a céljainkat :) Ha úgy látod, majd mesélj róla!

    VálaszTörlés
  6. Szerintem /is/ tök optimistán állsz most a dolgok elébe!
    Ölellek

    VálaszTörlés
  7. Heni hatizsakos hasonlata szuper. Igenis le kell tenni a terheket es kicsit at kell pakolni valakire/mashova, erre tokeletesen alkalmas lehet egy pszichologus. Meg fogsz konnyebbulni, helyukre kerulnek a dolgok es megszabadulsz a nyomaszto sulytol. Biztos vagyok benne, hogy a biologiai ok mellett a lelki egeszseg is sokat fog segiteni.
    Olellek, Molly

    VálaszTörlés
  8. Számolj be majd a pszichiáterről,,engem is érdekel a dolog..
    Szerintem meg nem a lelki okok miatt nem sikerült eddig. Akkor háborúban miért maradtak meg a gyerekek? Vagy pl egy nemi erőszak esetén? TE nem vagy hibás,,Pinkman.
    Persze jo egy szakember, tedd rendbe magad, de ne is gondolj arra, hogy miattad nem sikerült eddig!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem gondolom én sem, hogy lelki okok miatt vetélek, tényleg nem ezért megyek. Annyi biológiai "bajom" van a háttérben, hogy gyanítom, valamelyik okozza a vetélést, amúgy a Th1 túlsúlyra tippelek leginkább. De kitudja, még lehet Fülöp is felfedez ezt azt. Alig várom...

      Törlés
  9. Szia Pinkman! Egy ideje már olvasom a blogodat, csak még nem kommenteltem, de nagyon drukkolok Nektek! Üdv, D (szintén K. doki páciense)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves D! Nagyon köszönöm szépen :) sok sikert Neked is! :)

      Törlés
  10. Szia Pinkman! Tudnál nekem segíteni, hogy a Laboratórium Kft-s leleted hány hét alatt készült el? Júliusban mikor mentek Fülöphöz? Kíváncsi vagyok, mit mond majd, remélem mielőbb megírod :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andi! Január 6-an voltam vérvételen és január 28-an jött meg a lelet e-mailen, szóval 3 hét. Még jó, hogy mindent dokumentalok :) július 9-en megyünk Fülöphöz, mindenképpen jelentkezem utána. Alig várom én is, pedig valószínűleg csak egy rakat vizsgálattal a kezemben jövök majd ki:)

      Törlés
    2. Nagyon köszönöm :) Láttam, hogy a blogbejegyzéseid 6-a és 28-a körül születtek, de nem voltam benne biztos, hogy egyeznek a valós dátumokkal. Várom nagyon a Fülöpös beszámolódat ;)

      Törlés