Egy hét a Paradicsomban

Történt ugyanis egy csodálatos múlthét hétfőn, kedden, szerdán és pénteken, hogy pozitívat teszteltem. Igen, kérem szépen csakúgy a semmiből, mármint úgy értem, hogy minden orvosi ráhatás nélkül negyedjére is, teljesen természetes úton, a legnagyobb meglepetésünkre. G. csinálta. Csodáról beszéltünk, és tele voltunk optimizmussal. Biztos voltam benne, hogy ez most sikerül, semmi rossz érzésnek még csak nyoma sem volt bennem. Persze nem mondom azt, hogy cseppet sem féltem, de mindig megállapítottam, hogy nagyon szépen haladnak a dolgok, más volt minden, mint a többi három esetben. Nem voltak görcsök, nem volt vérzés, ami viharfelhőként kísérte volna az amúgy pozitív történéseket. Sőt, nem volt Prednisolon sem, ami miatt még inkább óriási csodának tudtuk be a dolgokat: az első terhességem, ami szteroid nélkül sikerült. Hihetetlen. Tényleg.
Beszéltem Krizsa doktor úrral, gratulált, és mondta, hogy menjen a Clexane és az Utro, április 9-én pedig a 2. lombik előtti kontroll ultrahang helyett találkozunk egy sokkal szebb eseményen, a szívhang megállapításán. Múlt héten minden egyes nap erről az április 9-ről ábrándoztunk. Csodálatos egy hetünk volt.
Ám ma itthon ülök elviekben a terhességem 6. hetében, mikor is ömlik belőlem a vér és olyan fájdalmas görcseim vannak, hogy véletlenül se tudom elfeledni egy pillanatra sem, hogy megint nem jutottunk el a szívhangig. Egész éjszaka sírtam, ki vagyok merülve, elkeseredve, telis teli fájdalommal és félelemmel. Úgy érzem minden reményem elveszett és mintha teljesen feleslegesen telt volna el ez 2,5 év az első terhességem óta, ami pont ugyanígy és ugyanebben a hétben veszett el. Annyira bíztam benne, hogy a szteroid rossz beállítása és időzítése tehet a beágyazódási problémáról és tessék, most kiderül, hogy valószínűleg nem. Akkor mi? Mit tudok tenni még azért, hogy túljussunk ezen a nyamvadt 6. héten? Egyáltalán mi értelme van a lombiknak? Lehet, hogy ezzel hamarabb teherbe tudok esni, de meddig vagyok képes eljutni? 5-6 hétig? Lehet, hogy teljesen feleslegesen töltöm az időmet a Kaáliban? Itt csak annyiról van szó, hogy meglegyen az embrió, vissza legyen helyezve, de utána ki segít nekem megtartani? Itt az Utron és a Celxane-on kívül semmi más alternatíva nincsen a terhesség megtámogatására és hát ami azt illeti ez az én esetemben édes kevés. (Legalábbis én nem tudok róla, hogy lenne bármi más, de persze megint felhozom majd a témát a következő konzultáción.)
Hozzáteszem, hogy ezúttal G. is teljesen összeomlott. Ez talán mindennél jobban fáj. Meg kell mondjam, hogy eddig ő sokkal bizakodóbb volt nálam, de most azt látom, ő is elvesztett minden reményt. Annyira sajnálom Őt, annyira szeretném megadni neki azt, hogy apa lehessen, mert mindennél jobban szeretem Őt a világon. De nem tudjuk merre induljunk tovább, és mivel segíthetnék megtartani végre egy terhességet. Most úgy érzem, hogy még az is sokkal biztatóbb lenne, ha soha nem teszteltem volna pozitívat. Akkor minden egyes lombiknál ott lenne a remény, hogy esetleg sikerül és egyszer csak kifogjuk a tökéletes petét, a tökéletes minőségű embriót, ami megmarad. De én mennyivel leszek előrébb, ha azzal is csak 6 hétig jutok?
Borzasztóan félek, rettegek attól, hogy sohasem lehet saját gyerekünk és én nem tudom, hogy ezt, hogyan fogom tudni feldolgozni. És vajon G. fel fogja tudni valaha is? Boldoggá tudom én tenni őt majd anélkül is? Azt hiszem, hogy régen voltam ennyire kétségbeesve. Ma még nem látom, hogy mibe tudnánk kapaszkodni, de őszintén remélem, hogy hamarosan találunk egy reménysugarat.